Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-122

356 Az országgyűlés képviselőházának által tervezett intézkedéseket tegyem vizsgálat táirigyává. Jól. tudom, hogy kellemetlen dolog, ha az ember tárgyilagos bírálatot mond (Felkiáltások a középen; Egyáltalán nem kellemetlen!) és nem szívesen hallgatja az, akire különösképpen vonatkozik, (Füssy Kálmán: Olyan, mint az ostor, amelyiknek nincs vége!) de ez bennünket nem fog zavarni abban, hogy tárgyilagos véleményünket még annak is •megmondjuk, akinek különösképpen fájdalmat okoz, ha erről az oldalról tárgyilagos megvilágításban látja a munikáját (Horváth Zoltán: Hát lássunk már egy kis világosságot! — Lili János: Káprázik a szemük egyelőre!) De hogy visszatérjek a javaslatra, a sokgyermekes családok intézményes támogatását én abban látom, hogy — amint azt Matolcsy igen t. képviselőtársam már részletesen kifejtette — a családi bér bevezetésével próbáljunk intézményes^ megoldást találni. (Rassay Károly: Az már megtörtént! — Wírth Károly: De nincs köszönet benne! Lehet, hogy Rassay képviselő úrnak ez sokat jelent!) Nem tudom, hogy képviselőtársam tisztában van-e saját kijelentésének valódiságával, én ezzel kapcsolatban a magyar földmunkával foglalkozó dolgozók millióira hivatkozom és azokat kérdezem meg, vájjon megoldódott-e már ez a kérdés, amely Rassay igen t. képviselőtársam szerint már megoldódott. Nem tudom, melyik tör-. vénytárban foglal helyet ennek a kérdésnek töirvényes megoldása. (Rassay Károly: Micsoda, a családi munkabér? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezt már Rassay sem tudja! — Rassay Károly: Mag£ azt sem tudja, mi az a családi munkabér!) Azokkal nem óhajtok vitába bocsátkozni, akik mindent elkövettek, hogy azok a nemes elgondolások, amelyek a, nemzet érdekét szolgálták volna, valóra ne váljanak. (Horváth Zoltán: Eddig csak szavakat hallottunk! — Lili János: Mire meghallja, már nem lesz képviselő! Képviselőtársam akkor már hetedhét országon túl lesz!) Elnök: Lili képviselő urat figyelmeztetem, ne méltóztassék folyton zavarni a szónokot. Rapcsányi László: T. Ház! Amikor a javaslat általános bírálatával foglalkozunk és a segítés módjáról tárgyalunk, méltóztassanak megengedni, hogy a generális megoldással kapcsolatban utaljak a magunk szerény elgondolására. (Egy hang a középen: Na, talán ez konkrétum lesz! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Amikor mi általánosságban hangoztatjuk, hogy a kérdéseket a nemzet érdekében meg kell oldani, akkor a módozatot is megadjuk ehhez, amikor a magunk elgondolását idehozzuk, kérve az intézkedő faktorokat, hogy amennyiben ez jó, — és szerény meggyőződésünk szerint az — akkor méltóztassanak mindezeket tekintetbe venni és a nemzet érdekében felhasználni. (Füssy Kálmán: De m

it? _ Derültség.) Várjon képviselőtársam, majd mindjárt meg fogom mondani. (Gr. Festetics Domonkos: Megvárjuk! Van időnk! — Wirth Károly: Még annyi ideje Van, hogy megmondhatja!) Véleményünk szerint a megoldás módja az, (Meskó Zoltán: Halljuk! Halljuk kérem!) hogy teremtsünk olyan helyzetet, amely a termelés minden egyes vonatkozásában olyan politikát vezet be, amely politika és amely eljárás lehetővé teszi azt, hogy azok, akik a termelés különböző ágaival foglalkoznak, vagy bármilyen munkát végeznek, munkájuk után megkapják azt a tisztességes jövedelmet, azt a l££. ülése 19%0 június È5-én, kedden. tisztességes bért, amely tisztességes jövedelem és bér nem kívánja még azt sem, hogy ilyen javaslatot hozzunk ide, amely szerintem csak szurrogátum, pótlék. (Donáth György: Nem tudja, mi a szociálpolitika!) Mert méltóztassék megengedni, amikor én e tekintetben a szociálpolitikáról beszélek, nem így képzelem el a szociálpolitikát. Folytonos zaj. — Meskó Zoltán: Halljuk!) Én a szociálpolitikát úgy képzelem el, hogy ennek a nemzetnek legyen már egyszer egy olyan vezető gárdája, amely ezt a nemzetet ki tudja emelni (Felkiáltások a jobboldalon és a középe.n: Aha! Aha!) abból a sorshói, amely sorsba ma beletaszította a liberálkapitalizmus és a feudalizmus. Ügy képzelem el a szociálpolitikát, hogy vessük le már egyszer az álarcot és végezzünk komoly munkát, áldozzuk fel a

r különböző érdekeltségeket, áldozzunk fel már egyszer mindent, ami ott áll a sötétben mint megfogó kéz, legyünk egyszer már tárgyilagosan, őszintén magyarok és merjünk odanyúlni, ahol a gyökeres megoldást helyesen tudjuk szolgálni, mert addig, amig a földkérdést egészségesen nem oldják meg... (Wirth Károly: Nekünk nincs egyetlen igazgatósági tagságunk sem, de ott van a Corvin elnök! — Zaj.) Elnök: Wirth képviselő urat kérem, hagyja abba a közbeszólásokat. Rapcsányi László: ...amíg a munkáskérdést nem oldják meg, amíg a tisztviselői kérdést egészségesen nem oldják meg és nem oldják meg a többi szellemi és fizikai munkával foglalkozók kérdését, addig lehet, hogy a túloldal egyes részeinél nagy szociálpolitikai pregrammot jelent ez a javaslat, de nálunk, magyar nemzeti szocialistáknál kizárólagosan j ezeknek a kérdéseknek a helyes megoldása a szociális kérdés. Mert az, hogy ez a rendszer odaáll és azt mondja: odavetek nektek 20—25— 40—50 milliót^ nem gyökeres megoldás akkor, amikor az egész vonalon, a földbirtoknál éppúgy, mint a nagyiparnál és más egyéb vonatkozásban is azt látjuk, hogy akik most odavetik ezt a néhány milliót koncképpen, a háttérben ezekért az odavetett milliókért százszoros kamatot fognak megint a nemzeti életből kivenni. (Csorba Sándor: Honnan szedi ezt? — Lili János: A gyakorlatból! — vitéz Lipcsey Márton: Komolytalan.) Tárgyilagosan kell hozzányúlni ehhez a kérdéshez és akkor meg tetszik látni, hogy így van! Nagyon szeretném, ha igen t, képviselőtársam ezeket az ön által komolytalanoknak mondott kijelentéseket konkrét adatokkal méltóztatnék itt megcáfolni. (Wirth Károly: Szeretnénk hallani Lipcsey képviselő urat!) Ebben az országban ez a rendszer a komoly dolgok megoldása helyett elkenő politikát folytat. (Wirth Károly: Porhintés! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Azt látom, hogy akadnak még ma is olyanok, akik odaállanak e mögé a rendszer mögé. (Felkiáltások jobbfelöl: Az ország többsége! — Lili János: A parlament többsége nem az ország ; többsége! — Gál Csaba: Nagy különbség! '— Lili János: Csak a parlament többsége! — Gál Csaba: A bankok, meg a Gyosz. többsége! — Zaj.) Elnök: Gál Csaba képviselő urat azért, mert figyelmeztetésem ellenére, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék, állandóan zavarja a szónokot, rendreutasítom. (Csorba Sándor: A nemzet többsége! — Keek Antal: Pont Csorba Sándor mondja ezt?) Keek képviselő urat szintén rendreutasítom. Rapcsányi Sándor: Hiába méltóztatnak fel-