Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

406 Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 194-0 június 26-án, szerdán. nálását kérte, (Matolcsy Mátyás: Hallatlan!) akik Matolcsy Mátyás közvetlen környezetéhez, tehát pártunk vezetőségéhez tartoznak. (Bodor Márton: Ez volt Békéscsabán is!) Ezek között az úriemberek között van Bundi János, egy ős­régi nagykátai iparoscsalád sarja, akinek elő­dei már a múlt század elején a nagykátai ipa­rosság vezetői voltak, 1838-ban közülük került ki az egyik céhmester. Körülbelül 300.000 pengő vagyona van, virilis, malomtulajdonos, megyei bízottsági tag, volt ipartestületi és iskolaszéki elnök, a nagykátai római katolikus egyházköz­ség elnöke. Az ellenforradalmak alatt a nagy­kátai ellenforradalom vezetője volt. Fegyvere­sen szállt szembe a kommunistákkal, a bolsevi­kiek halálra ítélték. Fegyveres tűzharcot vívott Nagykátán a kommunista forradalmárokkal. És ezt az embert az — azt sem tudjuk honnan jött — Kolbert titkár úr... (Matolcsy Mátyás: Három hete van ott és százados családokat akar internáltatni! Micsoda eljárás! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem Matolcsy Mátyás képviselő urat, méltóztassék higgadtságát megőrizni és a pad csapkodását abbahagyni, mert kénytelen le­szek ismételten rendreutasítani! Paczolay György: ... és ugyanúgy Horváth Bálintot, Lukács Gábort és pártunk többi vezető tagjait is internáltatni kívánja. De most az urak lovagias, magyar, úri lelki­ismeretéhez szólok. Matolcsy Mátyásné két gyermekével este nyugodtan lefekszik otthon, 9 óra után valaki felcsöngeti telefonon és rém­híreket mond be a telefonba. Amikor megkér­dezik, ki volt, kitűnik, hogy Kolbert volt! (Nagy zaj' a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Má­tyás: Gazember! Elégtételt kérünk! Hallatlan! Ez eljárás? Es még nevetnek rajta? Máriássy képviselő úr, ne nevessen! — Elnök csenget. — Turchányi Imre: Nincs jelentősége! —Matolcsy Mátyás: Ennek nincs jelentősége!! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás képviselő urat kérem, hogy bár izgatottsága sok szempontból érthető, (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) méltóztassék a képviselő­ház méltóságához illő módon viselkedni. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen az elnök! — Taps és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Paczolay György: T. Ház! Mivel meggyő­ződésem szerint törvényhozó és törvényhozó között különbség nincs, az egész parlament becsületének megvédése érdekében a legsürgő­sebb intézkedést kérem. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) .... Elnök: Az interpelláció kiadatik a oelugy­miniszter úrnak. . , . Következik Vajna Gábor képviselő ur in­terpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek az in­terpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jesy^o (olvassa): »Interpelláció a ni. kir. miniszterelnök úrhoz a tengelyellenes rádió és más propaganda tár­gyában. , , Tudja-e a miniszterelnök ur, hogy a lon­doni angol rádió magyar nyelven oly vesze­delmes, tengely ellenes propagandát folytat, mely alkalmas arra, hogy az angol-francia szabadkőműves zsidó irányzattal egyutterzo zsidó és zsidó mentalitású elemek, valamint a külpolitikai viszonyokkal kevéssé ismerős laikusok körében riadalmat, megvetést keltve, tengelyellenes rémhírterjesztésre adjon # tápot í Hajlandó-e a miniszterelnök úr sùrgo&eti intézkedni a londoni magyarnyelvű rádióadás hatályos zavarására? Vajna Gábor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Állandó mozgás.) Csendet kérek. Vajna Gábor: T. Ház! 1918-ban angol és francia földrajzprofesszorok anélkül, hogy tér­képeinket tanulmányozták volna, felosztották Magyarországot, mondván például, hogy a Ronyva-patak hajózható folyó. Nos, 1939-ben, a lengyel hadüzenet óta a nagy angol és francia birodalmak egyszerre kezdettek magyarul ta­nulni, magyarnyelvű angol rádióadásokat kap­tunk naponta nem is egyszer, hanem többször. (Paczolay György: Ötször!) Budapesti zsidó újságok hirdették, hogy mikor és mit fog majd a nagy Karpfenstein izraelita Londonból a Király-utcába és a Rombach-utcába üzenni. (Zeöld Imre Péter: Zsidó az!) Folyó hó 19-én, 20 óra 15 perekor a londoni rádió a magyarnyelvű adáskor a következőket mondta be (olvassa): »A németek ki akarják irtani a lengyel intelligenciát. Ezért a német hadvezetőség úgy intézkedett, hogy fiatal len­gyel fiúkat és leányokat százas csoportokban összefogdossanak s átszállítsák őket Német­országba kórházakba, hogy ott sterilizálják őket. Az erről szóló jelentések részben kicsem­pészett levelekből, részben pedig amerikai új­ságokból származnak. A parasztokat a német birodalom nem akarja sterilizálni, mert — úgy­mond — a Harmadik Birodalomnak gálya­rabokra és rabszolgákra szüksége van.« A második súlyos támadás ugyanezen este a német birodalmat meggyanúsítja azzal, hogy az amerikai és angol szeretetadományokat, amelyeket a szegény lengyeleknek Lengyel­országba küldöttek, a németek ellopják, saját céljaikra használják, saját embereiket, kato­náikat etetik velük. Az olasz hadüzenet nap­ján Benito Mussolinit, Magyarország nagy jótevőjét a legkérlelhetetlenebb, a legbecstele­nebb szavakkal támadta meg, amelyeik a Ház nyilvánosságát nem bírják meg. A bemondás lényege az volt. hogy Mussolini is kiszagoita azt az időt, amikor a németek már lehengerel­ték Franciaországot és akkor ő is hátba­támadta Franciaországot. Ugyanez az angol rádió hónapokkal ezelőtt — méltóztassanak csak visszaemlékezni — be­mondotta magyar nyelven azt, hogy 200 zöld­kofferos német Gestapo-tiszt^ érkezett Buda­pestre, égy dunaparti szállodába s másnap az egész Rombach-utcában, de a dunaparti akvá­riumokban, az ottani kávéházakban is minde­nütt azt a mesét hallottuk, hogy 3000 Gestapo­ember van itt és meg fogják szállani Magyar­országot. (Zaj.) Ezek a rémhírek és ezek a bemondások azok, amelyek a rémhírterjesztésre adatokat szolgáltatnak, amelyek holnap-holnaputáii már elferdített, megnagyobbított méretekben kerül­nek a nagy nyilvánosság e,lé. Ezek a bemondá­sok nem alkalmasak arra. hogy a magyar­német és a magyar-olasz baráti viszonyt ápol­ják. Igenis, előkészíti tehát az Intelligence Service még mindig itt élő propagandája azt az akcióját (Nagy zaj.), hogy a jó Összhangot az olaszok és magyarok, a németek és magya­rok között megzavarja. (Nßgy zaj a szélsőbal­oldalon.) , Elnök: Kérem, méltóztassanak a közbeszo­lásokat abbahagyni. (Gr. Festetics Domonkos: Ki hallgatja meg őket? — Felkiáltások a szélso­baloldalon: Sokan!) Vajna Gábor: Nagyon sokan: az összes zsi­dók, a zsidóbarátok és szabadkőművesek, akik ezeket a híreket mindenesetre továbbviszik. (Király József: Ki velük!) Én lennék a leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom