Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-110
Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 19 UO május 31-én, pénteken. 29 olyképpen semmisíti meg, hogy azt mint elemi csapást okvetlenül figyelembe kell venni. Ennélfogva a (4) bekezdés negyedik sorában »a tűz« szavak után »és a tartós szárazság (aszály)« szavakat iktatta he. A 4. § (1) bekezdéséhez: Minthogy a földadóra vonatkozó rendelkezések szerint a bérbeadott birtokokat ért elérni károsodások is a földadó elengedésének alapjául szolgálnak, a bizottság úgy találta, hogy megbízott képviselő nemcsak az a birtokos lehet, aki ugyanabban a dűlőben károsult, fhanem az a földbérlő is, aki olyan földterületet bérel, amely a károsult dűlőben . fekszik. Ennek következtében a 4. § (1) bekezdésének Ötödik sorában »aki maga is birtokos« szavak után »vagy bérlő« szavakat, továbbá ugyanebben a bekezdésben a nyolcadik sorban előforduló »a birtokos« szavak után »vagy bérlő« szavakat iktatta be. A bizottság azonban azt is megállapította, hogy a 4. § (2) bekezdésében a réteknél és a legelőknél a tartós szárazság (aszály) által okozott károk bejelentésére a termés betakarításának kezdetét megelőzően megállapított 15 napi határidő be nem tartható. Éppen ezért a (2) bekezdés b) pontjában a negyedik sorban a kötőjel után »a réteknél, a legelőknél és« szavaik! beiktatását tartotta szükségesnek, mert ugyanennek a bekezdésnek c) pontjában új szöveg beiktatása útján ezt a kérdést újra szabályozta, a c) pontban pedig az első sorban »A« betű után »tartós szárazság (aszály) által a réteknél és legelőknél okozott károkat legkésőbb június hó 15. napjáig, a« szavakat, ugyanennek a c) pontnak harmadik sorában »a b) r pont szerint« szavak elé »pedig« szó beiktatását tartotta szükségesnek. A 17. §-hoz: A bizottság alapos mérlegelés után úgy találta, hogy ez, az állandó adómentesség csak azokat a kishaszonbérlőket illetné meg, akik kizárólag mezőgazdasággal foglalkoznak, de ellesnének a kedvezménytől azok, akik ugyancsak a saját szükségleteik kielégítésére bérelnek legfeljebb 25 P (21.55 ar. iK) kataszteri tiszta jövedelmű fö'ldet, azonban a mezőgazdaságon kívül még más olyan foglalkozásuk is van, amelyből csekély jövedelemre tesznek szert. A méltányosság azt kívánja, hogy ha az ilyen adózók jövedelme is túlnyomórészt a mezőgazidaságból származik, a kedvezményből ne zárassanak ki, minélfogva a 17. § 2. sorában élőforduló »kizárólag« szó helyett a »túlnyomó részt« szó felvételét tartotta szükségesnek. A 21. § (4) bekezdéséhez. A bizottság a 65 éves életkornak 60 évre való leszállítását tartotta indokVltnak, mert az olyan önálló kézműiparosok keresőképességének csökkenése, akikre a törvényjavaslat a kedvezményt tervezi, már a 60. életév után bekövetkezik. A keresőképesség nagymérvű csökkenését állapította ínég a (bizottság az I, és II. járadékosztályú hadirokkantaknál és a kézműipart özvegyi jogon folytató nőknél, mert az ilyen hadirokkantaknál, illetőleg özvegynőknél a keresőképesség csökkent, ililető'lieg a kereső családfő nincs, a méltányosság tehát azt kívánja, hogy az ilyen hadirokkant, vagy özvegyi jogon ipart folytató kézműipar osoik a segéd után adót ne fizessenek. A (4) bekezdés végére tehát a következő mondatot vette fel a bizottság: »Az I. és II. járadékosztályú hadirokkantak és a kézműipart özvegyi jogon folytató nők, a segéd után az (1) bekezdésben megállapított 8, 10 és 12 pengő adót nem fizetik.« Ugyanennek; a bekezdésnek első sorában pedig a »65« számjegyet a »60« számjegyre igazította ki. A 25. § (3) bekezdésénél a bizottság azok közé a járandóságok közé, amelyeket az alkalmazottak egyéb illetményeitől elkülönítetten kell adó alá vonni, a karácsonyi segélyt is szükségesnek tartotta felvenni, mert ez a segély az alkalmazottaknak rendszerint a szolgálati szerződésnél fogva jár és egy évben csak egyszer kerül kifizetésre. Ennélfogva a 25. § (3) bekezdésének hatodik sorában a »jutalékot« szó után »a karácsonyi segélyt« szavakat iktatta be. A 27. § (5) bekezdésében, a bekezdés 10. sorában a »Ha azonban« szavakkal kezdődő mondat szövegezését a bizottság félreértésekre alkalmat adónak tartotta, ennélfogva a 13. sortól a 18. sorig terjedő részben »annak a személynek szavatossága, aki a tartozás aránylagos részét beszolgáltatta, mindaddig szünetel, amíg a behajtási eljárás a többi felelős személlyel szemben eredménytelennek bizonyul« szavak helyett a következő szöveget vette fel; »azzal a személlyel szemben, aki a tartozás aránylagos részét beszolgáltatta, a szavatosság csak akkor érvényesíthető, ha a behajtási eljárás a többi felelős személlyel szemben eredménytelennek bizonyult.« A 37. § (1) bekezdéséhez. A törvényjavaslat szövege azt mondja, hogy a beruházási pótlékot az olyan személynek, a terhére is ki lehet vetni, aki a beruházási hozzájárulással meg van ugyan róva, azonban a beruházási hozzájárulás teljes összege az 1940. évi jövedelemadókivetésnél alapul vett jövedelmének 10%-át sem haladja meg. A bizottság számításai szerint ilyen esetekben a beruházási hozzájárulás kevesebbet tesz ki, mint azoknál a személyeknél a beruházási hozzájárulás és a beruházási pótlék együttes összege, akiknél a beruházási hozzájárulás az 1940. évi kivetésnél alapulvett adóköteles jövedelem 10%-át nem érte el. A bizottság a törvényjavaslat szövegében arra sem talált rendelkezést, hogy miképpen kell a haszonélvezőt a beruházási pótlékkal megterhelni, ha az általa haszonélvezett vagyon után a tulajdonos terhére beruházási hozzájárulást vetettek ki. Mindezekre való tekintettel a bizottság a 37. § (1) bekezdése helyébe a következő (1), (2) és (3) bekezedéseket iktatta (olvassa): »37. § (1). Azoknak az adózóknak a terhére, akikre az 1938 : XX. te. (1) bekezdésének 1. pontja alapján beruházási hozzájárulást nem vetettek ki, vagy kivetettek ugyan, azonban a terhükre jogerősen kivetett beruházási hozzájárulás egyötödrésze kevesebb, mint az 1940. évre kivetett jövedelemadó fele, az 1940, évtől kezdve öt éven keresztül a 36. § (1) és (2) bekezdése szerint kiszámított jövedelemadó után 50%-os beruházási pótlékot kell kivetni, feltéve, hogy az, 1940. évi adóklivetésnél alapul vett adóköteles tiszta jövedelmük a 10.000 pengőt meghaladta. A beruházási pótlék egy-egy évi összegéből azonban a jogerősen kivetett beruházási hozzájárulás egyötödrészét le kell vonni. Ha az adóalapul vett adóköteles tiszta jövedelemben olyan haszonélvezett vagyon jövedelme is foglaltatik, amely vagyon után^ a tulajdonos terhére beruházási hozzájárulást vetettek ki, az adóköteles tiszta jövedelem után járó jövedelemadóból a haszonélvezett vagyon-jövedelmére aránylagosan eső összeget le kell vonni és az így előálló összeg után kell a beruházási pótlékot kivetni. (2 1 ). Az (1) bekezdés rendelkezéseit nem le-
