Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

396 'Az országgyűlés képviselőházának 123, ülése 19 W június 26-án, szerdán. főszolgabírója 422/1938. sz. véghatározatában megítélte Tóth javára. 2. ^Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni arranézve, hogy a három éve húzódó ügyet a megítélt bér kiutalásával 'befejeztesse? Papp József s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Papp József: Mélyen t. Ház! Másik interpellációm ugyancsak személyi jellegű. Nyolcgyermekes apáról van szó. Ez a szegény ember gazdasági cseléd ma is és a móri járásban Bodajk községiben lakó Grünfeld Sándor zsidó földbirtokosnak birtokára szegődött toe. Helyét 1937. április 1-én foglalta el. Ez a szegény ember a munkábalépés után öt napra megbetegedett izületi gyulladásban és ezért a zsidó földbirtokos felmondott neki. Azonnal kocsira rakta és hazavitette a szülőfalujába. Ott lerakatta az egyik udvarra az ég alá, mert hiszen neki semmije -nincs ott, nincs háza, rokonainak sincs háza, tehát egy idegen udvaron tette le az uradalmi kocsi és otthagyta. Mélyen t. Ház! Nyolc gyermekkel tették ki a szabad ég alá azt a szegény nyomorult gazdasági cselédet. Ez 1937ben történt. Ugyanakkor ő keresetet adott be a zsidó ellen a konvencióját illetőleg, amit meg is ítélt neki a móri járás főszolgabírója. Fellebbezés útján az ügy Fejérvármegye alispánjához került, aki ugyancsak megítélte ennek az embernek a követelését. Mégis 1937. áprilisa óta ez a szegény, nyomorult, nyolc gyermeket nevelő gazdasági cseléd még ma sein kapta meg a járandóságát. 1937-ben ez a szegényember teljesen kenyér nélkül maradt, a községe jóvoltából élt, mert munkát nem kapott és a zsidó földbirtokoson ma sem lehet behajtani ezt a járandóságot. Megítélte neki a követelését a szolgabíróság, megítélte az alispáni hivatal, de nincsen végrehajtó szerv, amely r behajtsa ezt a megítélt járandóságot. Ez a Tóth József éhezhetik, kínlódhatik, szenvedhet tovább gyermekeivel együtt, mert egy zsidó földbirtokos olyan nagy úr, hogy azt nem lehet végrehajtani egy ilyen cselédnek, egy ilyen ;. szegény, nagycsaládos embernek a követeléséért. Arra kérem az igen t. földmívelésügyi mi niszter urat, aki, sajnos, nincs jelen, hogy ebben az ügyben sürgős vizsgálatot indítson. Mi adtunk be a móri járás főszolgabírójához egy keresetet, amelyben kértük ennek a bizonyos járandóságnak a behajtását. Erre a móri járás főszolgabírája volt olyan kedves, hogy még csak nem is reagált. Természetesen, egy főszolgabíró kevés ahhoz, hogy egy zsidóval szembehelyezkedjék és azt végrehajthassa és így az a szegényember tovább koplalhat. Ilyen a vidéken közigazgatásunk 99%-a. Szomorú dolgok ezek. Kicsinyesnek látszó dolog ez, de ha meggondoljuk, hogy egy nyolc gyermeket eltartó édesapa sorsáról van szó, ha meggondoljuk, hogy 1937-ben ennek a nyolcgyermekes embernek csak úgy volt kenyere, ha valaki jószívből adott neki, akkor látjuk, hogy nem olyan közönséges dolog ez. Gondoljuk csak el, hogy ha nekünk kellene ebben a sorsban lennünk, micsoda érzés volna ez. Egy Grünfeld Sándorral szemben a móri főszolgabíró nem tudta keresztülvinni azt, hogy az a szegény nyolcgyermekes apa megkaphassa a járandóságát. Most már 1940-et írunk és még mindig nem kapta meg a járandóságát. Vájjon hol tartunk ma, ha ilyenek történhetnek meg a közigazgatásunkban? De száz és száz ilyen szegény ember van, aki nyolc gyermeket nevel a hazának és hasonló sorsban van. Hány száz és száz ilyen ember, ilyen Tóth József van, aki neveli a magyar katonát és amikor kenyér kell neki, akkor egy zsidó földesúrral kiszállíttatják a szabad ég alá. Kocsira rakják, elviszik a nyolcadik községbe és ott leteszik a szabad ég alá. Nincsen intézkedés, nincsen végrehajtó szerv, nincsen hatalom, amely ennek a szegény nyomorult embernek a követelését megítélné, illetőleg végrehajtaná. Itt sürgős intézkedésre van szükség, itt feltétlen rendszerváltozás kell. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egész közigazgatásunknak ezt a szennyes részét ki kell operálni a nemzet testéből, mert ezen a közigazgatáson toukik el a nemzet, mert ez a közigazgatás teszi tönkre a magyarságot. Mélyen t. Ház! Amikor mi itt rendszerváltozást követelünk, ezekből az apró-cseprő dolgokból is megláthatja a t. Ház, íhogy van okunk arra, hogy rendszer változást követeljünk, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert mi közvetlenül látjuk annak a nyomorult, szegény nincstelennek az életét és tudjuk, hogy milyen lelketlenül, milyen szívtelenül bánnak vele a közigazgatós emberei. Ezek az emberek mehetnek a jegyzőhöz, mehetnek a főbíróhoz, mehetnek az alispánhoz, mindenütt elutasítást kapnak. Azért vagyok kénytelen ide hozni ezt a kérdést a Képviselőház elé, a nagy nyilvánosság elé, hogy lássa meg a miniszter úr és lássa meg a képviselőház, hogy igenis, van a magyar közigazgatásban egy szennyes fekély, amelyet irgalmatlanul ki kell vágni, mert különben hozhat ide a kormány akármilyen családvédelmi törvényjavaslatot, amíg a közigazgatásunkban ilyen lelketlen emberek vannak, minden haszontalanná válik, minden dugába dől, mert ilyen közigazgatással nem lehet semmi jó dolgot sem keresztülvinni. (Úgy van! Űgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ezért fontos kérdések ezek és ezért van szükség sürgős intézkedésre. Arra kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, tegyen ebben az ügyben sürgős intézkedést, kényszerítse a móri járás főszolgabíróját arra, hogy ennek a nyomorult, nyolcgyermekes apának a konvencióját haladéktalanul megfizettesse. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbáloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. (Matolcsy Mátyás: Miniszteri válasz?) Következnék Közi Horváth József képviselő úr interpellációja a külügyminiszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációjának elmondására halasztást kért. (Keek Antal: Nyolcgyermekes család! — Matolcsy Mátyás: Nyolc gyermek ennyit ér! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Matolcsy és Keek képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak az elnöki kijelentéseket zavarni. (Matolcsy Mátyás: Felháborító ez!) Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Közi Horváth József képviselő lirnak a halasztást megadni? (Igen! — Matolcsy Mátyás: Nem! Mondja el! — Keek Antal: Nem adjuk meg!) A Ház a halasztást megadja. Következik Szöllősi Jenő képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz és a belügyminiszter úrhoz. (Szöllősi Jenő: Tisztelettel halasztást kérők!) Mivel a képviselő úv halasztást kért, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Baky László képviselő úr in-