Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

426 Az országgyűlés képviselőházának V, cionális módon és korszerűen kerüljenek megoldásra a reánk Váró szociális feladatok. Ez a gondolat nem új. Amikor ezt a gondolatot itt felvázolom, nem teszek mást, mint hogy mintát és példát veszek az Országos Közegészségügyi Intézetről, (Nagy László: Igen!) amely lényegében véve ugyanezt a munkát végzi el és amely intézetről el kell ismernünk, hogy az a maga nemében világviszonylatban is kitűnő eredményeket ért el. (Ügy van! Úgy van! a közéjben.) T. Ház! A szociális képzésre szorulók harmadik csoportjába szerény véleményem szerint maga a társadalom tartozik. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nem lehet vitás, hogy — jöhetnek itt akármilyen politikai rendszerek — a társadalmi bajok megoldása a társadalom nélkül contradictio in se. (Úgy van! Úgy van! a középén.) A társadalomra ebben a felemelő munkában feltétlenül és nélkülözhetetlenül szükség van. Más kérdés azután az, hogy a társadalmat ennek a munkának a szolgálatába hogyan állítják he. Semmiesetre sem így, ahogyan a társadalom most akarja szolgálni a szociális gondozás ügyét. Amint a felszólalásokból megállapítható, az egész ország közvéleménye azonos abban, hogy elérkezett az utolsó ideje annak, hogy a társadalmi egyesületek ügyében, de főleg a társadalmi egyesületek szociális tevékenységének ebben a rendszertelenségében végre rendet teremtsünk. (Úgy van! Ügy van! a, jobboldalon és a középen.) A társadalom adakozóikészsége és munkakészsége olyan nagy és drága szellemi és erkölcsi értéke a nemzetnek, hogy azt közjogi aggályok miatt elfolyatni a mi rendszerünknek és a mi kormányunknak is legbűnösebb pazarlása lenne. Én nagyon jól tudom, hogy a kormányzat hosszabb ideje foglalkozik már ezzel a kérdéssel és egységes rendezését kívánja a társadalmi egyesületek ügyének. Legyen szabad azonban azt kérnem a belügyminiszter úrtól, hogy ne várjuk meg ezt az egyöntetű átrendezést. Súlyos szociális feladatokat és igen nagy pénzeket foglal ez a törvényjavaslat a keretei közé, nem tudjuk tehát megvárni, amíg az egyesületek sokféle fajtájának rendezése következtében felmerülő öszszes aggályokat ési közjogi nehézségeket el tudjuk csitítani. Ezért tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, válasszuk a szociális munkában a társadalmi egyesületek rendezésének legegyszerűbb módozatát; a legegyszerűbb módozat pedig szerény véleményem szerint az lenne, ha a javaslat 5. §-ának b) pontjaként a következő szöveget iktatnánk be (olvassa): »A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a szociális tevékenységet kifejtő egyesületek ilyen; irányú működését rendeleti úton az egyesületi működés felfüggesztésének terhe mellett« — mert valamilyen szankció is kell — »szociálisan szakképzett tag vagy tagok közreműködésétől, illetőleg munkaerők alkalmazásától, továbbá attól tegye függővé, hogy az egyesület évi munkatervét és működését a hatóság, valamint a többi egyesületek szociális tevékenységével összeegyezteti.« (Helyeslés. — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ehhez nem kell törvény, megvan a puvoárom hozzá!) Igen nagy örömömre szolgál, hogy, a belügyminiszter úrnak megvan az alkotmányos eszköze ahhoz, hogy ezeket az egyesületeket rászorítsa erre a két követelményre, mert szerény véleményem, az, hogy ha mi az egyesületektől szociálisan szakképzett tagot,, tagokat vagy mukaerőket kérünk, akkor ki fog derülni, hogy az egyesület mennyire veszi komo. ülése 19 W június 27-én, csütörtökön. lyan hivatását, hogy van-e a tagok között olyan, aki vállalja az önképzés áldozatát, van-e az egyesületben anyagi erő ahhoz, hogy a szakképzettséget tagjaival megszereztesse. Ha pedig nincsen, akkor el kell tűnnie annak az egyesületnek a magyar társadalom rendszertelen szociálpolitikai munkálkodásából. T. Ház! Én cs-ak örülök annak, ha a belügyminiszter úr biztosít erről, mert őszintén megmondom, hogy ilyen biztosíték nélkül nem tudtam volna teljes reménységgel nézni ennek a javaslatnak megvalósulása elé azért, mert — a gyakorlatból beszélek, amikor ezt mondom — ilyen biztosíték nélkül... (Folytonos mozgás.) Elnök: Csendet kérek! Tegzes László: ...bármelyik megbokrosodott vidéki nőegyleti elnöknő képes megakadályozni a hatóság és a társadalmi egyesületek együttműködését. (Úgy van! Ügy van! — Egy hang a középen: A kártékony nőegyleték!) Én azonban mást is remélnék attól, ha kötelező lenne a társadalmi egyesületekben, egy vagy több — aszerint, hogy az a társadalmi egyesület milyen nagy munkát végez — szociálisan képzett tag közreműködése. Arra gon-; dolok, hogy mivel azt a szociálisan képzett tagot ugyanazon a tanfolyamon képeznék ki előzőleg, mint azokat, akik ezzel hivatásszerűleg foglalkoznak, már ezeken a tanfolyamokon megszületnék az az egységes szellem, amely képessé tenné a különböző társadalmi egyesületeket és a hatóság-nál működő hivatásos gondozókat arra, hogy egyetértésben, egy szellemben és azolios képzettséggel együttesen végezzék el a rájukváró feladatot. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A társadalmi egyesületek kérdé- séVel tulajdonképpen áttértem arra a másik gondolatkörre, amelyet egészen röviden kívánok csak érinteni és ez a különböző állami igazgatási ágakban folyó szociális munka. Fonákság lenne, ha mi a társadalomtól szerves, összefüggő és egyöntetű munkát kívánnánk akkor, amikor viszont az állami igazgatás legkülönbözőbb ágaiban folyó szociális munkában nincsen átfogó, egységes rendszer. (Ügy van! Ügy van!) Már pedig igazat kell adnunk Stitz képviselő úrnak, aki azt mondotta, hogy ma 137 ügykörben intézik a magyar szociális feladatokat, egymásra való tekintet nélkül. (Úgy van! Ügy van! — Egy hang jobbfelől: Sok bába közt elvész a gyermek!) A javaslat, legnagyobb értéke éppen az, hogy alátámasztja azt, amit eddig az elméleti szociálpolitika hirdetett és amit az utóbbi évek tapasztalataival valóban igazolva láttunk, tudniillik hogy a szociális problémák között egy szétválaszthatatlan összefüggés van; ha pedig a javaslat leszögezi ezt a gondolatot a maga intézkedéseivel és indokolásában, akkor ezt a gondolatot tovább kell vezetni és a következtetéseket végig le kell vonni. A következtetések végig való levonása pedig — ismétlam — az állami ügyigazgatás különböző részeiben folyó szociális munkának valamilyen módon való együttműködésének biztosítása. (Helyeslés.) T. Ház! Nagyon jól tudom, hogy ez nem kis kérdés, mert hiszen itt megint előtérbe kerülnek a közjogi és hatásköri nehézségek, (Egy hang a középen: Féltékenység!) annyi más derék és korszerű gondolatnak megölói, de én azt gondolom, hogy ha a javaslatot csak azzal egészítenénk ki, hogy »A minisztérium felhatalmaztatik, hogy az alap szervezetének,