Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-116

Az országgyűlés képviselőházának társait, akik a segítségére Voltak, megbírságolják és kötelezzék azoknak az összegeknek megtérítésére. Kérem a pénzügyminiszter úr intézkedését. Elnök: Az

# interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Matolcsy Tamás képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m, kir. belügyminiszter úrhoz az Oti.-or~ vosok részére most kiadott működési szabályzat visszavonása vagy módosítása tárgyában: 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézetnek az elmúlt napokban kiadott működési szabályzata az Oti.-orvosokat és az egész orvosi rendet mélyen sérti és megalázza? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a szabályrendeletet hatályon kívül helyezni, vagy legalább a sértő részeket haladéktalanul módosítani?« (Maróthy Károly: Se kormány, se kormánypárt? — Matolcsy Mátyás: Megszűnt az egész párt? Leszavazzuk! — Maróthy Károly: Nincs itt egy fia államtitkár sem! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Tamás: T. Ház! A magyar királyi belügyminiszter 390/1940. számú rendeletével megállapította az Oti. szerződött és ideiglenes megbízott orvosainak működési szabályzatát. Ezzel lezárul egy közel egy évtized óta húzódó vita, amely egyrészt az Oti. szerződéses orvosi kar, másrészről az intézet és a belügyi kormányzat között állott fenn. Le kell szögeznem, hogy a szerződéses orvosi kar ez alatt az idő alatt többízben kifejtette álláspont iát a belügyi kormányzattal szemben és leszögezte azokat t a minimális kívánságait, amelyeknek teljesítése nélkül a szociális biztosítástól nem lehet eredményes iműködést várni. A szerződött orvosi kar a magasabb nemzeti szempontok figyelembevételével teljes fegyelmezettségének és kitartásának adta tanújelét, amíg a rendi érdekeit biztosító szabályzat, amelyet közel egy évtizede várt, végül megjelent. Érthető tehát, hogy annál nagyobb csalódást keltett körükben az új mű; ködési szabályzat megjelenése, amely az orvosi karra előnyös, néhány jelentéktelen pontjától eltekintve az orvosi kar siilyosabb megkötöttségét, függetlenségének korlátozását és tekintélyének csorbítását jelentette. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a belügyminiszter úr a szabályzat aláírása előtt figyelmen kiviül hagyta azt a tényt, hogy az intézet és a minisztérium szerződött orvosokkal áll szemben, ezekkel tehát csak mint teljesen egyenrangú szerződő felekkel lehetett volna tárgyalni és nem hatalmi szóval rájuk oktrojálni egy olyan jogviszonyrendezést, amely ellen a szerződött orvosok egybehangzóan tiltakoztak. A szabályzat tehát nem kétoldalú szerződés eredménye, aminek lennie kellett volna, hanem hozzá nem értő vagy rosszindulatú kezelés. (Matolcsy Mátyás: Megszoktuk! Ismerjük! — Maróthy Károly: Ez is munkauzsora!) A szabályzatban az a. törekvés érvényesült, hogy az intézet az úgynevezett szerződéses orvosokat anyagilag és jogilag teljesen függő helyzetben tartsa s olyan alárendelt viszonyba helyezze, amilyen alárendelt viszonyban tisztviselők sincsenek. Helytelennek kell tartanom a belügyminiszter úrnak azt az intézkedését, amely arra irányul, hogy a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. 116. ülése 19W júniv£ 12-én, szerdán. 255 függetlenségéből már eddig is annyit vesztett orvosi rendet még függőbb hivatalnoki intézménnyé alakítsa át. A belügyiminiszter úr intézkedései ezenkívül az orvosi rendet alapjában megalázzák, mert a miniszter úr az orvosokat mint másodosztályú állampolgárokat kezeli. (Tauffer Gábor: Mi lesz a szabad orvosválasztással?) A szabályzat megalázó rendelkezései kö| zött elsősorban kell megemlítenem a 13. j> (4) ! pontját, amely azt írja elő, hogy a szerződött ! orvost orvosi munkájában nemcsak orvosfeljebbvalói, hanem feljebbvalóként kinevezett laikus is ellenőrizheti. Teljesen lehetetlen az, hogy szakembert szakmunkájában laikus bírálhasson felül, (Matolcsy Mátyás: Ez furcsa dolog!) nem szólva arról, hogy ezzel az orvosi titoktartás is súlyos sérelmet szenved. (Matolcsy Mátyás: Mit bánja azt Fischer!) Megalázó intézkedés a szabályzat 76. §-a is, amely utasítja a szerződő orvost, hogy tartozik az intézet kiküldött ellenőrző közegeit nemcsak rendelőjében, hanem lakásában is bármikor, akár nappal, akár éjjel beengedni, ami a magánlaksértés tény álla dekát csaknem kimeríti. Megalázó rendelkezés az is, (Matolcsy Mátyás: Hol a Fischer?) hogy egy.körzeti orvos főorvosi engedély nélkül még ugyanannak a háznak másik emeletére sem költözködhet át. (Matolcsy Mátyás: Orvosok jobbágyyis'zonyban! — Maróthy Károly: Orvosok röghöz kötve!) Sérelmes a 125. •§ 2. pontja, amely; nek értelmében fegyelmi eljárást kell indítani az orvos ellen, ha állásának tekintélyét akár szándékosan, akár gondatlanságból sérti vagy veszélyezteti. Ez az intézkedés nem eredményezhet mást. mint azt, hogy az orvosok állandó zaklatásnak lesznek kitéve, mert kérdem ki szabja meg azt az erkölcsi miértéket, amellyel a tekintélyrombolást mérni lehet. (Baky László: Diktatúra!) A 118. és 119. § bőven intézkedik a szerződéses orvosok büntetéséről. Ezek szerint az orvosi fegyelmi eljárással kapcsolatban öt fórum által'szükség esetén bármikor felfüggeszthető. A 142. § intézkedése pedig egyszerűen jogi lehetetlenségnek tekinthető, mert arról szól, hogv a szerződéses orvos büntetésből áthelyezhető, de amennyiben az áthelyezés helyhiány miatt nem foganatosítható, a büntetés automatikusan ; válik súlyosabbá, legfelsőbb 'fokú büntetéssé, elbocsátássá. Az áthelyezés mint büntetés, különben is teljes nonszensz, mivel az intézet a szerződéses orvosok munkájának a legtöbb esetben csak egy részét veszi igénybe, így tehát az át; helyezés az orvos egész exisztenciá^át teszi tönkre, mert hiszen ha az^orvost hibája miatt áthelyezik, evidens, hogy őt nem a jobb, könyuyebb szolgálatra osztják be. hanem nehezebb, fáradtságosabb munkát rónak rá. Viszont ha valaki a legnehezebb helyen teljesít szolgálatot a magyar nemzet egészségének megmentése céljából, azt nem büntetésnek kell tekinteni, (Mozgás a jobboldalon. — Maróthy Károly: Többségben vagyunk! Még most is! — Derültség. — Elnök csenget.) hanem ezzel szemben hálásnak kell lennie az egész magyar nemzetnek és ezért a munkájáért őt jutalmazni kell. de semmiesetre sem büntetésnek felfogni az ő nehezebb beosztását. A 144. § értelmében a miniszter új büntetést szabhat ki, vagyis a bíróság ítéletét megváltoztathatja; ezelőtt csak megsemmisíthette. Végezetül a 152. § úgy rendelkezik, hogy az úgynevezett szerződéses orvosok szerződését az intézet egyoldalúlag megszüntetheti 37