Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-117

Az országgyűlés képviselőházának 117. ülése, 19 W június lS-án, csütörtökön. 263 megszűnnék, (Felkiáltások: Hallatlan!) esak a magyar népcsalád és öt különböző nemzetiség alkotná az országot. A nemzet érdekével és tagjainak békés együttélésével való tudatos szembehelyezkedést kell látni abban is, (Ügy van! Ügy van! balfelol.) hogy a nemzetiségi népcsoportok megszervezésének alapjául az 1920. évi népszámlálás anyanyelvi bejelentéseit veszi. Hiszen például az 1938/39-ben visszaszerzett területeken idegen hatalom magyarellenes.célzattal hajtotta végre ezt a népszámlálást. (Ügy van! Ügy van!) Ez is volt az oka annak, hogy úgy a szudétanémet területeken, mint következésképpen a mi Felvidékünkön a müncheni, illetve bécsi határozatok az, 1910. évi népszámlálás alapján hajtattak végre. Kizárja a törvényjavaslat azt, hogy például magyar anyának a gyermeke, ha az apa történetesen idegen anyanyelvű, a magyarság körétoen megmaradhasson. (Felkiáltások: Hallatlan! — Gr. Pálffy József: Gyalázat!) Azt a gyermeket, aki atyját kiskorában vesztette el és magyar anyja révén más nyelvet nem is tanult és nem is hallott, mint a. magyart és semnni közössége sincs mással, mint a magyar nemzettel, azt is megfosztja attól a lehetőségtől, hogy magyarnak vallja maglát. (Felkiáltások jobbfelől és a középen: őrület! Szégyen! Gazság!) T. Ház! Ezek a javaslatnak ama részei, amelyek különösképpen célozzák a magyar államiság alapjaiban való megrendítését, a miagyar állam egységének és biztonságának megszüntetését, a nemzet egységének megbontását és az állampolgárok egyenjogúságának, valamint szabadságának megszüntetését. Ennyit a javaslatról. Ami a beterjesztés tényét és időpontját illeti, ki kell emelnem, hogy amint az ország belső békéje feldulásának előidézésére alkalmas, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) úgy alkalmas arra is, hogy kifelé, szomszédaink felé, de nevezetesen a Német Birodalom és népe és hazánk és népe között aláaknázza azt. a jóviszonyt és hagyományos barátságot, (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a jobboldalon és a közéven.) amelyet évszázados szomszédság és egymásrautaltság, a jelenkoriban pedig a fegyverbarátság és a megcsonkítás és elnyomatás közös sorsa és a kölcsönös megbecsülés fűztek erősre. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps.) Különösen nehezen tűrné — azt (hiszem — az egész magyar nemzet minden félreértés felidézését Magyarország és a tengelyhatalmak között abban a pillanatban, amikor a Párizskörüli kényszerbékék enyhítésére irányuló húszesztendős békés, türelmes törekvéseink meghiúsulása után két baráti nagyhatalom küzd most ezek kártételeinek helyrehozásáért. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen,)^ A javaslat befelé és kifelé nemcsak alkalmas ilyen kártevésre, de mivel azt hallottam, hogy hosszas, alapos átgondolás előzte meg, talán célozza is ezt. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Hiszen éppen akkor történt a beterjesztés, amikor — hív«tn vallott felfogásunkhoz és ígéreteinkhez — közjogaszokkal, az érdekelt terület képviselőivel és vezető egyéniségeivel, valamint politikusokkal való ismételt megbeszélések és a minisztériumok mindenre kiterjedő, szakszerű előmunkálatai alapján szétküldjük, illetve már ezelőtt szétküldtük az eddigi tárgyalásokban résztvetteknek a kárpát-; aljai önkormányzatról szóló tervezetünk és törvényjavaslatunk parlamenti tárgyalásra kész szövegét az utolsó 14 napban megszabott határidőn (belüli írásos hozzászólás végett. Pártpolitikai szándékokat látszik rejteni tehát ílZ cl tény, hogy az önkormányzati javaslat beterjesztését és tárgyalását be nem várva, az esetleges választások előtt ezt a javaslatot terjesztették be és dobták a közvéleménybe kis célokért nagv nemzeti célok rovására. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Az ismertetett tények alapján elsősorban képviselői minőségemben, s úgyis mint a magyar országgyűlésnek jelenleg egyik legrégibb tagja (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Öaszeférhetlenségi bejelentést teszek Hubay Kálmán országgyűlési képviselő úr ellen az 1938 :XIX. te. 167. §-ában meghatározott összeférhetlenségí miatt, azért, mert az ismertetett tényekkel »a magyar hazához ós a magyar nemzehez tartozó köteles hűség ellen vétett«. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobbmdalon és a középen. — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Vágó ellen is!) Elnök: A Ház az összeférhetienségi bejelentést az állandó összeférhetlenségi bizottsághoz teszi át. A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A Hubay Kálmán országgyűlési képviselő úrra nézve elmondott tények fennállanak Vágó Pál országgyűlési képviselő úrra is (Ügy van!

f Ügy van!), mert ebben az ügyben közösen és konformisan jártak el. Ezért kérem, méltóztassék megengedni, hogy az ismertetett tényeket külön szórói-szóra ne ismételjem meg (Helyeslés.), hanem előbbi indokolásom s az előbb ismertetett tények alapján ugyancsak az 1938:XIX. te. 167. f-a alapján összeférhetlenségi bejelentést tegyek Vágó Pál országgyűlési képviselő úr ellen is, mert az ismertetett tényekkel »a magyar hazához és a magyar nemzethez tartozó köteles hűség ellen vétett«. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps.) Elnök: A Ház ezt az összeférhetlenségi bejelentést is az állandó összeférhetlenségi bizottsághoz teszi át. A miniszterelnök úr ismét szólni kíván. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! Függetlenül ezektől a bejelentésektől, azért, mert az indokolás során említést tettem a szentistváni magyar állam alapeszméjéről, néhány mondatot szeretnék ennek szellemében való küldetésünkről és nemzetiségeink ügyeinek és jogainak ezen eszméhez hív szellemben való ápolásáról szólni. (Halljuk! Halljuk!) Bemutatkozó beszédemben, 1939 február 22-én, azt mondottam, hogy magam is sokat foglalkoztam a nemzetiségek, vagy amint nemzetközileg hívják — ezt a szót használom ezúttal — a kisebbségek kérdésével. Foglalkoztam, mint az emberföldrajz munkása, az ország határain belül és kívül, politikai, külföldi küldetésben, Magyarország határain messze túl is, a népek mivoltával, jellemével, különbségeikkel, az emberek és a föld egymáshoz való viszonyával. Állítom, hogy nincs az a kérdés, sem az országon belül, sem az országon kívül — és a nemzetiségi kérdés is közéjük tartozik, — amelyet mindenütt és mindenben egyformán, egy kaptafára lehetne megoldani. A magyar alkotmány különben széles lehetőségeket ad arra, hogy ezeket a kérdéseket az alkotmány és hagyományaink szellemében megoldjaik, fejleszszük mindenkinek megelégedésére és mindenkinek érdekeit szean előtt tartva. Amikor közvetlenül Kárpátaljának a Szent Koronához való visszatérte után tavaly már 39*