Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-123
412 • Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 1940 június 26-án, szerdán. szeptember 1-ével jár le. Egészen természetes volna, hogy a vendéglátóiparban azok az Európában elismert szakemberek — mert hiszen arról, hogy a magyar vendéglátóipari munkások Európa minden kultúrállamában elismertek, azt hiszem, nem kell bővebben beszélnem — odaállíttassanak azokra a posztokra, amelyeket a vendéglátóiparban el kellene foglalniuk. Azonban mit látunk ezen a téren, t. Ház? Abban az elzsidósodott vendéglátóiparban, amely Budapesten a kávésipar 90 százalékig, a kocsmaipar 60 százalékig, a vendéglős- és szállodásipar 20 százalékig van zsidókézben és egészen természetesen, ennek megfelelően az alkalmazottak is ilyenformán, ilyen arányszámban vannak alkalmazva, azt kell látnunk, hogy semmiféle megrökönyödés, semmiféle félelem nem mutatkozik ennek a törvénynek a végrehajtásától. És miért nem 1 ? Egész egyszerűen annál az oknál fogva, mert a zsidóság nagyon jól tudja azt, hogy a keresztény vendéglátóipari szakembereknek nincs pénzük ahhoz, hogy átvegyék ezeket az üzletágakat. A vendéglátóipari szakmunkások és vezetőmunkások érdekképviseletei már többször eljártak az értelmiségi kormánybiztosnál és már több esetben kérték, hogy az önállósítás] alapból kaphassanak olyan kölcsönt, amely lehetővé teszi ennek az — ismételten rá kell mutatnom — idegenforgalmi szempontból is fontos iparágnak magyar kezekbe való átvitelét, azonban ott minden jószándékot, minden ígéretet megkaptak, csak pénzt nem kaphatnak, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kormánybiztosság kijelentette, hogy sajnos, — pénz pedig nincs, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Soha sincs pénz!) Semmire sincs pénz ebben az országban, amit komolyan meg kellene oldani és mindig meg lehet találni azokat, akik pénzt kapnak, amikor sok esetben az ország érdekeivel ellentétes és az ország lakosságának érdekeivel ellentétes dolgokról van szó. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen kijelentéseket tenni, mert ezek igen félreérthetőek. Méltóztassék magát világosan kifejezni, hogyan érti ezt. (Helyeslés jobbfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Elég világos!) Lili János: T. Ház! Sokat lehetne beszelni ezekről, hogy hol vannak. A különböző újságoknak nyújtott szubvenciók és a ma is fennálló különböző egyesületeknek adott szubvenciók. (Rapcsánvi László: A karteleknek adott szubvenciók! Ki húzza? A zsidó húzza!') Elnök: Kérem Rapcsánvi képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásokat lehetőleg r mellőzni és ne méltóztassék párhuzamos beszédeket tartani. Lill János: Mélyen t. Ház! Ismételten ki kell jelentenem, hogy ennek az iparágnak az arizálásához, magyar kezekbe vételéhez a jíi 0 «?felelő szakembereink rendelkezésre állanak. En kérem a kormányt, minden kön'ilménvek knVö++ hasson oda. hogy még időben felkészülhessenek anyagilag is ezek a szakemberek, ho^ ezt fit iparágat is, udvarnagy, amint követelünk^ &<* mindig követeltük, hogy minden más i«árá>»t is meg^zallianak azok a magyar dolgozók, pkfket a külföld is minden vonatkozásban elismert, 'lett légven az a dolgozó, akár szellemi, «ká* fizikai dolgozó. De van ennek a kérdésnek még egy másik része is. Amint említettem, a zsidók arra számítanak, hogy a keresztényeknek mnes pénzük és ezen az alapon majd csak történik varrni, ami esetleg valamilyen formában megváltoztatja ezt a helyzetet, ami talán majd bizonyos terminusra kitolja ezeknek az iparengedélyeknek, az italmérési és a trafikengedélyeknek a lejáratát és számolnak azzal, hogy mielőtt a kormányzat eltűrné azt, hogy ezer és ezer vendéglátóipari munkás váljék munkanélkülivé, minden körülmények között találnak majd valami közbevető megoldást. A keresztény vendéglátóipari munkásságnak nincs megtakarított tőkéje, nem tudott félrerakni egy kis tokét erre az eshetőségre számolva az utóbbi pár esztendőben. Legyen szabad itt hivatkoznom éppen a t. többségi párt hivatásszervezetének, a Nemzeti Munkaközpont újságjának, az XJj Magyar Munkásnak egyik megállapítására, amikor azt mondja, hogy a rendelet a borravalórendszer helyett a százalékos kiszolgálási díjat hozta be, de úgy intézkedett, hogy az elosztás joga egyelőre a munkaadót illeti meg. À rendelet ugyan megtiltja, hogy a százalékból más is részesedjék, azorjban a tilalom ellenére különféle visszaélések történnek. A munkaadók a főpincér számára 40 százalékot állapítottak meg, az összes többi pincérek számára pedig 60 százalékot. Ezt a helyzetet elég szégyenteljesnek tartom, mert annak a pincérrtek vagy főpincérnek nem borravalóért kellene dolgoznia, hanem becsületesen előre megállapított munkabérért. Ne attól függjön a pincér vagy a főpincér jóléte, vagy esetleg éhezése, hogy az igen t. vendég úrnak van-e kedve valami borravalót adni, vagy ninc3. Azzal ugyanis legyünk tisztában, hogy a százalékos rendszer éppen olyan borravaló, époly lealacsonyító, mint volt előzőleg a borravalórendszer. Hogy mi történik ezzel az úgynevezett intézményesített borravalóval is, erre vonatkozólag legyen szabad egy másik részt idéznem, amely, azt mondja, hogy a kétezer pengős forgalmú üzemnél t a befolyt százalék összegének 60 százaléka húsz pincér közt oszlik meg és ez körülbelül 7 20 pengő napi keresetnek felel meg. Ne csodálkozzunk tehát azon, ha^ ebből a 7'20 pengős napi keresetből, ami elég jó átlag, nem tud félrerakni az a pincér annyit, hogy esetleg csak egy kis üzletet is átvehessen, még akkor sem, ha megkapja erre az italmérési jogot, megkapja a trafikjogot. Arra szintén rá fogok térni, hogy ma a szállító cégek éppem ezzel a rendelettel, a zsidótörvénnyel kapcsolatban serami néven nevezendő hitelt nem hajlandók nyújtani olyan ver.'déglátóiparosnak, aki a zsidótörvény kithatása következtében egy zsidótól vette át az üzletét. T. Ház! Ez az újság megemlékezik még arról is, hogy megesik, hogy a munkaadó egyáltalán nem alkalmaz főpincért, ehelyett maga szerepel főpincérként és ilyenkor felveszi a főpincér számára járó 40 százalékot is. Több helyen megtörtént már. hogy a muníkaadó a saját hozzátartozóit alkalmazta főpirfcérként. anélkül, hogy ezeknek meglett volna a megfelelő képesítésük. T. Ház! Ezek olyan anomáliák, amelyeket csak a törvény legradikálisabb végrehajtásával, nem pedig apró-cseprő pénzbüntetésekkel lehet, megszüntetni. Elismerem, hogy a zsidótörvény megkerülőit napról-napra sújtják il ven pénzbüntetésekkel, itt azonban olvan radikális büntetéseket kell . hozni. _ amelyeknek szerény véleményem szerir.it minimuma az, hogy egyszer és mindenkorra, mindörökre az iparigazolványt, az inarjogosítványt elvonják a, törvénv megszegőitől. A zsidó üzleteknek kereszténv kezekbe való átállításával kapcsolatban több külön-
