Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

Az országgyűlés képviselőházának 124. ülése 19 W június 27-én, csütörtökön. 425 gondozás módozatainak és eszközeinek megismertetését tenném, a harmadik évben pedig rátérnének a szakképzésre, amelyre kétségkívül szükség van; ez a harmadik évfolyam, ahol a szociális (kiképzés szakrészekre ágazik el, véleményem szerint alkalmas lenne arra, hogy valahogyan összehozza a stefániás, vöröskeresztes és zöldkeresztes kiképzést, mert hiszen a hároméves tanfolyam első két éve minden ilyen kiképzésben körülbelül azonos kell, hogy legyen, az utolsó év pedig nagyjában elegendő lenne arra, hogy egy alapjaiban jól képzett szociális munkás megszerezze azokat a különleges ismereteket is, amelyek a szociális gondozás egyes különös részeihez, mint például az anya- és csecsemővédelemhez, vagy a közegészségügyi védelemhez stb. szükségesek. Ez — azt hiszem — megadná a lehetőséget arra, hogy eltűnjenek a valódi szociális munkából azok a fonákságok, amelyeket nem egyszer tapasztaltam _ és amelyeket talán egy példával tudnék legjobban lefesteni. Ez nem elméleti példa lesz, mert ilyet — sajnos — a gyakorlati életben többet is láthatunk. Egy munkanélküli tbc.-s sokgyermekes családnál három gondozónő adta egymás kezébe a kilincset. Elüezdte az anya- és csecsemővédőnő. Miután azonban rá nem tartozott a családban lévő iskolásgyermek egészségügye és oltása, meg kellett ott jelennie egy zöldkeresztes gondozónőnek. Ez azonban nem tudott anyagi eszközöket nyújtani, világos tehát, hogy hívni kellett a harmadik szociális gondozónőt is. Azt hiszem, hogy ez az egységes kiképzés, amelynek szükségességét a szociális gondozás mindegyik ágazata érzi már, egy ilyen közpomtias kiképző intézet létesítésével valóra válhatnék. Ennek az intézetnek azonban más. , feladata m lenne még. Nekem az a tapasztalatom, hogy azok az alapismeretek, amelyeket &gy kezdő tisztviselősarjadék az egyetemen majd meg fog tudni szerezni, nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy valaki, mint közjóléti előadó, átvegye például egy egész vármegye szociális ügyeinek intézését. Az alapismereteken felül ott már olyan nagyvonalú szociálpolitikai, termelési, értékesítési politikai ismeretekre is van szükség, amelyeket az alapvető kiképzésien megadni természetesen nem lehet. Ügy képzelem a dolgot, -amint a tisztiorvosoknál van. Az egyetem megadja az orvosi diplomát, de ha az illető orvosnak egy sajátságos ágazatihoz kell működő erőként belépnie,, nevezetesen, ha. az illető tisztiorvos akar lenni akkor erre külön is elő keli készíteni őt, (Helyeslés.) Természetesein nem tartom szükségesnek, hogy egyéves tanfolyamot létesítsenek értre a célra, mert nem tudom elképzelni, hogy a magyar közigazgatás egy-egy egész évre tudna nélkülözni munkaerőket, de hat hónap alatt teljesen elő lehet készíteni ezeket az embereket úgy, hogy ne forduljon elő olyasmi, ami ima természetesen még megtörténik, hogy egy vármegyénél, vagy egy városnál egy tisztviselő ma útlevélügyeket és tűzrendésaeti kérdéseket intéz, holnap pedig kénytelen átvenni száz vagy ezer csiaiád szociális gondozását. De kénytelen vagyok továbbmenni egy ilyen szociális intézet felállításának szükségességét taglalva és. azt kell mondanom, hogy ennek iá szociális intézetnek lenne a feladata elvégezni azt az adatbeszerzést és adatszolgáltatást is, amely nélkül ebben az országban orga; íiibuis szociálpolitikát folytatni — azt hiszem^ — aligha lehetséges. Ma mindenki tele van a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. szociális követelmények hangoztatásával, de azt hiszem — alig akad valaki, aki lebben a tekintetben el tudná készíteni az ország megbízható keresztmetszetét. Természetesen a statisztikai hivatal készít felvételeket a ma,ga statisztikai elgondolásain keresztül, a gazdaságkutató intézet viszont más szempontok figyelemhevétele alapján keres adatokat. Azt hiszem azonban, ha, volna egy ilyen intézet,, amelynek tényleg az lenne a feladata, hogy az ország szociális helyzetét egyrészt rögzíteni, másrészt folyamatosan figyelemmíel kisérni tudja, ha lenne egy ilyen, intézet, amelyben biztosítva lenne ennek a három nagy intézetnek, a statisztikai hivatalnak, a gazdaságkutató intézetnek és: a közegészségügyi intézetnek az, együttműködése, akkor valóban megkapnék azt az alapot és azokat az adatokat, amelyekre fel lehet építeni egy szerves nagy szociálpolitikát. (Nagy László: Ügy van! Nagyon helyes!) De volna ennek az intézetnek még egy további feladata is. Legyen szabad azt a kijelentést tennem, hogy mindeddig, ennek az Országos Nép- és Családvédelmi Alapnak a létesítéséről szóló javaslatnak a benyújtásáig az egész magyar szociálpolitikai gondozás csak egy állandó kisérleti telephez volt hasonlítható. Ez természetes, hiszen nem^volt meg az az egyetlen hely, amely az országban szerteszét meginduló és néha egészen bámulatos enediményeket produkáló, de az ország egyik sarkában eldugott, lokalizált eljárási módokat összeszedte, egyesítette, megvizsgálta és tovább adta volna azoknak a tényezőknek, amelyek az országnak megint egy másik, esetleg a túlsó részében a szociális gondozásnak valami egészen elemi fokozatán küszködtek és küszködnek olyan problémákkal, amelyeket az országnak egy másik helyén már olcsón, korszerűen és racionálisan megoldottak, Ennek az intézetnek nemcsak ezeket a kísérleteket kellene figyelemmel kísérnie, hanem magának kellene elvégeznie ezeket a kísérleteket is, hogy az országban ne kelljen tízszer Vagy húszszor annyi pénzt kiadni egyegy ügyes és beváló módszer kikutatására. amit ez az egyetlen intézet a maga központi erejével és kitűnően képzett munkaerőivel aránylag; rövid idő alatt teljesen el tudna végezni. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Idetartoznék természetesen a külföldi eredmények nyilvántartása, továbbá annak a szociális biblográf iának a gyűjtése is, amelyhez Magyarországon ma hozzáférni nem lehet, mert ilyen nincsen. Végül utolsó feladatként említem meg ennek az inté'zetnek azt a hivatását, hogy ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtását megvédje a bürokrácia merevségétől és a napi politika hullámzásától. (Helyeslés a középen.) A szociális gondolatnak egy ilyen fellegvára nélkül a váltakozó kormányok, a váltakozó belügyminiszterek és váltakozó politikai felfogások mellett aligha lesz egy hely, ahol a megindult szociális és gondozó munka folyamatossága, alapossága és tudományossága biztosítva lehetne. Az adminisztrációnak nem az a feladata, hogy ezeket a munkákat ilyen alapon t előkészítse, hanem hogy a kiértékelj eredményeket a maga apparátusával tökéletesítse. (Helyeslés a középen.) Nekem az a szerény meggyőződé; sem, hogy egy ilyen országos vagy királyi szociálpolitikai intézet volna a legjobb biztosítéka annak, hogy egységes szellemben, rar 64