Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-116

256 Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 194-0 június 12-én, szerdán. úgynevezett jelentős változások esetén. Ez a szakasz lehetőséget nyújt arra, hogy az inté­zet bármely orvosával szemben önkényesen léphessen fel. Szándékosan utoljára hagytam a 18. § is­mertetését, (Palló Imre: Ebben van a poli­tika!) amely a szerződéses orvosoknak olyan egyesületekben, szervezetekben való tagságát és •' részvételét tiltja meg, amelyek ellentétbe állíthatják az orvost az állam törvényes rend­jének követelményével, továbbá, hogy a Vitézi Rend jelvényén kívül tilos bármiféle olyan jelvény viselése, (Palló Imre: Még a cserkész­jelvényé is!) amely párthoz, egyesülethez vagy szervezethez való tartozást tüntet fel (Ma­tolcsy Mátyás: Mi lesz a cserkész jel vénnyel? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a (képviselő urakat, ne mél­tóztassanak családi tanácsot tartani. (Derült­séff.) Matolcsy Tamás: E szerint tilos például evezősegyesületek, túristaszervezetek. egyházi egyesületek jelvényeit viselni. (Baky László: Mi lesz a cserkészjelvénnyel?) Megjegyzem, ilyen működési szabályzat egy érdekképviselet­nél sincs, érthető tehát, hogy sértőnek és meg­alázónak tartjuk mi orvosok ezt az intézke­dést, amelyet a mindenkor nemzeti alapon álló orvosi rend nem érdemel mes: a belügyiminisz­ter úrtól. Ez a szakasz világosan mutatja, hogy az orvosokat ez a rendszer nem mint a kibonta­kozott újí szociális állam pilléreit tekinti, ha­nem éppen ellenkezőleg, ettől a társadalmi ré­tegtől fél legjobban ez a liberális szelleim, amelyből megszületett ez a működési szabály­zat. Azzal tisztában van a jelenlegi kormány is, hogy az orvosokat a szociális működéstől eltiltani nem lehet, mert hiszen Összes tény­kedésüknek ez kell hogy legyen a főcélja. De ugyanakkor drákói szigorral akarja eltiltani őket a magyar nemzeti szocializmustól, amely­lyel élesen szembenáll a mostani liberális kor­mányzat. Kérdezem a belügyminiszter úrtól, hogy a szociális hivatását teljesítő magyar or­vosi társadalom imi legyen, ha nem magyar és ha nem nemzeti? (Maróthy Károly: És nem szocialista!) Ne féljenek ettől a társadalmi rendtől és ne akarják bilincsekbe verni őket, mert szükség lesz még az ő gerinces és min­dig magyar kiállásukra. (Palló Imre:. Ügy van !) Ha a belügyi kormányzat továbbra is ezt a politikát űzi az orvosokkal szemben, hogy nemcsak az „orvosi illetményeket szabja a lét­minimumra, sokszor a létminimum alá, úgy nem nehéz megjósolni azt, hogy már nem so­káig űzheti ezt a politikát, mert ez a pálya teljesen kihal: az orvosi egyetemekre évről­évre kevesebben és kevesebben iratkoznak be, mert ma már minden fiatalember tudja, hogy erre a pályára menni nem szabad, mivel ilyen mostoha elbánásában nems részesülnek a fiatal­emberek egy pályán sem, mint az orvosi pá­lyán. A budapesti orvosi kamarán keresztül til­takozik ez ellen a működési szabályzat ellen az egész magyar orvosi rend. mert ez nem­csak 2400 pénztári orvos önérzetét, exisztenciá­ját fojtogatja, haneimi az egész orvosi rend pil­lérét támadja meg. Ennen ezért azzal a kon­krét kéréssel fordulok a belügyminiszter úr­hoz, aki nincs itt, hogy először a 300/1940. számú rendeletének ezt a sérelmes pontjíát mó­dosítsa és helyezze hatályon kívül, másodszor utasítsa az Oti.-t a kollektív szerződések meg­kötésére, amit az 1927 : XXI, te. 6. pontja im­perative előír, harmadszor kérjük az Orvosi Kamara törvényes jogainak olyan módosítá­sát, hogy a kamara át vélhesse az intézeti orvo­sok fegyelmi ügyének irányítását. (Palló Imre: Negyedszer: mondjon le! — Tam a szél­sőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Kabók Lajos képviselő úr in­terpellációja a kereskedelemi- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat. szíves­kedjék annak szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Van-e tu­domása a miniszter úrnak arról, hogy a Ke­reskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsé­gének fűszerszakosztálya^ az élelmiszerüzletek vasárnapi zárvatartását és a munkabérek ren­dezését feliratban kérte. Hajlandó-e a miniszter úr az élelmiszer­üzletek vasárnapi zárvatartására vonatkozó­lag rendeletet kibocsátani és a munkabérek rendelésében segítséget t nyújtani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A Keres­kedelmi Alkalmazottak Szövetségének fűszer­szakosztálya a közelmúltban nyilvános gyűlé­sen tárgyalta a fűszeres alkalmazottak sérel­meit és kívánságait. A megállapított sérelme­ket és kívánságokat emlékiratba foglalták és küldöttség útján juttatták el a kereskedelem­és közlekedésügyi miniszter úrhoz. A küldött­séget annakidején személyesen vezettem, ezért tudom, hogy a kereskedelem- és közlekedés­ügyi miniszter űr igen megnyugtató választ adott a küldöttség tagjainak, akik megelége­detten és ügyük elintézésének reményében tá­voztak. Miután a megnyugtató válasz dacára sem történt a mai napig semmiféle intézkedés a fűszeres alkalmazottak sérelmei és kíván­ságai ügyében, ezért szükségesnek tartom a Ház színe elé tárni ezeket a sérelmeket és kí­vánságokat, és a kereskedelem- és közlekedés­ügyi miniszter urat felkérni a szükséges in­tézkedések megtételére. Régi sérelme az élelmiszerkereskedőknek a Vasárnapi munkaszünet hiánya. A munkál­tatók és munkavállalók egyaránt évek hosszú sora óta sürgetik ennek a kérdésnek elintézé­sét, vagyis a vasárnapi munkaszünet megvaló­sítását. Az 1936. évben 45.268. számmal keres­kedelemügyi miniszteri rendelet jelent meg, amely meglehetősen szűk keretek közé, szorí­totta a vasárnapi árusítás idejét és mértékét. Ez a rendelet, csak átmeneti jellegű volt a tel­jes vasárnapi munkaszünet bevezetéséhez. A kereskedőtársadalom ezek után joggal Várta a teLies vasárnapi munkaszünet bevezetését. E helyett az 1938. évben megjelent egy újabb kereskedelemügyi miniszteri rendelet, az 57.000. számú, amely a vasárnapi árusítás lehetősé­geit kibővítette és annak idejét meghosszab­bította. A jelenlegi helyzet a vasárnapi árusítás tekintetében tarthatatlan, igazságtalan és a visszaélések bő forrásait foglalja magában. Ez a rendelet más mértékkel mér a fűszerkeres­kedőknek és mással a tejvállalatoknak és a pékeknek. Nálunk, a fővárosban nincsen úgy, mint a külföldön, mert itt nincsen kizárólago­san péksüteményeket vagy tejtermékeket áru­sító üzlet, hanem az ilyen elnevezés alatti üz­letek más árucikkek árusítására is be vannak rendezkedve. A teljes vasárnapi munkaszünet bevezetésének nincs^ semmi gyakorlati aka­dálya. Számos vidéki városban hosszú évek óta be van veztve és nincs ellene semmi ki­fogás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom