Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

Az országgyűlés képviselőházának 1 boldogabb, íhia már egyet sem látnék itt, sem szabadkőművest, sem zsidót ebben az ország­ban. Nagyon köszönöm a szíves közbeszólási Itt van például a Fórum mozi, amely Fó­rum bemutató mozi nem akarta lejátszani a »Földindulás« című filmet, amely a magyar egyke elleni hare szomorú tragédiáját hozza a magyar közönség elé. A közeli napokban, 22-én bemutatott egy egészen rövid magyar hír­adót, utána pedig hosszasan mutogatta, hogyan látogat meg az angol király őfelsége egy repülőgépgyárat és jótékony akciókat Nem érdekelnek minket ezek a dolgok, mert mi őszinte tengelybarátok vagyunk és az olaszok es a németek érdekelnek. (Ügy van! Ügy van! — Palló Imre: Ök hozzák a magyar győzelmet is! — Gr. Festetics Domonkos: Igaza van! ­Gruber Lajos: Miért nem intézkednek, hogy ez ne történhessék meg?) Elnök: Csendet kérek. Kénytelen leszek a közbeszóló képviselő urakat névszerint is fi­gyelmeztetni. Vajna Gábor: Abban a meggyőződésben, hogy most már azok is hisznek a német győ­zelemben, akik egy héttel ezelőtt még azt mon­dották, hogy várjuk meg az angol ellentá­madást, kérem a miniszterelnök urat, a leg­sürgősebben lépjen fel az angol kormánynál, hogy ezt a gyalázatos propagandát azonnal szüntessék be, mert ez az ország közhangulatát felforgatja. (Ügy van! Ügy van! — Zaj. — Gosztonyi Sándor: Betorziót! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vajna Gábor: Van mód a propaganda meg­akadályozására: lehet jegyzéket átnyújtani az angol kormányhoz és van mód arra, hogy za; varjuk ezt a leadást; ha meg lehetett zavarni a bolseviki agitációt, akkor ezt is meg lehet zavarni. Végül kérdem: vájjon hallgatják-e a magyar rádió angolnyelvű adását Churchill, Eden vagy az öreg Chamberlain 1 ? Nem érdekel ez odaát senkit, hiszen ezek már pakkéinak, mert egy hónapon belül Angolország ott fog feküdni — reméljük és bizunk a mindenható Istenben — Németország lábainál. (Úgy van! Ügy van! Elénk helyeslés és taps a széisdbalol­dalon. — Kovarcz Emil a jobboldal felé; Hol vannak a tengelybarátok *? — Bodor Márton: Hazaárulóknak neveztek! — Gosztonyi Sándor: Ez a semlegesség!) Elnök: Kérem Gosztonyi képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Vajna Gábor: Kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék intézkedni, hogy a magyar rádió angolnyelvű adását azonnal szüntesse be és ennek az értéktelen propagandának egyszer­smindenkorra vessen véget. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélső­baloldalon: A franciát is!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a mi­niszterelnök úrnak. Következik if j. Tatár Imre képviselő úr in­terpellációja a földmívelésügyi és a pénzügy­miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szí­veskedjék annak szövegét felolvasni. Vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »In­terpelláció a m. kir. földmívelésügyi és pénz­ügyminiszter urakhoz a Nagyatádi-féle föld­reform által földhözjuttatottaknak az 1929. ev előtt teljesített vételárfizetések és az újbóli ármegállapítások által bekövetkezett túlfizeté­seknek a befizetők részére való visszafizetése tárgyában. ... , i i» Módjukban van-e a miniszter uraknak köz­megelégedésre olyan rendelkezést kiadni, amelynek alapján az említett földhözjuttatot­tak visszakapják a túlfizetett vételárrészt?« KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ VI. 3. ülése 194-0 június 26-án, szerdáin. 4Ö7 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Folytonos mozgás és zaj.) Csendet ké­rek képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! (Bálijuk! halljuk! a szélsöbaloldalon.) Nagyatádi meg akarta oldani a földkérdést, ezt a nagy magyar soi'sproblémát és az aránytalan magyarországi földelosztást arányossá akarta tenni. Nem rajta mult, hogy ez nem sikerült és nem öt terheli érte a felelősség, hanem az akkori ál­lamhatalmi rendszert, amely nem értette meg az akkori idők intő szavát és a demokrata, li­berális, zsidó kapitalista oldalról jövő nyomá­soknak engedve nem tudta keresztülvinni aka­ratát, — ha egyáltalán volt akarata — hogy megszüntesse az aránytalan földelosztást m Magyarország naggyáépítése érdekében a sok dolgozó magyar kisember kezére ^juttassa a földeket. Hogy mégis jött legalább egy ala­mizsnaszerű földreform-javaslat, azt Nagyatádi állásfoglalásának köszönhetjük. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Méi tóz lássanak a beszélgetéseket abbahagyni. Ifj. Tatár Imre: Gyenge, alamizsnaszerű javaslat volt ez, ami kitűnik abból, hogy az a földreformjavaslat vagyonváltság néven került a köztudatba és a magyar törvénytárba. Az volt a baj ennél az eljárásnál, — mint min­den másnál, mélyen tisztelt t. Képviselőház — hogy ez a vagyonváltság-tör vényjavas lat által véghez vitt földosztás nem a magyar falusi kisember, hanem a magyar birtokos-osztály erdekében történt meg. Ezt annál is inkább megfigyelhettem, mert módom volt tapasztalni, hogy az árakat az akkori gazdasági helyzet­nek minden gazdasági tényezőjét figyelemba­véve nem reálisan állapították meg. Ezt alá tudom támasztani azzal is, hogy 1936-ban újabb rendezés történt, amely kimondotta azt, nogy a vagyonváltság által földhözjuttatottaknak számára megállapított földárakat bizonyos szá­zalékkal le kell szállítani. Ez megtörtént egy második esetben is. Annál is inkább meg kel­lett, hogy történjék, mert hiszen gyakorlatilag tapasztalhatjuk azt, hogy a szabad vásárlási forgalom terén nagyon sok esetben sokkal ol­csóbban tudott birtokot vásárolni az, akinek készpénze volt, mint az, akit a törvény segítő ereje által juttattak ilyen földbirtokhoz. Ezzel az árleszállító rendelettel egyidejű­leg megjelent egy rendelet arról, hogy azok­nak a földhözjuttatottaknak, akik 1929 után fizették meg a juttatandó földek vételarát, a^ eredetileg megállapított vételár és a leszállított vételár közötti differenciát az illető adóhiva­talnak mint adókincstárnak kötelessége visz­sxafizetnie. Mélyen t. Ház, itt bizonyos igaz­ságtalanságot tapasztaltam, s éppen enttek irá­nyában óhajtok felszólalni. Kitűnt, hogy ez a rendelet a fizetni igyekvőket, vagyis a jólfi zetoket károsította meg, mert akik csak 1921 után fizettek, tehát vagy szegénységük miatt, vagy fizetni nem akarásuk miatt későn fizet­tek azok megkapták a túlfizetésnek ezt a visz­sznfizetését, azok pedig, akik 1929 előtt nzet­tek. ne mkapták meg. Éppen ezért kérem az igen t. földmívelés­ügyi és pénzügyminiszter urakat, hogy ezt a kérdést közmegelégedésre olyan rendelettel oldják meg, hogy azok is megkapják a túl­fizetési összegnek visszatérítését, akik a jutta­tandó földek vételárának egyrészét már 1929 előtt megfizették, éppen úgy, mint azok, akik 1929 után fizettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom