Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-123
Az országgyűlés képviselőházának 123. Ülése 194-0 június 26-án, szerdán. 411 sági helyzetet és nem kért többet, nem kért fizetésjavítást, hanem csak azt kérte, hogy a 39 órás munkahét helyett 42 órát dolgozhassák. Ez a kérés természetesen a túlnyomóan zsidó főnöki érdekeltség részéről a legmerevebb elutasításra talált, úgyhogy Simay ő méltósága, a bizottság elnöke, akit én egyébként végtelenül becsülök és akinek egyúttal éppen szociális magatartása miatt, a munkásság legnagyobb tiszteletét tudom tolmácsolni, kénytelen volt arra kérni a bizottságot, hogy két hét múlva jöjjünk újra össze, előzőleg pedig a szociáldemokrata megbízottak és a főnökegyesületi tagok, akik egyébként kollektív szerződéses viszonyban állnak egymással, beszéljék meg ezt a kérdést, illetőleg alkossanak egy előkészítő bizottságot, hogy ugyanúgy, mint a többi iparban, is megállapító bizottság, addigra már egy kész dologgal jöjjenek, amelyet csak meg kell szavazni. Ez természetesen nem tetszett a munkabérmegállapító bizottság többi tagjainak és a Nemzeti Munkaközpont kiküldöttei indítványt tettek, hogy ugyanúgy, mint a többi iparokban is megvan, hogy ha a minimális munkabérmegállapító bizottságban valami kétes, illetőleg még meg nem állapított kérdésben kell dönteni, amelyről még megbeszéléseket kell folytatni, alakítsanak egy albizottságot, amelyben természetesen mindenféle érdekképviselet megbízottai benne vanuak. Ezt kérték tehát a nyomdászoknál is a nemzeti munkaközpont kiküldöttei. Erre a szociáldemokraták egyik megbízottja úgy ugrott fel, mint akit a vipera csípett meg, azonnal szót kért és azt mondotta, hogy ő pedig a nyomdai munkásság nevében határozottan tiltakozik az ellen, hogy ebbe az előzetes megbeszélésekbe idegeneket vegyenek be, mert ott nincs szükség kémekre. (Felkiáltások a széUőbaloldalon: Hallatlan!) T. Képviselőház! Itt az országgyűlésben kell visszautasítanom ilyen aljas kitételeket. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wirth Károly: Akik nem szociáldemokrata munkások, azok nem idegenek ebben az országban, de főleg nem kémek. Ha kémek és idegenek vannak, akkor ezek csak a szociáldemokraták között találhatók. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a kitételt itt határozottan vissza kell utasítanom, abból a szemponból is, mert magyarul gondolkozó munkásnak vallom magamat. (Ellenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Vajna Gábor: Még mindig szabadon működhetnek!) Hogy most már végére érjek interpellációmnak, itt az országgyűlés házában követelem az iparügyi miniszter úrtól, hogy éppen ezek miatt a szociáldemokrata részről tanúsított magatartások miatt a szociáldemokrata szakszervezeteket azonnal vegye állami kezelésbe. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Vegye állami kezelésbe teljesen politikamentesen, úgv. hogy azok a munkások, akikre ott rá van kényszerítve, mint lidércnyomás, hét évtized óta a marxi ideológia, egyszer már lelkileg is felszabadulhassanak. Eíblhez az szükséges, hogy az iparügvi miniszter lír ezt a követelést tegye magáévá és a szakszervezeteket úgy vegve állami kezelésbe, hoíry a munkások ezáltal anyagilag és erkölcsileg a legkisebb hátrányba ne kerüljenek, a minimális munkabéreket megállapító bizottságok tagságainál pedip- rendeljen el azonnali revíziót és onnan miiíden szociáldemokrata kiküldöttet száműzzön. (Helyeslés.) Uffvanakkor továbbá követelem a belügyminiszter úrtól azt. hogy azt a pártot, amelv Magyarországon, sajnos, még ma is politikai tényp7Ő akkor, amikor a német nemzetiszocializmust ünnepeljük ebben a parlamentben, haladéktalanul oszlassa fel, mert erre a pártra szükség nincs. (Helyeslés és taps.) A Népszavát pedig, amely ennek a politikai pártnak a szócsöve és amely éppen eléggé kártékony magatartást tanúsított a múltban, egyszersmindenkorra szüntesse be éppen azért, hogy ez a nem kívánatos és a mai időknek semmiesetre sem megfelelő politikai irányzat a magyar életből örökre száműzve legyen. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az illetékes miniszter uraknak. Következik Lili János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa); y,Interpelláció a magyar királyi belügyminiszter úrhoz a zsidótörvénynek a vendéglátóiparban való végrehajtása tárgyában: Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak azokról a visszásságokról, amelyek a zsidótörvény végrehajtásával kapcsolatban a vendéglátóiparban előfordulnak 2 Hajlandó-e a belügyminiszter úr intézkedni arról, hogy a zsidótörvény a vendéglátóiparban is a törvény intencióinak megfelelően végrehajtassák 1 ? Lili János s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lili János: T. Ház! Amikor ezt az interpellációt bejegyeztem, nem az a cél vezetett, hogy ma beszéljek a zsidókérdésről és a zsidótörvényről, nem az a cél vezetett, hogy ezt idehozzam a parlament elé, mert ma divatos a zsidótörvényről beszélni, hanem egyedül és kizárólag az a cél vezetett, hogy egy olyan iparággal kapcsolatban, mint a magyar vendéglátó ipar, amely körülbelül 70.000 magyar családot foglalkoztat és amelynél idegenforgalmi szempontból nem egészen mindegy, hogy kik azok, akik a vendéglátóiparban foglalkoztatva vannak, ezekkel a kérdésekkel foglalkozzam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Idegenektől hallottuk, akik Magyarországon jártak: borzalmas itt nálatok az, hogy bárhová megy az ember, nemcsak a vendégek között, de még a kiszolgálók között is az üzleti életben mindenhol zsidót, zsidót és ismételten zsidót találunk. Amikor idegenek azt mondják, hogy Palesztinában kevesebb zsidót lehet találni, mint Budapesten, akkor nem érdektelen ennek a kérdésnek felvetése itt a parlamentben annak ellenére, hogy minden egyes interpellációs napon elhangzanak interpellációk képviselőtársaink részéről a zsidótörvény végrehajtására vonatkozólag. (Pándi Antal: Nincs közigazgatás! Ki kell cserélni a közigazgatást!) Van ennek a kérdésnek egy másik oldala is, amellyel szintén foglalkozni fogok majd, ez pedig a dolognak erkölcsrendészeti része, mert az az erkölcsi fertő, az az erkölcsi posvány, amelyet a r vendéglátó iparban a zsidóság, a zsidó főpincérek, a zsidó üzletvezetők meghonosítottak, valósággal szégyenletes. A zsidótörvénynek 1939 szeptember 7-én megjelent végrehajtási utasítása intézkedik többek között nemcsak arról, hogy a személyzet létszámát a zsidótörvény szakaszainak megfelelően állapítsák meg, illetve állítsák be az egyes üzemekbe, hogy az a bizonyos őrségváltás megtörténhessék, hanem intézkedik az italmérési és trafikárusítási engedélyek visszavonásáról is, A dohányárusítási engedélyek megszüntetésének a határideje egv részben már lejárt, az italmérési engedélyek nagyrésze 1940
