Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

Az országgyűlés képviselőházának cenzúra keresztülengedett s amelyre a, belügy­miniszter megadta a terjesztési engedélyt. Mélyen t. Ház! A másik bűne az volt en­nek a szegény, világtalan embernek. iho,gy tel­jesen tájékozatlan volt, hogy amikor hirlap­árusítási engedélyt kért, akkor nem ia Függet­lenségre kérte, hanem a Magyarságra és a Pesti Újságra- (Zaj és felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Aha! Ez volt a hiba! — Maróthy Ká­roly: Ezért megbízhatatlan!) Kérdem, hogy ha a belügyminiszter úr engedélyezte ezeket a la; pokat, akkor miért nem lehet engedélyt adni neki és miért lehetett ugyanakkor két zsidó­nak Ihirlapárusítási engedélyt adni a zsidó nyoleóreszre, a Kurírra és a többi zsidó szenny­lapra, miért lelhet engedélyt adni annak, aki­nek úgyis megvan a megélhetése és miért nem lehet adni annak a világtalan embernek, aki­nek nines betevő falatja. (Maróthy Károly: Nyilatkozzék a kormánypárt jelenlévő kép­viseíőtagja!) Ennek a világtalan embernek négy gyer­meke van. Tessék elgondolni, milyen érzés az, amikor négy gyermek kér kenyeret és az apá­nak azt kell mondani, hogy nincs. T. Ház! Nagyon kényes kérdés ez. Az alis­páni végzés azt mondja továbbá, hogy a lap­árusítás különhen sem biztosítaná ennek az embernek a megélhetését. (Maróthy Károly: Aj, aj! — Egy hang a szélsőbáloldalon: Hal­jon meg!) Az alispán tehát úgy gondolkozik, hegy annak a két zsidónak, akinek úgyis van már miből megélni, hadd legyen az ujságáru­sításból még több jövedelme, az a szegény vi­lágtalan nincstelen ember azonban, aki nem tud kenyeret adni gyermekeinek és nem keres napi öt pengőt, ne keressen egy fillért sem és pusziulj on éhen gyermekeivel együtt. (Maróthy Károly: Szép kis dolog! — Egy hang a szélső­baloldalon: Családvédelem!) Mélyen t. Ház! Az alispáni végzés ezután így hangzik (olvassa) : »A fent körülírt első­fokú véghatározat helyes megokolását hely­benhagyom azzal a hozzáadással, hogy a becsa­tolt orvosi bizonyítvány tanúsága szerint a fellebbező látóképessége olyan mértékben fo­gyatékos, amire tekintettel testi épségének vé­delme és anyagi érdekeinek megóvása sem te­szi lehetővé, hogy sajtóterméket közforgalom­ban utcákon árulhasson.« (Maróthy Károly: Hány van Budapesten! Ilyen komédiák! Bot­rány!) T. Ház! Budapest utcáin árusítanak világ­talan magyar testvérek lapot, olyan helyeken, ahol tényleg olyan forgalom van, hogy még az épszemű embernek is vigyázva kell járnia az utcán és mégis tudnak lapot árusítani. Meg lehet látni ebből a Veszprém vármegye alispánjának lelkületét és azt, hogy mennyire ismeri a falut, amikor Bakonytamásin egy kis községben olyan borzasztó forgalmat képzel el, (Derültség a szélsőbaloldalon.) hogy ott egy világtalan ember nem mehet az utcára. Meg kell jegyeznem, hogy nem^ is annyira világtalan ez az ember, hogy ne látna menni, mert hiszen az alakokat meglátja és falnak vagy fának nem t megy neki. csak a rendes hétköznapi munkát^ nem tudja elvégezni. Egy ilyen szegény embert elutasítanak és így családjával együtt lehetetlen helyzet elé állítják. Ez az ember négy gyermeket nevelt fel, ez a négy gyermek^ felnő, közöttük lesz katona is, aki meg fogja ezt a hazát védel­mezni, az a két zsidó azonban, akinek adnak hirlapáruítási engedélyt és akinek anélkül is megvan a jövedelme, nem fog katonát adni. .123. ülése 19W június 26-án, szerdán. «95 (Maróthy Károly: Nem is engedjük katonás­kodni !) i A T-;4­Há ? ! Nem leiiet ' l sy elintézni a dolgo­kat. Meg lehet látni közigazgatásunknak bizo­nyos terén tanúsított lelketlenségét, mert így •bánnak el egy szegény nincstelen emberrel. Képzeljük csak el azt a borzasztó érzést, ami­kor a gyermek kenyeret kér és nem lehet adni neki! Ha csak napi 50 fillért tudna is keresni az ujsagarusitáson, már az is elég volna. De micsoda fájdalmas érzés az, amikor két héten keresztül nincs az asztalfiában kenyér, de a gyerek ezt nem tudja, a gyerek kenyeret kér, követel. (Maróthy Károly: Ez a modern csa­ládvédelem!) Helyezkedjünk abba a lelkiálla­potba, micsoda borzasztó érzés ez és arra ké­rem az igen t. belügyminiszter urat, hogy ezt a dolgot ne politikai szempontból, ne pártkér­des szempontjából bírálja el, hanem olyan szempontból indítsa meg a vizsgálatot, hogy itt négy gyermeket nevel az az apa, négy gye­reket a magyar hazának és a magyar haza azt hadba szólíthatja bármely pillanatban. Mçlyen t. Ház! Ilyen dolgok vannak, és ez adja meg az okot arra, hogy mi igenis el­lenzékieskeidjünk és itt üljünk az ellenzék ol­dalán, mert ezek borzasztó és égető kérdések. Akik ismerik a falut, akük ismerik annak a szegény embernek az életét, azok tudják, hogy milyen borzasztó állapot ez. Én, aki közvetle­nül isinerem, mert magam is szegény mun­kásember vagyok, 'tudom, mit jelent az, hogy nincs és tudom, hogy milyen keserűséget je­lent egy szegény élniakaró embernek a köz­igazgatás tehetetlensége. A belügyminiszter úr van hivatva arra, hogy a közigazgatást ezen a téren megrendszabályozza és az ilyen túl­kapó közigazgatási embereknek a fejére kop­pintson, hogy több lélekkel, több szívvel bán­janak azzal a négy gyereket nevelő világta­lan emberrel a jövőben. Száz és száz ilyen eset van az országban, mert nem ez az egyet­len eset, hogy ha csak egy kis jóindulattal fordulunk ahhoz a szegény ember felé, már tudunk segíteni rajita. Mélyen t. Ház, nem kell mindig annak a szegény embernek napi 5 és 10 pengőt kapnia. Az, a szegény ember beéri azzal, ha megvan a mindennapi kenyere, amikor tehát egy ilyen engedély kiadása út­ján hozzá tudjuk segíteni azt a nyomorgó em­bert, hogy meglegyen neki a mindennapi ke­nyere, még ha más nem is lesz hozzá, csak hideg víz, már akkor is betölti a gyomrát és tud adni a gyermekeinek egészen addig, ami­kor az a gyerek majd^ munkabíró lesz. ^Mélyen t. Ház, ez nagyon kényes kérdés és én arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, aki most nincs itt, hogy ebhen az ügyben sürgő­sen indítson vizsgálatot és mint magyar embertől elvárom, hogy magyar szívvel intézze el annak a szegény embernek a sorsát, hogy az engedélyt megkaphassa. (Taps a szélsőbal oldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter úrnak. Következik Papp József képviselő úr má­sodik interpellációja a földmívelésügyi mi­niszter úrhoz. Kérem a jegyző urat. szíves­kednék felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úr­hoz: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak ar­ról, hogy a GTrünfeld-féle Bodajk községbeli uradalomban Tóth P. Józsefet és fiát évköz­ben elbocsátották. A cselédbért a móri járái

Next

/
Oldalképek
Tartalom