Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-120

Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 19 W június 19-en, szerdán. 297 árakat és milyen agrárpolitikát inaugurálnak. T. Ház! Ezen a téren nagyon szomorú és sajnálatos tapasztalatokkal állunk szemben. Elsősorban utalnom kell arra, hogy az egész világon végbemenő és meginduló árszínvonal­emelkedést Magyarországra nézve nagyon ne­héz, vagy nem is sikerülhet elszigetelni. Mél­tányoljuk azt az álláspontot, hogy az áremel­kedési a végletekig megakadályozni nemzeti kötelesség, de ugyanakkor nem értjük azt a gazdaságpolitikát, amelyet a kormány úgy ve­zet, ihogy az árdrágítást maga a kormány in­dítja meg a fogyasztási és forgalmi adók eme­lésével. Ugyanakkor azonban az áremelkedést egyes vonalaikon vagy a rendezetlenség, vagy a gondozatlanság miatt egyszerűen odahajítja a mindennapi élet forgatagába, anélkül, hogy végiggondolná, vájjon milyen következményei lesznek ennek az agrártársadalomra és az egész magyar közgazdaságra. T. Ház! Az idén. sajnos, nem lesz gond a búza értékesítése, A tavalyi 30'5 millió má­zsás termésből töíbh mint 11 millió mázsát exportáltunk. Közismert tény, hogy Olaszor­szág és Németország vette át ezeket a meny­nyiségeket. Az idén a rendkívüli kedvezőtlen téli és tavaszi időjárás miatt, amikor vetés­területünk óriási nagy részét ki kellett szán­tani és azért, -mert azután még a késői eső­zések is hihetetlen károkat okoztak, végzett számításaink eredménye az, hogy legfeljebb, a legjobb esetben 21 millió mázsás búzatermé­sünk lesz, vagy még annyi sem. Tízmillió má­zsával lesz kevesebb búza ebben az évben, mint tavaly és ugyanakkor, azt hisszük és meg va­gyunk róla győződve, hogy a baráti nagy né­peknek — ha ezt megkívánják — természete­sen a szolgáltatásokat teljesítenünk kell, úgy­ihogy itt komoly és sürgős gazdaságpolitikai in­tézkedéseknek kellene bekövetkezniük ahhoz, hogy a zavarokat elkerüljük. A zavarok két oldalon jelentkeznek. Első­sorban az árkérdés oldalán. T. Ház! Amikor a világpiaci ár rendkívül aláesett és a magyar búza termelése defici­tessé vált, a kormányzat is belátta, hogy az árvédelemmel élnie kell. Ez volt az első áttö­rés a teljesen liberális gazdaságpolitikán. De legyen szabad itt súlyos kritikát gyakorolnom erről az árvédelemről. Azt imondhatnám, hogy ez az árvédelem kizárólag érzésből és hasból történt, (tígy van! a szelsőbaloldalon.) Nem történt vizsgálat arra nézve, hogy megfele­lők-e ezek az árak vagy sem. Amikor harma­dik éve, hogy a kormányzat a 20 pengős mini­mális búzaárat bevezette és tartja, ennek eredményeképpen tényleg adódik az hogy míg a válság mélypontján az 1931., 1932. és 1933. években egy hold búza termelése átlagban l'l—1'2 mázsa ráfizetéssel végződött, ugyan­akkor emiatt az ártartás miatt a 20 pengős ár mellett — természetesen országos átlagokat kell venni — 0'9—1—1*2 mázsás eredményeket ért el. De minthogy ezt a 20 pengős búzaárat három év óta tartják, most vizsgálat alá kell venni, hogy elegendő-e és meglfelelő-e ez a 20 pengős búzaár, mert nagyon nagy tévedcs lenne azt hinni, hogy ezt az árat továbbtart­hatjuk anélkül, hogy a gazdatársadalmat es elsősorban 'annak lesrgyengébbkezu reszel, amely a cséplőgépekről kénytelen eladni a búzát és kénytelen esetleg ezen a minimális áron odadobni, nem éri károsodás, amikor két hónap múlva feltétlenül sokkal magasabb ar fog kialakulni. 30 és félmillió ímetermazsas termés helyett 20 vagy 21 millió mázsas ter­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VI, messel kell számolnunk, amellett egy óriási fogyasztásemelkedéssel, esetleg exportlehető­seggel. Ilyen körülmények között nem alakul­hat ki ez a húsz pengős ár, de azért sem, mert a másik oldalon a termelési költségek­ben is erős emelkedés állt elő. (ŰQV van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha nem nézek egye­bet, csak az olaj, a gépalkatrész és egyéb dol­gok forgalmi és fogyasztási adójának a kor­mány által történt emelésével beállott ár­emelkedést veszem figyelemlbe. akkor is na­gyon jelentősen, körülbelül 15%-kal emelkedett a termelési költség. A tavalyi igen jó búza­terméssel szemlben. amely országos átlagban 9*4 mázsa volt, az idén nem számolhatunk többel, mint országos átlagban maximum 7'5—-7*8 mázsával. Azt látjuk tehát, hogy a termelési költség oldalán 15%-os emelkedés, a termés oldalán pedig 20%-os csökkenés követ­kezett be. Nyilvánvaló, hogy ez a 20 pengős ár, mely tavaly éppen hogy jövedelmező volt, az idén nem tártható és nem elegendő. T. Ház! Azért voltam bátor ezt a kérdést jóelere idehozni, hogy gondolkodás és intézke­dés történjék. A mi számításaink szerint kö­rülbelül 24-—25 pengős búzaár az, amely mel­lett ilyen termés és ilyen termelési költség esetén a gazda a reális, tisztességes hasznát megkaphatja. (Paczolay György: Világos!) Rendkívül fontossága van ennek azért, mert mi történik akkor, ha ezt, az árminimumot a kormányzat nem állapítja meg és nem rögzíti meg? Az történik, hogy a 20 pengős ármini­mum mellett a cséplőgép után egynéhány hé­ten belül a még valamennyi felesleget kínáló gazdatársadalom megkapja a 20—21 pengős árat és karácsonytájt majd kialakulj a búza ára 20 pengőn, de éppen a leginkább rászoruló gazdatársadalom elvesztette egész évi munká­jának értelmét és gyümölcsét. (Zaj a szélső­baloldalon,) Azért említem fel ezt a kérdést, hogy idejekorán segítsen a kormányzat. Min­ket az események mindig israzolni szoktak, mert ugyanez az eset tavaly ősszel nem a bú­zával, hanem a borral már előfordult. Ami­kor a cukorfokonkénti egy filléres árat meg­szabták, hiába interveniáltam, hogy nincs semmi indok arra, hogy az egy évvel korábbi 1*3 fillér helyett 1 fillérben. 30%-kai olcsóbban állapítsák meg a minimális árat. Négy inét le­forgása alatt az árak felemelkedtek, de ak­korra már összevásárolták a bortermés egy­harmadát éppen a legkisebb, legszegényebb gazdatársadalomtól. (Rapcsányi László: És zsidók vásárolták! 1 ) Ha nem idejében és elég jókor jön az intézkedés, a gazdatársadalom egész évi fáradtságának, verejtékes munkájá­nak hasznát maid a zsidó kereskedő vagy köz­vetítő kereskedő fogja tényleg zsebre tenni. {Rapcsányi László: Lassankint az egész orszá­got zsebrevágják!) Gondoskodjanak róla. mert itt az ideje, az utolsó órája annak, hogy ilyen irányú intézkedés foganatosíttassék és az or­szág gazdatársadalmát megnyugtassák. Azt hittem, hogy a mai interpellációmra adandó miniszteri válasz megnyugtathatja az ország gazdatársadalmát mert a gazdatársadalom is érzi ennek a kérdésnek rendkívüli veszélyét és úgy néz az aratás elé, hogy nem tudja, nem más fog-e aratni az ő nehéz és izzadtságos munkájával. (Rapcsányi László: Mint ahogy eddig történt.) Igen t. Ház! Ez az egyik észrevételem, amely az agrártermelés irányítására vonatko­zik és a legsürgősebb teendőt jelöli meg. Ugyanígy, ugyanennyire indokolt a roz'sár kér­45

Next

/
Oldalképek
Tartalom