Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

418 Az országgyűlés képviselőházának 124 építőtakaréküzlet szabályozásáról szóló törvény javaslatot. Kérem, méltóztassék a javaslatot kinyomatni, szétosztatni, általános tárgyalás végett a^ képviselőház valamelyik ülésének napirendjére kitűzni és az általános tárgyalás után részletes tárgyalás és jelentéstétel végett a Ház igazságügyi, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottsága elé utálni. Tisztelettel bejelentem, hogy a javaslat előadójául Bocsáry Kálmán országgyűlési képviselő urat, helyettes előadójául pedig Tornyos György országgyűlési képviselő urat kértem fel. Elnök: A beadott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja iés az igazságügyminiszter úrnak az előadókra vonatkozó bejelentését tudomásul veszi. ' A javaslatot a Ház az általános letáigyalás után részletes tárgyalás és jelentéstétel céljából ki fogja adni az igazságügyminiszter úr által megjelölt bizottságoknak. Mielőtt napirendünk tárgyalására áttérnénk határoznunk kell Kölcsey István képviselő úr indítványáról, melyben az ülések idejének napi nyolc órában való megállapítását javasolja a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat vitájának tartamára. Méltóztatnak az indítványt magukévá tenni? (Igen!) A Ház az ülések idejének meghosszabbítására vonatkozó indítványt elfogadja. E határozatunk már mai ülésünkre is érvényes. Napirend szerint következik az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 317. sz.) Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő ur.1t illeti a szó. Nagy László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a középen.) Becsületesen megmondom, pártállásomtól függetlenül rendkívüli örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot. Örömmel üdvözlöm a javaslat indokolásának azt a részét is, amelyben az áll, hogy az alapnak fokozatosan kell működését kiépítenie. A nemzet nem csodát, nem látszatsikereket akar, hanem egy organikus szociálpolitika keretében maradandó szociális és gazdasági színvonalemelkedést akar biztosítani. M ennyi hiábavaló küzdelem, mennyi energiapocsékolás előzte meg! ezt a javaslatot és húszesztendős küzdelemre visszatekintve láthatjuk, milyen nehéz volt elérni azt, hogy törvényjavaslatban halljuk a kormányzat részéről is hangoztatni azokat az axiómákat, amelyeket a szociálpolitika sok-sok kiváló, de névtelen munkása is húsz esztendőn keresztül hirdetett. T. Ház! Nemcsak az akkori kormányzatoknak volt a hibája az, hogy a szociálpolitika teljes meg nem értéssel találkozott, hanem — és ezt őszintén be kell vallani — hibája volt a társadalomnak is és mindenkinek, mert hiszen a szociálpolitika iránt teljes és tökéletes meg nem értés mutatkozott. Igaz az, hogy — amint ezt Kovrig Béla mondta — a szociálpolitikának kell a társadal'om szellemiségét fejlesztenie, de igaz az is, hogy a társadalom erőinek kifejtése előbbre kell, hogy vigye a szociálpolitikát. Maga a társadalom is nagyon hibás abban, hogy ebben az országban nem volt szociálpolitika és ma, amikor egy törvényjavaslatban látjuk érvényesülni a szociálpolitika rég hirdetett és kikristályosodott elveit, ennek örülnünk kell azért is, mert ez a társadalom szellemiségét fogja fejleszteni és a tárülése lùffù június 27-én, csütörtökön, sadalómban és a társadalmon keresztül a kormányzatban is előidézni, amelyek az ország jövőjének, az ország virágzásának alapjait fogják megvetni. Ezzel kapcsolatban nagyon ikérem a magyar sajtót, ne csak annak örüljön, hogy a kormányzat egy nép~ és családvédelmi javaslatot terjesztett elő, hogy a szociális képzést kiterjeszti a közigazgatási tisztviselőkre, hogy a szociális képzést intézményesen biztosítja^ hanem törekedjék arra, hogy a sajtó munkásai között is sokan legyenek, akik otthon vannak a szociálpolitikai elméleti és gyakorlati tudományokban. (Helyeslés a középen.) Mert a sajtó a magyar szociálpolitika előbbrevitelét, a magyar szociálpolitika győzelmes állandóságát feltétlenül a legnagyobb mértékben biztosíthatja. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Helyesen mondja az indokolás, hogy a javaslat nem csodát akar tenni. Igen nagy baj lenne, ha a társadalom csodákat várna és csodák varasára rendezkednék be, mert ebből mindig tragédia születik. Tudomásul kell venni, — és a javaslat indoklása ezt nagyon helyesen mondja, — hogy maradandó eredményeket kizárólag véres, verítékes, állandó napi munkával lehet elérni. Nem csodákkal, nem egyszerre való pénzdobálással, nem csillogó látszateredmények felmutatásával, hanem áldozatos munkával. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Rendkívül helyeslem azt és örvendek annak, amikor az indokolás idézi a német birodalmi munkaügyi miniszternek azt a helyes megállapítását, hogy a szociálpolitikának a közgazdasági politika megkoronázó befejezőjének kell lennie. Imrédy Béla egyik beszédében gyönyörűen kifejtette, hogy a kérdéseket nem lehet egymástól szétszakítva tekinteni. Szükséges egyi kitűnő közgazdasági politika, szükséges egy kitűnő szociálpolitika, de ezek mellett szükség van a karitászra is. A három együttesen biztosíthatja csak a szociálpolitikai eredményeket, (Ügy van! Ügy van! a középen.) csak a három együttesen érheti el azt, amit a javaslat is szem előtt tart, hogy tudniillik a nemzet erői organikus alapon fejlődjenek és így az öröklétre biztosíttassanak. T. Ház! A javaslat nép- és családvédelmi pótadóról beszél. Ezzel nekem azért kell foglalkoznom, mert a javaslat indokolása erősen hangsúlyozza, hogy elsősorban a falusi néprétegeket tartja szem előtt. En, mint Budapest egyik képviselője, tisztelettel kijelentem, hogy örömmel üdvözlöm ennek a nép- és családvédelmi pótadónak bevezetését^ annak ellenére, hogy az indokolásból úgy látszik, mintha a városok háttéíbe szorulnának. Örömmel üdvözlöm pedig azért, mert a belügyminiszter úr kijelentette, hogy nem akarja korlátozni sem Budapestnek, sem más városoknak szociálpolitikai működését sem, és én bízom abban, hogy a belügyminiszter úr ezt a Házban is ki fogja jelenteni, és ennek meglesz konzekvenciája, nogy rendelkezésre bocsátja mindazokat az összegeket, amelyeket a városokban valódi szociálpolitikára fognak felhasználni. Budapest kötelessége — ezt vallom és hirdetem — ,hogy az ország mezőgazdasági lakossága részére is rendelkezésre bocsássa mindazokat az erőket, amelyeket rendelkezésre bocsáthat, ha pedig ebből a családvédelmi pótadóból Budapestre kevesebb fog jutni, mint amennyi Budapesten befolyik, akkor ezt olyan áldozatnak kell tekinteni, amelyet Budapest f érdekében, Budapest szellemisége, testi ereje és virágzása érdekében