Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

Az országgyűlés képviselőházának mennyire igaza volt annakidején az interpellálni akaró képviselő úrnak, azt bizonyítja az a tény, hogy több mint 700 embert tartóztattak le bolseviki propaganda miatt. Éppen ezért tételezzük fel egymásról, hogy mindnyájunkat jószándék vezet. (Egy hang a jobboldalon: Nehéz!) T. Ház! Vannak kérdések, amelyekkel bármennyire kellemetlenek, bármennyire szorítanak is, foglalkoznunk kell, mert itt állanak előttünk és itt áll előttünk egy Nagy-Magyarország, egy 25 milliós ország, amelyben több mint 50% nemzetiségi kisebbséggel lesz majd dolgunk. Remélem és bízom az isteni igazságszolgáltatásban, hogy ez a magyar feltámadás el is fog jönni. Ha pedig eljön, akkor nekünk nem szabad az utolsó pillanatban kapkodnunk, hanem előre szembe kell ' néznünk a valósággal, az élet meztelen valóságával, le kell vetkőztetnünk a szigorú tényeket, kézbe kell fognunk őket és velük kell számolnunk, nem pedig nagy álmokkal és elgondolásokkal. Hivatkozom itt éppen annak a nagy Apponyi Albertnak szavaira, aki 3926-ban »A nemzetiségi kérdés múltja és jövője Magyarországon« címmel a pesti Szent Imre kollégiumban egy nagy előadást tartott, amely előadás nyomtatásban is megjelent. Ennek az Apponyi Albertnek nagyságát, erejét és becsületes magyarságát senki sem vonta kétségbe. Legutóbb a miniszterelnök úr a Magyar Élet Pártja küldöttségével volt a sírjánál és megemlékezett a nagy trianoni harcosról. Itt a Házban is aposztrofálta, -hogy ott éppen azon a helyen ültek annakidején, a trianoni békediktátum után és keseregtek a magyarság nagy temetője fölött. Ez a nagy Apponyi Al bért, amikor előadásában a kérdés legkényesebb részéhez jutott el, nem csupán elfogultságot kér hallgatóitól, hanem bizonyos lelkierőt, erőfeszítést is, amelyre mindenkor szükség van, amikor mások lelikivilágába akarunk behatolni. (Olvassa): »Az igazság felderítésének első feltétele, hogy mindezekből a kutatási és okoskodási alaphibákból kibontakozzunk és a valódi tényeknek a szemébe nézzünk, akár kellemesek, akár nem. Sikeres nemzeti politika pedig épúgy. mint bármely más komoly akció, csak az igazságra, a tények valódiságára építhető, nem pedig fikciókra és jámbor óhajtásokra. Ez vezet engem a következők előadásánál« — mondja és utána kéri a hallgatóságtól a szeretetteljes meghallgatást. Ezt kérem én is a t. Ház tagjaitól. Apponyi Albert ugyanennek az előadásának későbbi részében, amikor rátér arra, hogy NagyMagyarország bármilyen ajkció folytán, fegyverrel vagy fegyveres akció nélkül visszatérne, erre nézve a következőket mondja (olvassa): »Hazánk területe nem valami h azsartos kaland folytán, melyre ösztökélni távol áll tőlem, de a dolgok természetes fejlődése folytán, melynok lehetőségét mindig szem előtt kell tartanunk, részben vagy egészben helyreállna, úgy ezekkel a tényekkel számolnunk kell. Nem lehetne mereven elutasítanunk az egy fajtához tartozók bizonyos egységének elismerését. Nem lehetne mereven elzárkóznunk bizonyos területi önkormányzatúik követelménye elől sem ott, ahol a geográfiai összefüggések erre alapot nyújtanak. Nem lehetne ragaszkodununk az egységes magyar értelmiség fikciójához sem. Amikor a nemzetiségi tudat magát a kultúra terén az egész vonalon kiélni kívánja, erre neJki minden alkalmat meg kell adnunk. Szabad akaratára kell bíznunk a bekapcsolódást a magyar kultúrába.« stb., KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. 123. ülése 19W június 26-án, szerdán. 383 stb. Nem akarom ezzel az időt igénybe venni. Szekfü Gyula történetkönyvének 445-i'k oldalán olvassuk, hogy Kossuth Lajos 1851-ben Mazzininek azt írta, hogy (olvassa): »A magyar földön lakó különböző népeik számára az egyházéhoz« — itt a katolikus egyházat érti — »hasonló nemzeti közösséget kell létrehozni, amely összes nemzeti ügyeiket intézheti álta^ lános választójog útján megválasztott főnökök (vajda, hoszpodár) alatt, a nélküí, hogy területi egységet alkotnának. A kulturális, népi nacionalizmus egy formája, melyet nemzeti kataszter segítségével lehet leginkáhb elképzelni.« Ehhez áll legközelebb a benyújtott törvényjavaslat. Hóman Bálint miniszter úr, igen t. Oképviselőtársunk Szent Istvánról írott munkájában idézi, amint Szent István ír fiához intézett intelmeiben (olvassa): »gyenge és törékeny az egynyelvű és egy erkölcsű ország. Adj tehát nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálunk örömteljeseb ben, hogysem másutt lakoznának.« Hivatkozom Jaross Andor igen t. képviselőtársunknak 19S8 május 16-án a Felvidéken elmondott beszédére, amelyben ugyanolyan jogokat követel a magyarságnak, mint amilyeneket a tótok élveznek. Ugyanezt követelte Eszterházy János is. amikor a Kassára bevonult kormányzó úr beszéde után szintén felszólalt. De hivatkozom Szemere Bertalan javaslatára is, aki mint miniszterelnök, egy kisebbségi javaslatot nyújtott be s ezt azzal indokolta, hogy míg más államok hasonló helyzetben nyugodtan élhették állami életüket, addig mi a kisebbségi pro'blémák terhe alatt majdnem összeroppantunk. Ugyancsak hivatkozom Kossuth Lajos ezirányú javaslatára, aki szintén meg akarta adni a nemzetiségi jogokat, mint erről az előzőkben már említést tettem, sőt Kossuth Lajos területi engedményeiket is javasolt és ő említi munkájában először az áttelepítést, hogy próbáljunk szomszédainkkal megegyezni testvéreink áttelepítésére vonatkozólag. Hivatkozom Milotay Istvánnak a Magyarságban 1928 október 7-én megjelent cikkére, amelyben azt írja, hogy (olvassa): »Hiába van mellettünk az európai közvélemény s a megszállt területek magyar kisebbsége, ha maguk az elszakított nemzetiségek nem kapnak reményt, sőt bíztatást arra, hogy egy történelmi fordulat esetén nem a régi, de egy új Magyarország várja őket.« S ehhez azt fűzi még hozzá Milotay, hogy (olvassa): »arra az esetre sem lehet más politikánk, ha valamely európai konfliktus Jóvoltából fegyveres visszafoglalás nyomán kerülnének vissza^ hozzánk az elszakított területek a nemzetiségi területekkel együtt.« A kormány hivatalos sajtója nyilatkoza' tokát tett. Hivatkozom többek között a »Turul mozgalmi füzetek« első számában Vájta Ferencnek, a kormány hivatalos római tudósító^ jának cikkére, aki »Faii forradalom va<?y evolúció?« című értekezésében azt írja, hosy (olvassa^: »Ezt az országot csakis úgy leh«t kiterieszteni egy szép naoon. ha önmagunkban lesz annyi erő. annyi faji öntudat, hogy minden hátsó gondolat nélkül tud kezet adni a tótnak, az oláhnak és a szerbnek.« Eszterházy János is arra kérte Kassán a magyarságot (olvassa): »Az ideát lévő magyarodtól pedig azt kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy upvanúgy élhes58