Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-121

328 Az országgyűlés képviselőházának TMdy Zoltán: T. Képviselőház! Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársamnak nagy ér­deklődéssel hallgatott beszédére beszédem konklúziójánál még vissza akarok térni, most mindössze azt jegyzem meg, hogy amit ő az örökösödési jogrendszerünk megreformálásá­ról mondott, azzal nagymértékben egyetértek, én magam is itt a Háziban éppen az egykeker­déssel kapcsolatban évekkel ezelőtt felemlítet­tem azt, íhogy szükséges volna egy olyan radi­kális intézkedés, amely egykés vidékünk kis­birtokosait és más társadalmi rétegeit vissza­rettentené ettől a nemzetpusztitó betegségtől. T. Képviselőház! Mielőtt felszólalásom tu­lajdonképpeni tárgyára rátérnék, lenetetlen, hogy meg ne emlékezzem Serényi Miklós gróf t. képviselőtársamnak egy megállapításáról. Meg kell erről emlékeznem, mint református embernek és különösen mint református lel­késznek, mert lehetetlennek tartom azt, hogy egy körülbelül egy évtizeddel ezelőtt elhalkult felekezeti 'harc utóhangjai itt a magyar parla­mentben most minden visszautasítás nélkül újra életrekelj ének. (liaky László: Ez helyes! — Helyeslés jobbfelől.) Preeíz akarok lenni, éppen azért felolva­som a képviselőház naplójából azt a kitételt, amelyet Serényi Miklós gróf itt a parlament előtt tett. Ez a következőképpen hangzik (ol­vassa): »Az ormánsági lélekből kiveszett az igazi vallásos élet, a templomok konganak az ürességtől«. »Erkölcstelen életmódjuk kibillen­tette őket a lelki egyensúlyból.« »Nem hisznek már Istenben.« »Az egykezes a protestánsok­nál sokkal jobban el van terjedve, mint a ka­tolikusoknál.« »Bethlen István mutatott rá arra, hogy minden eszközzel fel kell venni a harcot ez ellen a nyavalya ellen, mert az volt idáig mindig a baj, hogy a magyar reformá­tusság egyszerűen szemet hunyt a baj előtt és azt egyszerűen letagadta.« Gesztelyi Nagy László: Egyszerűen nem áll!) T. Képviselőház! Nem volt időm, hogy utánanézzek a képviselőházi naplóban,, hogy Bethlen István ilyen értelmű kijelentése mi­kor és hol hangzott el, de fel sem tudom téte­lezni, hogy különösen ez az utolsó mondat egy magyar református ember ajkát valaha, az élet bármely viszonylatában elhagyta volna. Serényi Miklós kép viselő tár s m teljesen félre­érti a magyar reformátusságnak ebben a kér­désben vallott álláspontját. (Paezolay György: Nem ért hozzá!) A magyar reformátussá« t. i. nem azért tiltakozott, mintha magának az egy­kének a puszta tényét akarta volna letagadni, hanem az ellen tiltakozott, hogy bárki ebben az országban egy nemzeti betegségből feleke­zeti harcokhoz » kovácsolj on fegyvert. (Pa­czo'lay György: Ügy van!) T. Képviselőház! En elismerem azt, hogy a Dunántúl református lakosságú vidékein az egyke nagymértékben el van terjedve, de én, aki magam is szolgáltam hat esztendeig So­mogy vármegyének egy egykés vidékén, meg­állapítottam azt, hogy református és katolikus falvak, amelyek ugyanazok között a gazdasági körülmények között fejlődtek vagy pusztultak, egyformán egykések voltak és ez nem felekezeti baj, hanem magyar betegség. (Keek Antal: Draskovich Iván 12.000 holdja mellett! — Zaj— 'Elnök csenget.) Serényi Miklós gróf úrnak meg kell itt jegyeznem azt, hogy bár az egykének ma már erkölcsi jellege van, az egyke eredeti oka min­denütt gazdasági ck. (Maróthy Károly: Rész­ben erkölcsi!) Én egy olyan református gyü­lekezetben szolgáltam, amelynek lélekszáma egy évszázad alatt a harmadára csökkent, de 121. ülése 19 UO június 24-én, hétfon. ez a gyülekezet be volt zárva egy kötött nagy­birtok vasgyűrűjébe és az ottani embereknek semmiféle módjuk nem volt arra, hogy valami­féle-fejlődést érhessenek el. A földek vékonyra szaggatódtak és ez a gazdasági ok, ez a gazda­sági kényszerűség volt az, amely lassanként megfertőzte ezt a vidéket. Természetes, hogy később ennek a vidéknek az egész erkölcsi fel­fogása megváltozott és ma már talán az egész fertőzött vidéken vagy községekben tisztán gazdasági segítséggel lehetetlenség megoldani az egykének ezt a betegségét. (Ügy van! a szél­söpaioldalon.) Serényi Miklós grófnak azonban, mielőtt itt a parlament előtt ezt a nagyon sú­lyos kijelentést megtette, módjában lett volna meggyőződni arról, hogy a magyar református­ságnak minden hű és igaz fia ebben az ország­ban mindent a világon megtett arra nézve, hogy ezen a betegségen segítsünk. Nemhogy nem kendőztük el ezt a betegséget, de kemény és erős szavakkal fordultunk ellene, mint ma­gam is innen a parlamentből az én pusztuló fajtám felé, megbélyegeztük mindig ezt a bűnt, amely r bűne az egyénnek, s a családnak ön­maga és a nemzet ellen. De rá kell mutatnom arra, hogy a magyar reformátusság az utolsó negyedszázad alatt mérhetetlen sokat foglalkozott ezzel a problé­mával, irodalmilag, lelkészi ankéteken, gyakor­latilag, sőt még a parlament elé is javaslatot terjesztett. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha megnézi valaki az egyke irodalmát, akkor meg kell állapítania, hogy az egyke irodalma, amely­ben ez a kérdés világos, nyilt, azt mondhat­nám, brutális őszinteséggel áll a nemzet előtt, legnagyobbrészt protestánsok, reformátusok müve. (Ügy van a s"sélsőbaloldalon ) Ha meg­nézi valaki a Protestáns Szemlének ebben a kérdésben rendezett ankétjában Kiss Géza ká­kicsi református lelkész hatalmas könyvét az Ormányságról, (Matolcsy Mátyás: Az híres!) ha valaki tudja, hogy a dunamelléki reformá­tus egyházkerületnek már egy évtizede külön egykebizottsága van, amely ezzel a problémá­val foglalkozik, ha valaki tud arról, hogy a református Szeretet Szövetség gyakorlatilag próbálja megoldani ezt a kérdést, amikor a Tiszántúl sokgyermekes vidékeiről 8—10—13 gyermekes családokat telepített át egykés vidé­kekre és a debreceni kollégium diákjai saját fillérjeikből végzik ezt a telepítési akciót, ter­mészetesen a maguk erejéhez mérten, akkor tisztán látja a kérdést. (Matolcsy Mátyás: De ehhez kellene az örökösödési illeték.) Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat, aki egy óráig méltóztatott előadni a javaslat­tal kapcsolatos észrevételeit, kérem, méltóztas­sék csendben maradni. (Derültség. — Matolcsy Mátyás : Alátámasztom ! ) Tildy Zoltán: Engedelmet kérek, hogy Se­rényi Miklós grófnak erre a kitételére talán hosszasabban válaszolok, de rá kell mutatnom még arra is, hogy a református papság ezeken a vidékeken igazán példát ad arra, hogy kell családot alapítani, fenntartani. Mérhetetlen, heroikus küzdelmet folytatnak nagycsaládú, kicsi falukban eldugott, majdnem elveszett re­formátus lelkipásztorok abban az irányban, hogyan lehet még ott is 6—8 gyermeket fel­nevelni és a nemzet szolgálatába állítani. Mon­dok egy példát. Abban a somogyi községben, ahol én szolgáltam, három esztendő alatt csak bét gyermek született és e közül a két gyer­mek közül az egyik az enyém volt. Utánam egy hat gyermekes református lelkész került oda. Érdekes módon mentette meg az iskola állam-

Next

/
Oldalképek
Tartalom