Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-120
Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 19W június 19-én, szerdán. 299 hogy ezeknek a könyveknek az érdekességét minden irodalmi érték mellőzésével egyszerűen az izgalom adja meg. Minden második oldalán dörren a revolver és minden második oldalán meghal lehetőleg egy-két ember. íPalló Imre: Már a címlapon!) A címlap ízléstelenül mozgalmas beállítottsága szintén vonzó és szintén kíváncsiságot keltő. Beszéltem a fiatalkorú bűnözök egy-két kiváló felügyelőjével, rendőrtisztviselőkkel, felkerestem d'r. Borsiczky Sándor rendőrtanácsost, aki több mint tíz esztendeje foglalkozik a bűnözők kérdésével és hagy tanulmányokat végzett. Az ő észleletéiből és megfigyeléseiből csak annyit vagyok bátor itt megemlíteni, hogy a detektívek, rendőrtanácsosok, rendőribírók egybehangzó véleménye az, hogy a legtöbb kiskorú bűnöző' zsebében ott találták ezeket az olcsó könyveket. De ott találtak bizonyos pornográf fényképeket is. E pornográf »fényképek, s ez olcsó irodalom terjesztőivel szemben nagy vadászatot kell rendezni és szervezni s azokat, akik ilyen szörnyű munkát végeznek, súlyosan kell büntetni. Legyen szabad a t. Háznak megemlítenem, hogy az ifjúság és a kis intelligenciájú emberek tömegei olvassák ezeket az olcsó könyveket, olvassák azért, mert mint említettem, olcsók, és mert hála Istennek, olvasni akarnak. De találtam ezek között a könyvek között néhány, — igen kevés — darabot, amelyek ellen különös kifogást emelni nem lehet. Azt lehet mondani, hogy elég jó a maga nemében és ezt a jót is olvassa a közönség, a gyermekek s az egyszerű és szegény ember. Ha pedig olvassa és ez is érdekli, ez a legjobb bizonyság amellett, hogy a selejtes hitvány árura nincs szükség. Óriási nemzetvédő és nemzetnevelő feladat lenne az» ha ezen a szellemi fronton, a szellemi életnek ezen a frontján, a betű világálban — amint a gyermekek nyelvén mondani szokás, — de a sajtóban is mindenütt tudatos nemzetnevelő munkát végeznének. Tessék csak végignézni — én itt nem egyes lapok ellen beszélek, — hogy a lapok a nagy világeseményekkel tele vannak. Ez egészen természetes, de a magyar problémákkal bizony napilapjaink nagyon keveset foglalkoznak, pedig éppen ezek a nagyvilági események adnának bőséges okot arra, hogy siessünk, dolgozzunk és végezzük a magunk ügyét, erősítsük a magyar életet és siessünk kiirtani' éppen a magyar írók kitűnő tollával a lelkekből azt a fertőt, azt a mételyt, amelyet hosszú éveken keresztül azok ültettek el a magyar lelkiségben, akiknek pénzük volt. tehát a kezükben volt a sajtó, a könyvkiadás és minden. Itt egy óriási, tudatosan megszervezett munkát kell megindítani. Nem elég. bár mindenesetre bíztató az, hogy itt-ott ilyen nemzetnevelő megmozdulásokat és ténykedéseket látunk a kormány részéről; ezeket azonban egységes, tudatosan szervezett frontba kell állítani és harmóniába hozni egymással, hogy ne kerülje el figyelmünket és ne felejtsük el, hogy itt nagy lehetőségeket mulaszthatunk el. Ha a magyar nemzet lelki egysége meglenne, ha lenne egységes magyar ideológia, egységes magyar felfogás, ha a legnagyobb magyar kérdésekben együtt tudnánk gondolkozni, akkor sok nagy kérdésben sokkal előbbre jutnánk, mintha a kicsinv kérdéseken rágódunk, vitatkozunk, sokszor verekszünk egymással, mert ezekben a nagv egyetemes magyar gondolatokban, a legnagyobb magyar kérdésekben való egységes felfogás hiányzik. Ez az irodalom, az olcsó rémregény is csak rontja, áttöri a magyar frontot, éppen ezért kérem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, mondja meg: szándékában van-e megtiltani ezeket a kiadványokat*? Egészen természetes, hogy nem teljes munka az, ha csupán megtiltják, hanem jobbat kell ugyanolyan olcsó áron adni és olyat, ami valóban nevel. (Helyeslés a jobboldalon.) A kezdetleges ember, a kis intelligenciájú ember és a gyermek önbírálatnélküli. nincs Ibírálóképessége, nincs kiforrott véleménye mindenről; ha ezekkel tömjük tele a lelkét, ezek fogják kialakítani a felfogását, a jellemét, lelkivilágát. Mert mit alakíthat ki a csempészekről szóló történet 1 ? Igaz, hogy a legtöbb füzet a jónak dicsőségével, vagy győzelmével végződik, de ugyanakkor a csempészeknek, a földalatti rablóknak és az efféle alakoknak a leírása olyan vonzó benne, hogy valóságos hőst állítanak a gyermekek elé. Nem egy olyan esetről tudunk, amikor a btirósáe: kihallgatott gyermekeket és a vallatás során kitűnt, hogy ezek egy-egy ilyen kalandor regény nyomán, annak lelkesítő és vonzó hatása alatt indultak el a bűnözés útjára. A gyemnek romantikus lélek, de — úgylátszik — sok romantikus van a felnőttek között is. hiszen azok is nagy előszeretettel ' olvassák ezeket a regényeket, amelyek közül — érdekes, nem tudom mi ennek a magyarázata — igen sok Angliában játszatja le a maga eseményét, talán a Secret Service-szolgálat dicsőítése céljából- (Palló Imre: A zsidók csinálják őket és nekik Anglia dicsőítése az érdekük!) Akinek nincs bíráló készsége, az nem tud választani magának való olvasmányt. Akinek szüksége van arra, hogy egy kis ismerettel, tudással, nemesrendűséggel töltözzék. annak olyat kell adni, hogy célját el is érhesse. Ezért kell beszüntetni ezeket a kiadványokat és gondoskodni arról, hogy a nagy magyar népművelés érdekében újak, megfelelőek álljanak rendelkezésre. Ezért interpellálok a kultuszminiszter úrhoz, akiről tudom, hogy a népművelés programját, annak tökéletesítését és továbbépítését tervbevette. Felhívom a figyelmét a miniszter úrnak erre is és kérem őt. indítson erélyes harcot és ugyanakkor szervezze meg a magyar kiadókat a hasznos és komoly, de olcsó irodalmi értékek megíratásáira. Most, amikor itt a nemzetnevelés gondolatát említem meg, legyen szabad utalnom arra, hogy a rémregény kérdése önmagában aligha oldható meg-abban a nagy problémakomplexusban, amelyet nevezhetünk irodalomnak, napisajtónak és mozinak. Valamennyinek a magyar nép művelődését kellene szolgálnia. Nem arra gondolunk, hogy frázisoktól csöpögjenek ezek az írások, hogy agyonprédikálják a magyarságot minden lapoldalon, hanem gondolunk a komoly magyar írókra, hogy azoknak lelkiségén átszűrt magyarság jusson vissza a magyar lélekhez, mert ezek az írók nevelni tudják a nemzetet. Az új magyar olcsó irodalom megteremtését ezekre az írókra kell bízni, akiknek a tolla valóban irodalmi értékű. Gondolok arra, hogy ez, a munka minél előbb szerveztessék meg és minél előbb induljon el az összefogó, tudatos munkálkodás ezen az egymásbafonodó nagy fronton, tehát nemcsak a rémregény, hanem a napisajtó és ainozi frontján is. Mindent ki kell irtani, ami árt a lelkiségnek, ami haszontalan, ami értéktelen, ami giccs. Helyettük igazibb értékeket kell adni. Ezt egyszerűen és könnyen meg lehet valósítani, mert hiszen a könyvkiadás nagy része ma már — hála Istennek — lassan magyar kézre kerül. Egészen természetes és első kötelességünk, hogy kizárólag 45*
