Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-123
368 Az országgyűlés képviselőházának zés. Én évekkel ezelőtt Braunschweigben láttam egy ilyen népközösség-képző tanfoylamot. Oda gyárigazgatók, főmérnökök, művezetők és munkások, egyszerű, de kiváló minősítésű munkások voltak berendelve 26. és 52. életév között. Ezek sorshúzás útján négyesével kerülnek egy-egy szobába és ott élik le a háromhónapos tanfolyamot. Ez a tanfolyan reggelenként sporttal, testgyakorlással kezdődik és azután egy nagy gyártelepen különféle munkákra osztják be a hallgatókat. Az egyik nap a munkásnak kell egy gyárigazgató, vagy egy főmérnök részére kiadni a napi munkát, a másik nap pedig megfordítva, ahogyan a sorshúzás folytán épppn kire-kire a beosztás kerül. Ennek óriási nagy értéke van, mert így meg lehet ismerni a paranesadás technikáját, meg lehet ismerni az emberek lelkét, öszszekerülnek a különféle vidékekről jövő emberek és meg lehet erősíteni a testvériséget, a népközösséget és a faj szeretetét. Az a gyárigazgató egy ilyen háromhónapi együttélés után már nem fog lenéző szemmel nézni a munkásra, mert értékelni tudja a munkás munkájának lényegét és nehézségeit s ha majd panaszra jönnek hozzá a munkásai, előmunkásai vagy mérnökei, mert kevés a fizetés, nem tudnak megélni, vagy sok a gyermek, stb., akkor másképpen fogja a panaszokat meghallgatni és elbírálni. T. Ház! Néhány esztendővel ezelőtt nálunk is rendszeresítettek úgynevezett szociális titkári állásokat. Ezzel nagy sereg- fiatal érettségizett magyar testvérünk kapott állást a különböző községekben. Az állások megvoltak, de a szociális titkárok kiképzése — sajnos — nem történt meg. Talán azóta már történt bizonyos haladás, de én több faluban kérdeztem meg a szociális titkárt, hogy mivel foglalkozik és a válasz a következő volt: Kérem szépen, én az adóügyi jegyző úrnak segítek. A másik a jegyző úrnál a választások névsorát írta össze, a harmadik pedig egyébbel foglalkozott. (Csorba Sándor: Az nem szociális titkár, az községi kisegítői!) Hogyan? Nem értem. Elnök: Ne méltóztassék a közbeszólásokra reflektálni. (Gruber Lajos: Tessék a közbeszólót leinteni!) Vajna Gábor: Koncedálom, hogy ezek a fiatalemberek jószándókkal mennek oda és dolgoznának is, de erre a szociális munkára meg is kell őket tanítani. Valamikor foglalkoztam fiatal turulistákkal. Vettem néhány satisztikai évkönyvet s elkezdtük ezeket olvasgatni. Ezek a fiatal turulisták esténként órákon át tanulgattak és rájöttek arra, milyen nagy értékek és milyen fontos adatok vannak a nemzetvédelem, a népnevelés, a népszaporodás és a gazdasági élet tekintetében a statisztikai évkönyvben. Azután ki is mentek falut kutatni és nagyon sok értékes adatot hoztak össze. Annakidején igyekeztünk a hatóságokkal való együtműködésben jóvátenni azt, amit lehet és segíteni ott, ahol lehet. Ezeket a fiatal szociális titkárokat, akik odakint vannak a falvakban, minden évben lehetőleg össze kell hozni, ha csak egy-két hétre vagy akár csak egy hétre is, és foglalkozni kell velük. Rá kell mutatni a közös irányítás mellett azokra a hibákra, azokra a bajokra, amelyeket fel kell kutatni, mert ^ a gyógyítás az államhatalom részéről csak így lehet egészéges. T. Ház! Mivel a javaslat nem mer mélyen belenyúlni a nagytőke, különösen pedig a nehézipar zsebébe, hogy a nehézipar segítse meg a földet és azt az intelligenciát, amely ala123. ülése 19UO június 26-án, szerdán. csony fizetés mellett vagy állás nélkül él, éppen ezért ebben a formájában, ahogy be van nyújtva, nem tudom elfogadni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Stitz János. Elnök: Stitz János képviselői urat illeti a szó. Stitz János: T. Ház! Amikor ennek a javaslatnak tanulmányozásához fogtam, akkor lelkemben muzsikálni kezdett a mai kor egyik legnagyobb vezető elméjének és egyben gyakorlati szociálpolitikusának is. Mussolininak mondása: »Nekem testi fájdalmat okoz már maga a gondolat is, ha egy család szükséget szenved, mert magam tapasztaltam, mit jelent a pusztuló otthon sivársága, a terítetlen asztal és a reménytelen holnap.« Somogyi Ferenc tudós, fiatal, igen 't. képviselőtársam pedig egyik munkájában, amelynek »A társadalmi kérdések keletkezése és megoldása« a címe, a következőképpen fogta Össze a problémákat: »Az állam legfontosabb társadalmi tevékenységét abban a törekvésben kell megjelölnünk, amely a nemzeti társadalom rendes, természetes és fokozatosan fejlődő' szükségleteinek állandó biztosítására irányul.« Még tömörebbem Öt szóban sűrítette össze egyik legkiválóbb gyakorlati magyar szociálpolitikusunk, Esztergár Lajos pécsi polgármester. »A szociális munka vázlata« című könyvében a kérdést. Azt ^mondotta: »A ^szociális problémákat a kielégitétlen szükségletek okozzák.« Ilyen kielégítetlen szükségletek mindig voltak, ennek következtében a szociális probléma is egyidős az emberrel. Az ókorban, amikor rabszolgák végezték az alacsonyabbrendű munkákat, a rabszolgatartó, a gazda gondoskodott a rabszqlga ; szükségleteinek kielégítéséről szociíális intézkedéseivel. A középkorban a jobbágyokról a földesúr, a városi, szabadfoglalkozású iparosról pedig a céhek gondoskodtak igen jól, s akkor a szegényeknek és az elesetteknek a humanitás jegyében a társadalom sietett segítségükre. Abban a pillanatban azonban, amikor egyrészt a jobbágyság felszabadulásával, niásrészif pedig a gépek mind nagyobb elterjedésével egy nagy indusztrializmus kezdődött, amikor az eddig natriarchális rendszerben lévő egyének kikerültek a gondoskodás alól, akkor a közületnek; a társadalomnak keltett elfoglalnia azt a helyet, amelyet a szociális gondozás neki kijelölt. Nem véletlen, hogy kezdetben a legjelentősebb törvények egyikét a nagyiparos Angliában hozták, mert már 1802-ben a Morals and Health Act-tal megalkották azt a ^törvényt, amely megtiltotta a tanoncok éjjeli munkáját és a munkaidőt 12 órára mérsékelte; ebből a törvényből sarjadzott és fakadt később az az angol törvéinysorozat, amely a női munka és a gyermekmunka kiuzsorázását ioarkoidfott megszüntetni és amely később a férfimunka biztosítására irányuló törvényekkel folytatódott. Ezeknek hatása alatt hozták később az ilyen irányú törvényeket először az ipari államokban, ahol először vetődtek fel ezek a problémák, majd később a többi államokban is. Igen jelentős lépés volt a Bismarck által 1881 november 17-én inaugurált törvény, amely a német munkajog Magna Charta-jának tekinthető s amely lényegében átfogó munkásbiztosítást hozott létre. A modern korban, 3925 de-