Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-110

30 Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 19U0 május 31-én, pénteken. bet alkalmazni azokkal az adózókkal szemben, akiknek az 1940. évi adókivetésnél alapul vett adóköteles tiszta jövedelme egészben vagy részben olyan örökölt vagy ajándékba kapott vagyonból származik, amely után az örökhagyó vagy ajándékozó terhére oly összegű beruházási hozzájárulást vetettek ki, hogy annak egyötödrésze több, mint az adózó terhére az 1940. évre kivetett jövedelemadó fele. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a haszonélvezővel szemben is, ha a tulajdonos terhére kivetett beruházási hozzájárulás fizetését magára vállalta, azonban a tulajdonostól az 1938. évi XX. te. 15. §-ának (2) bekezedése alapján megtérítést nem követelt és a beruházási hozzájárulás ki nem fizetett részét vagyonadóalapjából tőketartozásként levonták. Ilyen esetben azonban a beruházási hozzájárulást a tulajdonos terhére kivetendő beruházási pótléknál számításba venni nem lehet. (3). Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak al; kalmazása során a földbirtokra eső beruházási hozzájárulást olyan összeggel kell számításba venni, amilyen összeg abban az esetben járna, ha a beruházási hozzájárulást a földadó alá eső ingatlanok, valamint a mezőgazdasági üzemi tők« tiszta értéke háronmyolcadrészéaek levonása nélkül vetették volna ki.« A módosítás következtében a bizottság a 32. § változatlanul hagyott (2) bekezdését (4) bekezdésre számozta át. A 41. § (1) bekezdéséhez. A bizottság a 41. § szerkezetéből azt állapította meg, hogy a felfedező esküt tulajdonképpen a jövedelem- és vagyonadó összegét érintő tárgyi adatokra kívánja az adóhatóság kivetni. Ëppen ezért félreértésre szolgálhatna az (1) bekezdés olymódon való megszövegezése, mintha az esküt a vagyontárgy értékéire nézve is ki lehetne venni. A felmerült aggályok eloszlatása és az esetleges félreértések elkerülése érdekében az eskünek a vagyon értékére való kivételét törlendőnek találta, ehhez képest a 41. § (1) bekezdésének utolsó négy sorát: »hogy a jövedelmet, illetőleg vagyont nem teljes összegében vallották be, illetőleg állagában, vagy értékében nem teljesen mutatták ki« a következőképpen szövegezte át: »hogy a jövedelmet nem teljes összegében vallották be, illetőleg a Vagyont nem teljes állagában mutatták ki«. A 42. §-hoz. A bizottság azt állapította meg, hogy ennek a szakasznak 1. és 2. pontjában megállapított családvédelmi kedvezmények nem szolgálják teljes mértékben azt a célt, amelyet a törvényjavaslat ennek a rendelkezésnek beiktatásával lényegében elérni kíván, annál kevésbbé, miután ennek a szakasznak 1. pontja a jövedelemadónál eddig érvényes gyermekkedvezményeket megszünteti és más alapokra fekteti; a 2. pontnál pedig a nagycsaládú adózókat ugyanolyan mérvű kedvezményben részesíti, mint a kevesebb gyermeket számláló családokat. Az arányos teherviselés és a szociális gondoskodás biztosítása érdekében a bizottság úgy találta, hogy az 1. pontban biztosított kedvezményt mindazoknak meg kell adni, akiknek jövedelme az évi 12.000 pengőt nem haladja túl és a gyermekek számának növekedésével a kedvezmény mértékét is emelni kell és pedig a harmadik és negyedik gyermek után 300—300 pengőben, az ötödik gyermektől kezdve pedig minden gyermek után 500 pengőben kell^ megállapítani. A 44. § (2) bekezdéséhez. A bizottság ennek a bekezdésnek átS'ZÖvegezését tartotta indokoltnak, ennélfogva a (2) bekezdést a következőképpen módosította: »Szabálytalanság miatt a pótlólag előírt adó és összes járulékai egyszereséig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az az adózó, aki a törvényben, a minisztérium vagy a miniszteri rendeletben megszabott kötelességét olymódon szegi meg, hogy az az adók megrövidítésére vezetett, azonban ez a cselekmény, vagy mulasztás az egyes adókról szóló törvények vagy törvényes rendelkezések alapján adócsalásnak vagy jövedéki kihágásnak nem minősíthető.« Ennek alapján javaslom a t. Háznak, hogy a módosításokat elfogadni méltóztassék. Elnök: Határozatainkat a házszabályok értelmében vita nélkül kell meghozni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a javaslat címét felolvasni. Spák Iván jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét, majd 1—46. §-át. A Ház a címet és a szakaszokat egyhangúlag elfogadja. Elnök: A törvényjavaslattal ezzel részleteiben is végeztünk. A javaslatot a Ház tárgyaláb és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom. 306. sz.) Szólásra következik Huszár Mihály képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkben halasztást kapott. Öt illeti a szó. Huszár Mihály: T. Ház! Ez a javaslat teljesen politikamentes javaslat. Azok, akik eddifc hozzászóltak, politikamentesen foglalkoztak vele. így foglalkozott a javaslattal az előadó úr is, valamint Szabó és Pacziolay képviselő úr és a többi felszólalt képviselő úr is. Egyetlenegy hozzászólás történt, amely azonban teljesen a politikum szempontjából bírálta ezt a javaslatot és pedig ez a hozzászólás Kéthly Anna képviselőtársunk hozzászólása volt. Kéthly Anna kifogásolta ebben a javaslatban azt, hogy fixirozza, leszögezi a világszemléletet. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Nagyon helyes!) Na gyón helyes, hogy kifogásolta ezt, nem is csodálkoztain rajta, hiszen csak hű maradt önmagához. A javaslat tudniillik leszögezi a keresztény, vallásos, erkölcsös nevelést és leszögezi az Istenbe vetett hiten alapuló világnézetet. Természetes dolog, hogy azok, akik teljesen mate rialísta alapon állanak, akik teljesen a marxizmus elveit vették szívükbe, lelkükbe, ezt a világnézetet magukénak el nem fogadhatják. Az idő azonban efelett már régen elhaladt és én roppant csodálkozom azon, hogy olyan intelligens emberek is, mint Kéthly Aura, val;,miképpen nem számolnak az idők haladásával. Amikor Marx szinte dogmává avatta a teljes materializmust, akkor a német iskolák katedráin a teljes atheizmus volt az ige. Aikkor még azt tanították a németországi egyetemeken, hogy nem az Isten teremtette az embert, hanem az ember teremtette az Istent. Azt mondották, hogy Isten tulajdonképpen nincsen, de az ember, látva azt a nyomorúságot, amelybe az emberi sors bele van ágyazva itt a földön, a végletekig felfokozta önmagában azt a képességet, amely az ember fizikumában és szellemében van és az így felfokozott lényből, amelyet azután egy egyénre csoportosított, koncentrált, teremtette meg a szenvedő ember az Istent. Tudniillik azt mondották, hogy ha óik mindent megtehetnének, ha minden bajt megszüntethetnének, amit látnak, ha minden könnyet letörölhetnének, ha minden keresztet levehetnének az emberek válláról itt a földön, ha ők olyan hatalmasak tudnának lenni, hogy mindent megtehetnének ahogy az emberek megkívánják, abban a percben megszűnnék itt minden szén-