Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-120

298 Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 19 UO június 19-én, szerdán. désének a rendezése is, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert leihetetlen állapot, soha megérteni nem fogjuk és nem tudtuk, mi az indoka ennek, hogy a kenyérgabonák közül az egyiket megvédjük, annak termelőit biztosítjuk, de a sokkal soványabb földön szegényebb körülmények közt termelő rozstermelő gazdákat szabadjára odavetjük a világpiaci konkurrenciának és áresésnek. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a rozs és a búza közt a reális értékarány az, hogy a rozs ára a búza árának 80%-a legyen. Ez a reális érték, ennyivel valóban kevesebbet ér a rozs, mint tápanyag, de viszont semmi indoka nincs annak, hogy ha 20, vagy 25 pengős búzaárat szabunk, a rozs ára akkor is 12, vagy 14 pengőn alakuljon ki, errenézve az idén rendkívüli nagy a veszély, ha arra gondolunk, hogy a rozs árát most majd a takarmány oldalán keresztül a várható nagy tengeritermés miatt alacsonyabban fogják értékelni. Ezt a teljesen szervezetlen, irányítás nélküli gazdaságpolitikát vezetni egyenesen gazdaérdek ellenes és rendkívüli veszélyeket re.it magában az egész agrártermelés folytonosságát és jövedelmezőségét illetően. De amikor a gabonatermelésről, mint a szántóföldi termelés egyik fontos ágáról megemlékeztem, szóvá kell itt tennem az agrárpolitikát keresztező Nemzeti Bank devizapolitikáját is, mert évről-évre az a tapasztalásunk és ennek rendkívüli káros következményét az egész magyar agrártermelés viseli, hogy a Nemzeti Bankot egyetlen szempont érdekelte, az, hogy ha van 2 mázsa tengerifelesleg, azonnal exportálni, nem nézni azt, hogy az agrártermelés másik oldalán az állattenyésztés vonalán milyen súlyos következményekkel jár ez a devizapolitika. Itt újra fel keli hívnom, a földmívelésügyi kormányzat figyelmét arra, hogy végre térjen le erről a teljesen esztelen liberális gazdaságpolitikai vonalról és térjen rá az irányított és készletgazdálkodásra berendezkedett gazdaságpolitikára. Nem fogok itt hosszas számításokat felemlíteni és elmondani, erre időm sincs, de ez nem is érdekes, csak arról az eredményről kell beszámolnom, hogy az elmúlt másfél évtized alatt, amikor valamivel jobb kukorica termés volt, azonnal már a nyár folyamán megindultak a kalkulációk a Nemzeti Bankban, abban az irányban, hogy yajjon mennyit lehet exportálni és eladni, egy millió métermázsát-e vagy két milliót. Amikor azután két millióra beesülték a kivihető felesleget, még egy félmillió mázsát mégis kipréseltek belőlünk és exportáltak. Arra azonban senki sem gondolt, hogy a külföldre eladott tengerivel idehaza olyan szűkét teremtettek, hogy tavasszal már bajok álltak elő az állattartás és hizlalás oldalán. Az a meggyőződésem, hogy erről a gazdasági politikáról le kell térni a készletgazdálkodás vonalára. Különösen fontos ez' most, amikor köztudomású, hogy a kiszántott búzaterületek, vetésterületek helyére legnagyobbrészben tengeri került. Nem vitás, hogy jóval nagyobb tengeriterméssel kell számolnunk, mint tavaly. Mi történik? Most, hogy a sertésállomány rendkívül leesett, nincs sertésnek és hízónak való, de lenne töméntelen tengeri, az legyen a gazdasági politika, hogy a felesleget exportálják és a következő tavasszal is zavar legyen? A helyes politika az, ha a felesleget nem tekintjük export-feleslegnek, hanem felvásároljuk es visszaadjuk az agrár-termelésnek olyan áron, amely mellett a hizlalást tartani es rentábilisan folytatni lehet. T. Ház! Nem folytathatom tovább. Még a sertes-ár kérdéséről is kellett volna egy pár szót szólanom. Csak utalok arra. hogy a magyar agrár-termelés, amelytől az egész ország jóléte függ, azon múlik, hogy helyes árpolitikát es készletgazdálkodást teremtünk-e mm. Hogy félreértés ne legyen a magasabb 25 pengős búzaár és 20 pengős rozsár hirdetése esetén, hangsúlyozom, hogy ugyanilyen mértékben kell a munkabéreket is emelni, mert kii 7 lemben a széles néprétegek életszínvonalát csökkentenénk. Kérem a földmívelésügyi kormányzatot, hogy ilyen irányban sürgősen intézkedni szíveskedjék. (Helyeslés és tavs a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik vitéz Faragó Ede képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a rémregények megszüntetése tárgyában. .•:.'• '.J Az olcsó rémregény, különösen az ifjúság körében végez igen káros munkát. A kiskorú bűnözők zsebében mindig találhatunk belőle. Szándékában van-e a miniszter lirnak ezeket az olcsó rémregényeket, illetve azok terjesztését megtiltani, s a megtiltással egyidejűleg gondoskodni arról is. hogv nemzetneve

: lési szempontból hasznos, olcsó, de irodalmi értékű termékek kerüljenek forgalomba! Vitéz Faragó Ede s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Faragó Ede: T. Haz! Akkor, amikor itt a parlamentben a magyarabb életért igyekszünk küzdeni, akkor, amikor a gazdasági fronton döngetjük ezt a vonalat és igyekszünk előbbrejutni, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szellemi élet frontján is igen sok tennivalónk van. Még nemregen panaszkodtunk amiatt, hogy ebben az országban csak most kezdtük kicsavarni a zsidóság kezéből, a szellemi egykézből, azt az oriasi sajtóorgánumot, a betű. hatalmát, a könyvkiadás eszközét és módját, amely eszközökkel a magyar nép lelkiségét erőteljesen befolyásolta. Azt mondhatom, hogy ennek a befolyásolásnak a kihatása és ennek gyökerei még ma is ott vannak sok derék magyar embernek lelkében. Nem közömbös tehát az, hogy amikor mi itt testi tápláflékról beszélünk unosuntalan, akkor a szellemi táplálékról is beszéljünk komolyan. Gondolok azokra a sajtótermékekre, azokra az olcsó kis könyvekre, amelyek végig az utcákon az újságárusok rögtönzött kis árudájá'ban mindenütt kaphatók. Érdekes, hogy ezek a kicsiny olcsó könyvek milyen hatalmasan terjednek. Természetesen azért terjednek, mert olcsók, (Palló Imre: Jó üzlet!) Természetes, hogy olvasni akar a szegény ember is. Hála Istennek, hogy olvasni akar. De olvas az ifjúság is és én sokszor megfigyeltem, olvassa ezeket a könyveket néha olyan is, akinek erre nincs feltétlenül szüksége. így taglalom az ujsáigot is. Az ifjúság szempontjából ezek a könyvek határozottan károsak, mérgező hatásitak. Elolvastam egy csomót ezekből a könyvekből és azt tapasztaltam,