Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-118

284 Az országgyűlés kepviselöhdzána) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Kadoesay László igazságügy miniszter; A-aert kell, igen t, képviselőtársam a törvény­javaslat és azért kérem azt elfogadni, hogy törvény legyen belőle és akkor nem lesznek ilyen félreértések. A 2. §-nál ugyancsak Budinszky László igen t. képviselőtársam ismét egy szót nem méltóztatott idézni, amikor a »fogoly« közelebbi meghatározását kritika tárgyává tette, hár elismerte a képviselő úr, hogy szükség van ennek megállapítására. Azt mondotta azon­ban, hogy ez olyan tágan van szövegezve, nogy ha Valakit íoéldául kórházba visznek és mint beteg ott őrizet alatt van, s valaki pró­bálja ezt a, beteget onnan kivinni, anélkül, hogy a kórház igazgatója megengedte volna, akkor őt mint fogolyszöktetőt büntetni lehet. Igen t. képviselőtársam téved, mert benne van ebben a szakaszban az a szó, hogy »akit a hatóság őrizetben vagy személyes szabadságá­nak korlátozásával felügyelet alatt tart«. A beteget a kórházban, hogy ha az nem fogoly­beteg és nem mint olyat vitték a kórházba, nem a hatóság tartja felügyelet és őrizet alatt. Ennélfogva természetes, hogy annak a meg­szÖktetése nem lesz büntetendő. Ami a közhivatalnok fogalmára vonat­kozó szakaszra tett megjegyzését illeti t. kép­viselőtársamnak, — aki azt kívánja, hogy kissé szűkíteni kellene a köztisztviselő fogal­mát — ebben a tekintetben, sajnos, nem adha­tok neki igazat. Szükség van az ilyenirányú kiterjesztésre azért mert a közületeknek, az államnak, a törvényhatóságoknak, a községek­nek nemcsak £ közigazgatási szolgálatban álló emberei számára, hanem ezeknek gazdászatá­ban, üzemeiben, intézeteiben alkalmazott em­berei számára is — különösen most, amikor a jelenlegi gazdasági viszonyok között minden ilyen funkcionáriusra, ha nem is éppen titkok, de mindenesetre olyan tények vannak bízva, amelyeknek világgá kürtölése legalább is nem opportunus a nemzet szempontjából — meg kell adni a közhivatalnoki jelleget, egyrészt azért, hogy megfelelő védelemben részesülje­nek, másrészt azért, hogy megifelelő közhiva­talnoki felelősséggel is tartozzanak. (Helyeslés.) A megszűkítés mellett tehát nem tudok állást foglalni, inkább a kiterjesztés mellett. Amit Meskó igen t. képviselőtársam mon­dott, hogy a »csendőrség« szót is iktassam be a szövegbe, erre az a megjegyzésem, hogy en­nek mint teljesen feleslegesnek a mellőzését kérem, hiszen világos, hogy a csendőrség tag­jai közhivatalnokok. (Meskó Zoltán: De ezt Szolnoknak is tetszik mondani, nemcsak ne­kem? — Derültség.) Majd leszek bátor Szol­nokra is kitérni. Igaz, hogy az élelmiszer­hamisítás tényálladéka nincs benne ebben a szakaszban, de az élelmiszerhamisítás azok­nak a céloknak és nemzeti érdekeknek szem­pontjából, amelyeket ez a javaslat hivatva van szolgálni, igazán szóba sem kerülhető bűncse­lekmény, mert — hála Istennek — élelmiszer­hamisítás úgyis elég ritkán fordul elő és h.a elő is fordul, akkor a hatályos jog alapján úgyis büntethető. A határátlépésre vonatkozó szakasznál igen t. képviselőtársam helyesen jegyezte meg, hogy azok a kettős birtokosok, akiknek sűrűn kell átjárniok a határokon, sokszor juthatnak abba a helyzetbe, hogy például határátlépési igazolványuk érvényessége lejár, még nem volt módjukban újat beszerezni, és sürgős okokból mégis át kell menniÖk, nehogy ott pusztuljon kis termésük. Megtörténhetik te­118. ülése 19UO június lJ^-én, pénteken. hát, hogy néha átszöknek, de ez nem olyan borzasztó nagy bűn. Kihágásként feltétlenül büntetni kell — a hatályos jog bünteti is — és éppen ezért fogadtam el örömmel a 9. §-hoz benyújtott azt a módosító indítványt, amelyet az előadó úr volt szíves ismertetni, amely ezekre az esetekre fenntartja a kihágást, vagy­is nem minősíti vétséggé a cselekményt. Ez a szakasz módot ad arra, hogy egy kis kihá­gási büntetéssel szabaduljon a cselekmény el­követője a felelősségtől. (Helyeslés.) A 10. §-ról Budinszky igen t. képviselőtár­sam azt mondotta, hogy a szakasz általában jó, szükséges és azt helyénvalónak tartja, de a 2—5. pontok hevenyészettek. Nem akarok is­métlésekbe bocsátkozni, most is csak röviden jelzem: nagy megfontolás után vettük fel eze­ket a pontokat. Ügy láttuk, hogy ez az 5. pont kimeríti mindazokat a tényálladékokat, ame­lyeket ebben a szakaszban pönalizálni akart és amelyeknek pönalizálása a nemzet érdeké­ből fontos. Ha t. képviselőtársam a szövege­zést hevenyészettnek tartja és valami korrek­tívumot indítványoz esetleg a részletes tárgya­lás alkalmával, hogy a szöveg világosabb le­gyen^ ezt is örömmel fogom fogadni. (He­lyeslés.) Végül felvetette a képviselő úr azt a kérdést, hogy a hatáskör szempontjából miért favorizáljuk a budapesti törvényszék ötös tanácsát. Erre az indokolás megadja a választ. Való az, hogy ezeknek a szóbanforgó bűncse­lekményeknek túlnyomó része amúgy is a budapesti törvényszék hatáskörébe tartozik. Ez az egyik szempont. A másik, sokkal fontosabb szempont az, hogy különösen az új deliktumok tekintetében — mert itt két új deliktum van a 4. és 10. 4-ban, amelyekre nézve még nem lehet eddig kialakult joggyakorlat — a jog­gyakorlat egységes legyen, az lehetőleg egy bíróság kezében Jegyen és minthogy nem tiíl­ságosan nagy áldozat a vidéken esetleg szór­ványosan előforduló ilyen bűncselekmények esetén az érdekelteket Budapestre elhozni, ez nem olyan túlságosan nagy^ baj, mint ami­lyen bajt okozna az, ha a vidéki törvényszékek Ötös tanácsai, különösen kezdetiben, amíg egy kuriális döntés folytán nem jönne létre a jog­egység, eltérő joggyakorlatot folytatnánk. Azt hiszem tehát % helyesebb, ha megtartjuk ezt a rendelkezést és kérem, méltóztassék azt így el­fogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a kö­zépen.) Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam álta­lában helyeselte azt, hogy ilyen törvényes ren­delkezéssel jöjjünk, de nem fogadta el a javas­latot. Ezt természetesnek találom, mert nincs bizalma a kormány iránt. Az ő helyében én sem fogadtam volna el. (Derültség.) Felszóla­lásának arra a részére, amely a büntető tör­vénykönyv elavultságára vonatkozik, azt hi­szem, általánosságban már válaszoltam, arra a részére pedig, amely általában szigorítást kíván, részletesebben fogok válaszolni. Ezzel kapcsolatban engedje meg a t. kép­viselő úr, hogy a királyi ügyészségek és a ki­rályi ügyészek presztizsét itt a Ház előtt meg­védjem. A magyar királyi ügyészek (Meskó Zoltán: Gsak egyről beszéltem) hivatásuk ma­gaslatán állanak. (Meskó Zoltán: Elismerem!) Ha ee;y eset előfordult, (Meskó Zoltán: Nem általánosítottam!) — ezt loyalisan elismerem, azonban a Ház előtt beszélt t képviselőtársam és a nyilvánosság arra gondolhat, hogy ez ta­lán általánosító célzatú — szükségesnek tar­tom tehát a Ház színe előtt leszögezni, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom