Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

394 Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 19 UÖ június 26-án, szerdán. közvélemény hangja. (Tovább olvassa): »Két­ségtelen, hogy Ágoston nem alkalmazta volna Teleki Jánost vezérigazgatónak, ha nem lett volna képviselő' és a miniszterelnök unoka­öccse, vagy nem akarja azt elhitetni a kén­viselő úr, hogy szaktudásáért alkalmazták őt? Nem, alkalmazták, hogy a minisztertanács ál­tal, a kormányíbiztosság revizorai útján meg­állapított szabálytalanságok miatt kiküldött vállalati vezetőt kifúrja, mielőtt < r az még a második zsidótörvény alapjain elkezdhette volna működését. Es ez sikerült is Ágoston­nak. A vállalati vezetőt Teleki kilőtte 1939. október havában. Vagy csak nem srondolja a képviselő úr, hagy a vállalati vezetőt azért mentette fel az r október 5-i minisztertanács, mert a vállalatnál a zsidótörvény végre van hajtva eis nincs mit tenni tovább. Hiszen a vállalati vezető eltávozása óta a vállalatnál a zsidótörvény végrehajtását illetőleg nem történt semmi sem. Ha csak azt nem említik fel, hogy kirúgtak állásából egy keresztény tisztviselőt — Kincses tisztviselőt — minden ok nélkül, — látszólag —, tényleg azonban azért, mert adatot szolgáltatott a kormémy­biztosság számára, mely tény a vállalat zsidó vezetőinek tudomására jutott. És helyette fel­vettek egy zsidót, Jemnitzet, aki ugyan tanú­sítvánnyal rendelkezik, azonban azt hisszük, hogy minden keresztény magyar ember előtt zsidónak számít, hiszen apja ma is zsidó, anyja ma is zsidó, ő is zsidó, de mert a felesége keresztény, tehát a törvétny leganaigyobb di­csőségére ő is kereszténynek száimít. Felesé­gétől azóta elvált.« (Derültség a szélsőbal­oldalon.) Én nem olvasom tovább, mert ez így megy végig. Más levelek is, amelyek hozzám érkez­tek, hasonlóképpen hangzanak. Akármelyiket olvasom is feL az a meggyőződésük, hogy igenis, hogy ha a vezérigazgatónak a norma hson felül ilyen óriási dotációja van. ez nyil­ván mas célokat is szolgáil és kénvisel. mint a közönséges vállalati vezetés. De a másik le­vél viszont arról számol be — és ezt még in­kább nehezményezzük — és felteszi a kérdést. hogy az összeférhetlenségi törvényt kívánja-e tehát a kormánypárt. Megemlítem még azt, hogy a Kispesti Textilgyárnak Ágoston Manó és Popper György zsidó részvénytöbbségű tulajdonosai nemcsak a vezérigazgatót szerződtették ilyen formában, hanem — én nem olvasom fel a le­velet, csak megnevezem — milyen igazgatósági tagokkal vették őt körül, nyilván a politikai szempontok teljes kiegyensúlyozására: egy tag volt kereskedelem- és iparügyi minisz­ter, egy tag a vezérigazgató öccse, a második őrgróf, azután v. b t. t., a felsőház tagja, egy nyugalmazott belügyminiszter, egy képviselő, egy Berczelly nevű úr, — ez nem érdekes poli­tikailag. De ha én azt látom, hogy a politikai élet minden vonaláról és szektoráról hoznak igazgatósági tagságokat, akkor az a meggyőző­désem, hogy itt igenis súlyos összeférhetlenségi esettel állunk szemben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És én nem azért hoztam ide ezt a dolgot, hogy bárkinek is kellemetlen le­gyek, tőlem távol állott, hogy Teleki János képviselőtársamat bántsam, de az a meggyőző­, désem, r-^' számtalan ilyen esetet tudnék ide­hozni — hogy a kormánynak drákói szigorií­ságú törvényt kell hoznia, azt azután hajtsa is végre, necsak plakátozzon. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a mi­niszterelnök úrnak. Következik Papp József képviselő úr inter­pellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szö­vegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. belügyminiszter úrhoz Bors La­jos bakonytamási lakos ujságárusító engedély kiadásának megtagadása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Bakonytamás községben az ujságárusító engedélyt a világtalan Bors Lajos kérése elle nére két zsidó kapta meg? 2. Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen in­tézíkedni arranézve, hogy a zsidóktól az enge­délyt elvonva, Bors Lajos bakonytamási lakos kapja meg?« (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Papp József: T. Ház! Interpellációval jö­vök a t. Ház elé egy talán kicsinek látszó ügy­ben, egy ujságárusító engedély megtagadása tárgyában. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Papp József: Ha azonban komolyan meg­nézzük ennek az ujságárusítási engedély meg nem adásának hátterét, akkor igenis nagyon komoly dologra kell, hogy rájöjjünk. Az újság­árusítási engedély meg nem. adása nem any­nyira fáj, mint az, hogy egy szegény, világ­talan, négygyermekes apa kérte az ujságáru­sítási engedélyt, aki négy gyermeket nevel, a legidősebb 5 éves. a többi ennél kisebb. Ebben a községben, ahol az ujságárusítási engedélyt kiérték, két zsidó fűszerkereskedő kapott újság­árusítási engedélyt, olyan két zsidó, akinek jómenetelű üzlete van, földbirtoka van, busás megélhetése van. Ugyanakkor ennek a nyomo­rult, négy családos, világtalan apának az enge­délyt nem adták meg. (Maróthy Károly: Gaz­ság! — Budinszky László: A népújság! Bizto­san az Esti Kurír!) Ha most megnézzük a jegyzői véleményt, a főbíró véleményét és különösen Veszprém vármegye alispánjának végzését ebben az ügy­ben, akkor borzasztó dolgokat látunk. Az al­ispán végzése ugyanis azt mondja, hogy az illetőt nem találta megbízhatónak, mert fel­tehető, "hogy a lapárusítás alkalmával nem­kívánatos politikai tevékenységet fejt ki. (Maróthy Károly: A Népszavát szabad terjesz­teni!) Ez a világtalan, nagycsaládú ember, aki teljesen vagyontalan, aiki úgy tengeti életét, hogy koldulásból él, ez az ember politikailag nteim megbízható. Szükségesnek tartom elmondani, miért nem megbízható politikailag ez a szegény világ­talan ember. Amikor ez a szegény ember lá­tott az ő szemeivel, amikor ez az ember még fenn tudta magát tartani, — ez az ember ne­kem gyermekkori pajtásom volt és én ezt a barátságot ma sem vetem meg — a választá­sok alatt ez a szegény világtalan ember termé­szetesen nem szidott meg engem , jóbarátsá­gomért. És ezen a nyomorult emberen tölti ki a bosszúját a jegyző, ezen tölti ki a bosszúját a pápai járás főbírája és ezen a nyomorult világtalan emberen hosszul ja meg magát Veszprém vármegye alispánja. (Zaj és felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Gyönyörű!) Nekem jóbarátom ez az ember gyermekkorom óta. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ne hara­gudjék azért! — Maróthy Károly: Vak ember! Hadirokkant! — Zaj és felkiáltások a szélső­baloldalon: Igaza van!) Nem tudom, mit árt ez a szegény ember, ha olyan magyar sajtóterméket árusít, amelyet a

Next

/
Oldalképek
Tartalom