Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

Az országgyűlés képviselőházának 12%. ülése 19 W június 27-én, csütörtökön. Mélyen t. Képviselőház! Maga a családvédelem, véleményem szerint, egy gyönyörű mozaikkép. A mozaikképrek egyes alkatrészei talán nem is mutatósak, ha azonban művészi kéz állítja össze őket, akkor gyönyörködhetünk benne. Ugyanígy vagyunk a családvédelemmel is. A családvédelemnek külön' részei vannak, az egyes intézkedések, ügykörök, amelyek megoszlanak az egyes minisztériumok, az egyes szolgálati ágazatok között. Ezeket össze kell fogni. A belügyi kormányzat most már, mint méltóztatnak látni, nemcsak fegyveres eszközökkel tartja fenni, ha kell, az ország rendjét, hanem szociális vonatkozásokban is igyekszik a nemzet, a társadalom, a családok békéjét, megértését, összefogását, egyetértését megteremteni. Egy olyan főre van tehát szükség, amely fő ezeket a szociális és családvédelmi gondolatokat egybefogja, az általános irányelveket lefekteti, a teendőiket nyilvántartja és ha kell, felhívja, esetleg sürgeti^ az egyes minisztériumokat azoknak a szükséges intézkedéseknek és teendőknek elvégzése tekintetében, amelyek éppen a legsürgősebbek. Olyan főre van tehát szükség, amelyben van szív is, de amelyből nem hiányizk az erély, amelyben van kellő adag szociális érzés és amely az állam pénzügyi helyzetét is figyelembe véve. a rendelkezésre álló összegeket olyan tempóban és sorrendben használja fel, ahogyan leginkább szükséges és ott, ahol a legnagyob'h inség, a legnagyobb nyomor mutatkozik. Mélyen t. Ház! A törvényjavaslat keret-törvényjavaslat» Ez helyes is, mert ha van munkatér, amely szétágazó, ahol a feladatok sokaságát egybekapcsolni és a teendők végrehajtását egyetlen szakaszba foglalni nem lehet, akkor ez igenis ilyen szociális javaslat- Kerettörvérjyt megszavazni természetesen a bizalom kérdése. Bizalmat azonban könnyű ott nyilvánítani,, ahol megvan a képesség a törvényalkotásra és a törvény végrehajtására, ahol megvan a szaktudás, ahol van, szociális érzés, megértés, pártatlanság és igazságosság, ahol rövi; den szólva, megvan a képesség» mint a belügyi kormányban és a kormányzatban. Miért is a magunk részéről a bizalmat ez alapon is készséggel megadjuk. Mélyen t. Ház! A társadalom alapsejtje a család és a család tartó oszlopa az eriköles. A családot kell gondoznunk, a családoknak, minél több önálló kisexisztenciának a megteremtését kell lehetővé tennünk. Ezt célozza ez a törvényjavaslat. Méltóztassanak elhinni, hogy a mai nehéz társadalmi rendben, amelyben olyannyira szétágazók az igények. — hozzáteszem, gyakran a jogos igények — amelyben annyira fűtött a hangulat és amelyben olyan könnyen lehet akarva vagy akaratlanul is egyetlenséget szítani, meg kell teremteni az egyes társadalmi rétegek nyugodtságát. Ha a megelégedett és boldog családok száma nagy és ez állandóan növekszik, akkor ezt a megelégedettséget általános vonatkozásban nagyon könnyű megteremteni. Ott pedig, ahol a megelégedettség megteremtésének útjába akadályok gördülnek, az állam feladata sújtó kezével lesújtani, és esetleg megfékezni a turbulens elemeket. (Pándi Antal: Lásd a pályamunkások órabérét!) A belügyminiszter úr nagyon helyesen mondotta még az 1939. év elején, hogy minden fillér, amelyet nem komoly, átgondolt, organikus szociálpolitikára fordítunk, csak kidobott pénz. Ezt a javaslatot korszakalkotónak kell tekintenem abból a szempontból, hogy olyan ú:i utat nyit meg, amelynek megnyitása sok-sok tízezer érdemes és rászorult családnak adja meg a biztos megélhetés lehetőségét. Amikor ezt az új utat megnyitja, nem zárja le a régit, a gyors segélyezések, a karitatív segélyezés nem marad el, a kolduskérdés sem marad segítség nélkül. A javaslat az új utakat mindaddig nyitva fogja tartani, amíg azoik a feladatok meg nem valósíthatók. Mondom, a javaslat ezeket az utakat nyitva fogja tartani. Fenn marad a karitatív segélyezés is. De a karitatív segélyezésnek is megvannak a maga hátrányai. Mindenki, aki ezekkel a szociális kérdésekkel foglalkozik, tudja, hogy a rendelkezésre álló segélyösszeg a karitatív segélyezésnél könnyen szétforgácsolódik, a segélyezés adminisztrációja rendszerint aránylag nagy költséggel jár. Akik ezen a téren járatosak azt is tudják, hogy a karitatív segélyezés tömegsegélyezés, tehát nincs mód az egyéni megkülönböztetésre, az érdemes és érdemetlen szétválasztásra. Nyilvános karitatív segélyezéssel nem is mindig a megfelelő erkölcsi hatást érjük el. A karitatív segélyezési akcióban politükai szempontok, lokális szimpátiák és antipátiák bizony elég gyakran érvényesültek. Ezen a téren is javítani kell. A törvényjavaslat tárgyalásánál igen sokan abban a téves hitben éltek, hogy a kormányzat csak a javaslat keretében foglalt segélyezési formákban, ágakon és utakon segített a múltban. Sokan nem említették, vagy elhallgatták tévedésből, — egészen biztos, hogy nem tudatosan — hogy ebben az országban igen sok minden történt 1920! óta az egyes társadalmi rétegek megsegítésére. Hogy mást ne mondjak, itt van pl. az Oti. intézménye. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy 74 különböző társadalombiztosító szerv működik ebben az országban. (Szöllősi Jenő: Elég baj! —• Tauf fer Gábor: Nagy rezsivel! — Szöllősi Jenő: 24 százalékos rezsivel!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak zavarni a szónokot! Homonnay Tivadar: Ezek között a legnagyobb az Oti., amely 28 kerületi és 17 vállalati pénztárt^ reprezentál. Van ezenkívül — amit most méltóztatnak kifogásolni, szerintem helytelenül — 17 bányapénztár. Vájjon ezekre nincs szükség? Kilenc közlekedési biztosítási intézet is jól végzi a maga feladatát, ezer és ezer családot gondoz, a rászorultaknak segítséget — első sfigítséget is — nyújt. (Tauí'fer Gábor: Egy jobban megcsinálná!) A dohányjövedéki és postatakarékpénztári biztosító. t a Mabi. és a hasonló intézmények mind ontják a segélyeket, ontják a milliókat. (Tauffer Gábor: Sok elnökkel és igazgatóval!) Ha képviselőtársaim nem emlékeznének az r adatokra, (Mcskó Zoltán: A mandátumbiztosítást nem is vette fel!) — mint ahogy egyik jelenlévő képviselőtársam, akivel szerencsém volt ^ annakidején egy pártban lenni s aki helyeslőleg szólalt fel e mellett a törvényjavaslat mellett annakidején, nagy csodálkozásomra most kifogásolja ugyanazt a javaslatot — mondom, ha az összegszerűséget elfelejtették igen t. barátaim és képviselőtársam, szabad legyen megmondanom, hogy a 74 szerv átlagos évi kezelési száma 1.200.000 fő. Az Oti. egy év alatt több mint 4,200.000 betegségi esetben sietett csak a férfi tagok megsegítésére, a nőknél pedig ötmillió betegségi esetben lépett közbe egy esztendőben. A többi biztosítási ágban — mind együttvéve — még magasabb ez a szám. mert hiszen a többi biztosító intézménynél együttesen a férfiaknál 6*2 millió, a nőknél pedig 7-2 millió betegség esetén nyújtottak se-