Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-122

Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1940 június 25-én, kedden. 353 fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Nagy taps a jobboldalon ás a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Mocsáry Ödön jegyző: Rapcsányi László! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kormánypárt két vezérszónoka után következhetem szólásra. Ez a tény maga arra késztet engem, hogy kissé részletesebben kapcsolódjam be az előttem szólott két illusztris felszólaló beszédébe, egyrészt azért, hogy azokat kiegészítsem, másrészt azért, hogy rávilágítsak azokra az elvi tévedésekre, amelyeknek utóbb szólott képviselőtársam nem kívánt ugyan személyi élt adni, de amelyeket itt, ezen a helyen mégis kötelességemnek tartok megvilágítani. A sorrendet kissé fel fogom cserélni, mert elsősorban Donáth igen t. képviselőtársamnak arra a megjegyzésére kívánok válaszolni, hogy a Magyar Élet Pártja s az ő sürgetésére és tanácsaira a jelenlegi magyar kormányzat mindenkor a magyar tradíciókból, az árpádi hagyományokból fejleszti ki a maga elgondolásait és mindenkor ennek a tradíciónak korszerű ápolására törekszik a nemzetköziség érdekében. T. Ház! Ezzel kapcsolatban méltóztassanak nekem megengedni annak kijelentését, hogy én, mint ellenzéki nyilaspárti képviselő, egy pillanatig sem volnék hajlandó itt ebben a Háziban működni, ha nem volna szent meggyőződésem az, hogy mindenkor ebből a tradícióból kinőve végezhetem parlamenti munkámat, törvényhozói hivatásomat és ha attól a tradíciótól, amelybe én és fajtám belegyökereztünk, egy pillanatig is hajlandók volnánk eltérni. Egyet kérek ezért a t túloldaltól minden személyi vonatkozás nélkül, minden különösebb felindulástól mentesen, méltóztassék elhinni nekünk, hogy mi, akik az Alföld talajaiból kinőtt fajmagyarok vagyunk, (Csorba Sándor: Nem. mind!) még ha akarnánk is, semmi körülmények között sem tudnánk eltérni ettől a vonaltól, mert hiszünk a magyar géniuszban és hiszünk az^ isteni gondviselésben, amely mindenkor ott állt e mellett a fajta mellett; ez a hitünk mindig biztosítja számunkra a helyes utat és! azt, hogy a korszerű eszméket mindig ennek a tradíciónak jegyében «szolgáljuk, (Torkos Béla: Régebben fel is tételeztük ezt, de most már változott a helyzet!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy válaszoljak előttem szólott^ Bencs igen t. képviselőtársamnak arra a kijelentésére és okfejtésére, amely szerint a totális államok társadalmi szervezettsége tökéletesen kifogástalan és mint ilyennek állami funkciót tulajdonít mint kiegészítő részt az állam szerves megalapozottságánál. Ha jól tudom, ez volt a gondolatmenete. Helyes ez a megállapítás, mert egy egészségesen megszervezett társadalmi munka szükséges az állami berendezkedés és az államvezetés szempontjából. Igen t. képviselőtársam azonban ott van elvi tévedésben, hogy abban a Németországban, abban az Olaszországban, amelyben ilyen társadalom működik, előzőleg már a kormányzat biztosította az alapfeltételeket, ^biztosította azokat az alapvető módozatokat, amely alapvető módozatok feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy ezt kiegészítőén szintén alaposan megszervezett társadalmi munka folyjék, de itt, nálunk, t. Ház. — és ez a szomorú tény — egészen tárgyilagosan megállapítva ma még nem állanak a nemzet rendelkezésére azok az alapvető megoldások, amelyek után és amelyek következményeképpen egy ilyen társadalmi munka kifejlődhetik (Bencs Zoltán: Most hozzáfogunk! — Csorba Sándor közbeszól.) T. Ház, nagyon szeretném, hogy ha igen t. Csorba képviselteársam ugyanolyan tárgyilagosan bírálná el az általam elmondottakat, mint amilyen tárgyilagossággal igyekszem én ezekhez a dolgokhoz hozzászólni. (Csorba Sándor: Csak nem tetszett még megmondani, mi az a feladat, amit még nem valósítottunk meg!) Majd rá fogok térni. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Ugyancsak egy megjegyzés formájában a végrehajtás tempójával kapcsolatban hallottunk kijelentést, amely szerint a magyar nép egyszer kivágja a tempót, talán még kétszer is kivágja, de harmadszorra már nehezére esik — ezeket a szavakat használom, mert ezeket a szavakat hallottam, tehát kénytelen vagyok ragaszkodni hozzá — (Rassay Károly: Három a magyar!) t. Ház, igaza van Rassay igen t. képviselőtársamnak, hogy három a magyar, azonban ahhoz, hogy ezt a hármat az a magyar ki tudja vágni, az kell, hogy a három kivágását kellőképpen elő tudjuk készíteni és pedig azzal, hogy olyan megoldásokat találjunk, amely megoldások az előkészítő munkákat sem tudják hátráltatni, még kevésbbé a megoldást. Éppen ezért, amikor mi itt a szociális javaslatokkal foglalkozunk és meggyőződésem szerint minden pártszenvedélytől mentesen, kizárólag a magyarság érdekeit tartjuk szem előtt és azt bíráljuk, hogy mi helyes és mi helytelen, akkor, t. Ház, az éni szerény felfogásom szerint ennek a három magyar kivágásának egyetlenegy megoldása az, hogy elsősorban — és a szociális kérdések megoldása is nemzeti öntudat kérdése — nemzetünk öntudatát kell felfokozni, (Bencs Zoltán: Bennünk erős!) hogy ne legyen egy nép, éppen a mi népünk kitéve a sors Örökös hullámzásainak lelkileg sem. Lehet, hogy a gazdasági válság bizonyos mértékig érinti, lehet, hogy befolyásolják gazdasági jólétét vagy rossz helyzetét, de a lelkét tartsuk örökké — nagyon jól mondja igen t. képviselőtársam — mindenekelőtt magyarnak és mindenekelőtt a magyar nemzeti öntudattól teljes mértékben telítettnek, mert ezzel — ahogyan ezt a nagy külföldi totális államok élete bizonyítja -— igenis el tudjuk érni azt a hármas vágást és fel tudjuk fokozni a nemzet képességét arra, hogy a nagy áldozatokat ki fogja tudni bírni. Majd a jövő fogja megmutatni, hogy azok a nagy áldozatok milyen nagy mértékben veszik igénybe a nemzet erejét, mert benne lesz a minden nemzetépítő cselekedet mozgató rugója: a nemzeti öntudat. Ezt kel] kifejlesztenünk, t. Ház, mert amíg ezt nem tudjuk megtenni, amíg tépelődő magyarokat látunk mindenfelé az országban, akiknek a lelke beteg, addig mi konkrét eredményeket, alapvető munkát ebben az országban nem tudunk végezni. Amikor a továbbiakban válaszolok előttem szólott igen t. képviselőtársaim megjegyzéseire, méltóztassanak megengedni nekem, hogy minden személyi él nélkül reflektáljak arra a bizonyos debreceni viccre is. Nem akarom megismételni azt, amit hallottunk, hogy tudniillik Debrecenben mindenki orvos, csupán csak azzal kapcsolatban akarok valamit mondani, hogy az illető 2% emberhez fordult és azokat mind orvosnak találta. Tudniillik így vagyunk