Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-122
334 Az országgyűlés képviselőházának elméleteket, amelyek azután rendesen éppen olyan zavarosak, mint maga az alkotás, éppen olyan kuszáltak és értelmetlenek, mint, maga az alkotás. Mi tehát tekintet nélkül arra, hogy ezek a mai idők mennyire kedveznek a rendszeres gondolkozásnak, vagy egyáltalában a gondolkodásnak, kötelességünknek tartjuk azt, hogy bírálatunkban a magunk elméletének alapvetéseit tartsuk szem előtt. Lehet, hogy ez meddőnek látszik a jelenben s kilátástalannak látszik a közeljövőre, de éppen az indokolás mondja azt, hogy a szociálpolitikai tevékenység nem tehető függővé a politikai és gazdasági élet napi hullámzásaitól, a pártküzdelmek eredményeitől és a kormányok változásaitól, és ezért gondolnunk kell arra is, hogy lesz majd egyszer egy nemzedék, amely nem a rég elfelejtett alkotót, hanem az eszmék és a meggyőződés örökkévalóságában élő kritikust fogja felelősségre vonni. T, KépviselőíbJáz ! Lehet tagadni és lehet el; kendőzni, de megcáfolni nem lehet, hogy a mai világnak minden problémája, a mai világban kiélesedett mindenirányú küzdelem, lényegében és egészében visszavezethető arra az egyszerű kérdésre, amelyet a terminológiában nem járatos figyelő számára úgy fogalmaznék meg, hogy mi történjék azzal a haszonnal, amely a munkás, az ipari és a mezőgazdasági munkás és a hozzá szervesen kapcsolódó elosztó és adminisztráló munkás által termelt javak értéke és a munkások számára kifizetett munkabér vásárlóértéke között van. Ennek a kérdésnek elsőrangú, elsődleges fontossága ellen mindenféle jelvények nevében vezettek és vezetnek hol ideológiai, hol ökölháborút, de lényegében semmiféle rendszer vagy semmiféle uralmi forma nem tudott kitérni az elől, hogy ezzel az egyszerű kérdéssel szembe ne találja magát. Az érdekeltek táborában erről a kérdésről kétféle az álláspont. Természetesen a dolgozó ember, a munkás, az alkalmazott ennek a különbözetnek kurtítására törekszik, végső fokon^ ennek megszüntetésére, a tőkés, a vállalkozó viszont a különbözet fokozására, végső fokon pedig arra igyekszik, hogy a vegetatív élet fölé eső részt teljesen megtartsa a maga számára és erre a megtartásra felhasználja a maga teljes politikai és gazdasági hatalmát. Az idők (haladásának jele az, hogy ma már nines állam, bármilyen formájú is, amely a maga polgárait úgy osztályozná, hegy a maga hatalmával nyíltan azok mellé állana, akik ennek a, r különbözetnek lehető növelésére és megtartására törekednek; nincs ma már állam, amely nyiltan és őszintén vallaná azt, hogy a különbözetnek a vegetatív létet meghaladó része teljes egészében és maradéktalanul a tőkést illeti. Vannak ugyan államok, amelyek megteszik ezt színes vagy fehér gyarmataikon, vannak államok, amelyek megteszik ezt egyes külön jellel ellátott állampolgárcsoportjaik felé, de még az ilyen szűk és viszonylag szűk körre szorított állásfoglalásnál is erősen magyarázkodó és a rossz öntudat következtében vádló elméletre van szükségük, amely elméletre ugyanaz a megállapítás igaz és helytálló, amelyet előzőleg az ötletek után kreált elméletekre mondottam volt. T. Képviselőház! Általában ma már a különbözetnek, vagy mondjuk egyszerűen, az értéktöbbletnek kiküszöbölésére irányul minden olyan társadalomreformáló tevékenység, 122. ülése 1940 június 25-én, kedden. amely valóban a haladás irányában fekszik. Ennek a törekvésnek, ennek a tevékenységnek kétféle lehetősége van, de csak az egyik lehetőség valósítható meg a mai osztályokra tagolt, kapitalista társadalomban. A másik lehetőség a társadalmi kiegyenlítésre irányuló törekvés. A társadalmi kiegyenlítésre irányuló törekvés mindig a meglevő gazdasági rendre épül, mindig a meglevő gazdasági rend alapjaival való egyetértést jelent, tehát a különböző fokú szociális gondoskodások akár közvetlenül, akár közvetve történnek ezen a gazdasági alapon, végső eredményben csak menynyiségi és nem minőségi különbséget jelentenek a régi állammal és a régi helyzettel szemben. T. Képviselőház! Azok, akik teljes indokoltsággal, de teljes illetéktelenséggel szólják le a liberális állam gazdaságpolitikáját és állapítják meg azt, amit az indokolás mond, — hogy tudniillik a korlátlan szabadság elvét hirdetve, az egyéni erőszak érvényesülésének és a kíméletet nem ismerő szabad versenynek nyitott tág teret, ugyanakkor pedig a legnagyobb nyomornak, sőt a e megsemmisülés veszélyének tette ki a kenyértelenné váló proletártömegeket — megfeledkeznek arról, hogy^ az úgynevezett szociális állam sem tesz ma mást, mint folytatja a liberálisi állam gazdaságpolitikáját azzal a különbséggel, hogy valamivel többet tesz a kiegyenlítésért. Most már azt is érdemes keresni, hogy miért vált a liberális állam szociális állammá. Szerintünk kétségkívül és elsősorban azért, mert a munkásság megteremtette a maga önvédelmi szervezeteit, azokat, amelyeket osztályhelyzetének • tudatosodásával egyidejűleg életrehívott; ezeken keresztül állandó követeléseket támasztott az államihatalommal szemben és társadalmi arányaiban növekedve súlyt is tudott adni a maga igényeinek. (Ellenmondások a jobboldalon, —'vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Kabók Lajos: Hogy mer ilyet mondani a képviselő úr? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kabók képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Kabók Lajos: Hogyan lehet ilyet mondani?!) Kabók képviselő urat rendreutasítomj (Rajniss Ferenc: Éljen a győri Bebel-ünnepély az állami vasgyárban!) Csendet kérek, Rajniss képviselő úr. (Rajiniss Ferene: Remélem, a kormánv is képviseltette magát a Bebei-ünnepélyetn! 194C-ben!) — Keek Antal: Hát egy kis népfront nem rossz!) Kéthly Anna! T. Képviselőház! Az azután csak másodlagos jelenség, (Rajniss Ferenc: S még arról beszélnek, hogy én voltam a szoyjetestélyen! — Keek Antal: Más a diplomácia és más az ünnepély! — Peyer Károly: A kaviár más, meg az uniformis is más! — Keek Antal: Semmiesetre sem vörös uniformis, az biztos! — Elnök csenget.) hogy a munkásságnak ebből a jelentkezéséből és ebből az igényléséből úgynevezett szociálpolitikai köztudat alakult ki és hogy azok, akik a munkássság önvédelmi szervezeteinek legádázabb és legelszántabb ellenségei voltak, kénytelenek voltak a lényeget és a tényeket elferdítve, de mégis kiállani a szociálpolitika mellé. De azt is meg kell kérdeznünk ezzel kapcsolatban. hogy miért engedett az állam ennek a nyomásnak, miért engedett az állam ott és miért engedett annyira, ahol és amennyire engedett? „Miért mondott le a »jogállam« büszke jelzőjéről, amelyről csak az ön tudatlanok nem tudták és csak a (haszonélvezők tagadták, hogy a iog az
