Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-116

240 Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 1940 június 12-én, szerdán. ki fogják elégíteni. (Élénk helyeslés és tavs a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a hon védelmi és az iparügyi miniszter uraknak. Következik Budinszky László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz, a kereskedelem- és közlekedésügyi s a belügyminiszter urakihoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasniNagy Ferenc jegyző (olvassa): »1. Hajlandók-e a miniszter urak a Bszkrt.-nál, mint géperejű közforgalmi vasútnál a Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának közgyűlése által elfogadott és kormányhatósági jóváhagyás végett felterjesztett, szolgálati szabályzat antiszociális és törvényellenes intézkedéseit megszüntetni? 2. Hajlandók-«i a miniszter urak az általános drágulásra való tekintettel úgy a köz-, mint magánalkalmazottak javadalmazását rendezni és különösen az általánosságban is antiszociális bányász-munkabéreket és nyugdíjkérdést a kor szellemének megfelelő szociális alapokra helyezni? Budinszky László s. k.« _. • , . .. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! A munkavállalók nagy tömege, a nemzet legnagyobb része abból él, amit munkájával keres, amit a két kezével vagy szellemi tudásával termelni tud. Ezeknek nincs érdekképviseletük, ezeknek nincsenek igazgatósági tagjaik, ezeknek nincs senkijük, ezeknek mindig várniok kell, amíg a nemzet lelkiismerete felébred és feléjük nyújtja segítő karját. A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság közforgalmi vasút, ahol szintén ilyen alkalmazottak ezrei dolgoznak, a géperejű közforgalmi vasutak szolgálati szabályzatáról szóló törvény, az 1914 : XVII te. 56. Í-a alapján szabályrendeletet alkotott. A szabályrendeletet Budapest székesfőváros közgyűlése jóváhagyólag tudomásul vette és az illetékes miniszter urakhoz jóváhagyás végett felterjesztette. Mielőtt ezt a szabályrendeletet megerősítenék és kiadnák, kénytelen vagyok felhívni az illetékes tényezők figyelmét arra, hogy ez a legnagyobb mértékben antiszociális, sőt nemcsak antiszociális, de egyenesen törvényellenes is. Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden ismertessem ennek a szabályrendeletnek néhány pontját, mert ennek ismerete nélkül nem lehet megérteni azt a helyzetet, amelyet Budapest székesfőváros közgyűlése itt jóváhagyott. Az 1914 : XVII. te. 56. Vának rendelkezése szerint ezzel a törvénnyel ellentétes jogszabályt alkotni nem. lehet, azt legfeljebb csak kiegészíteni lehet, vagy olyan jogszabályt alkotni, amely a személyzetet kedvezőbb elbáuáslban részesíti. Ennek ellenére a szabályzat a következő rendelkezéseket tartalmazza: A 3. § (2) bekezdésének a) pontjában az az intézkedés szerepel, hogy állandó alkalmazottaknak azok tekintetnek, akik legalább három éve állanak a vasút szolgálatában megszakítás nélkül és akik szolgálatukat kifogástalanul teljesítették és — most jön a szabályrendelet antiszociális része — állandósításukról okmányt kaptak. Ez a szakasz ellentében áll az 1914 : XVII. te. 2. §-ának 1/c pontjában foglalt rendelkezéssel, amelv szerint állandó alkalmazottak azok a havidíjasok, napidíjasok, stb., akik legalább három év óta állanak megszakí tás nélkül ugyanannak a vasútnak szolgálatában. T. Ház! A különbség igen finom és mégis az emberek ezreit döntheti a legkétségbeejtőbb helyzetbe, főleg pedig a^ bizonytalanságba ós kiteheti őket f az önkénynek. Mi történik ugyanis, ha háromévi kifogástalan szolgálat után a vasút nem ad okmányt az állandósításról, vagy elfelejt okmányt kiadni? Akkor ez a vasutas nem lesz állandó alkalmazottja és továbbra is egyik napról a másikra ki lehet tenni a szabályrendelet értelmében. A szabályzat 41. §-ának 9. pontjában az a rendelkezés van, hogy a fegyelmi bíróság az elbocsátást megállapító határozatban az elbocsátásra ítélt hozzátartozóinak ellátási igényét méltánylást érdemlő okokból fenntarthatja. Az ellátási igény, mondja továbbá a szabályzat, a jogosult hozzátartozókat attól az időponttól kezdve illeti meg, amikor az elbocsátott alkalmazott meghal. Ez tehát az 1914 : XVII. te. 31. §-a 5. pontja 2. bekezdésének ama rendelkezésével, amely szerint ebben az esetben ez az igényjogosultakat úgy illeti meg, mintha az elbocsátásra ítélt a szolgálat kötelékéből végleges szolgálatképtelenség alapján vált volna meg, szöges ellentétben áll. Az az »emberies« rendelkezés ugyanis, hogy akit egy bizonyos vegeibánásban és bizonyos juttatásban részesítenek, annak hozzátartozói azt csak akkor kaphatják meg, amikor az illető már elköltözött az élők világából, mondom, ez az antiszociális rendelkezés nemcsak a fent hivatkozott törvénnyel áll szöges ellentétben, hanem a m. kir. Kúria állandóan követett joggyakorlatával is, mert a Kúria ismételt esetekben kimondotta, hogy ha egy alkalmazottat fegyelmileg elbocsátanak, de hozzátartozóit végelbánásban részesítik, ezt úgy kell értelmezni, hogy a meghatározott összeg a fegyelmi határozat jogerőre emelkedését követő hó 1-étől folyosí-^ tandó. Miért akar a Beszkárt. ilyen antiszociális intézkedést jóváhagyni, miért akar a törvénnyel és a m. kir. Kúria állandóan követett és igen helyes, szociális és az alkalmazottakat védő, emberséges joggyakorlatával szembehelyezkedni? Ugyanennek a szabályzatnak a 70. § 8. pontja úgy rendelkezik, hogy a tényleges katonai szolgálatra bevonuló alkalmazottat, ha egy évig még nem állott a vállalat szolgálatában, a bevonulás napjával állásáról lemondottnak kell tekinteni. Éz az intézkedés nemcsak az ugyancsak hivatkozott törvény 3. §-ának 2. bekezdésével ellenkezik, hanem egyenesen antimilitarista is. Nekünk kötelességünk betartatni elsősorban a közforgalmi, de azután minden, a legutolsó magánvállalattal is azt a rendelkezést, hogy azokat az alkalmazottakat, akik honvédelmi kötelezettségeiknek eleget tesznek, ne bocsássák el és ne tekintsék úgy, mintha soha egyáltalán a vállalat szolgálatában nem lettek volna. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az a néhány kiragadott kifogásolni való olyan, ami benn van a szabályzatban. Most rátérek azokra, amik nincsenek benn, mert ilyen is van. Van egy törvényünk, az 1939 : IV. te, amely 6. §-ának 1. bekezdésében világosan, félreérthetetlenül kimondja, hogy az 194Ô. évvel zsidó alkalmazott nem lehet a közforgalmi vállalatok, közüzemek szolgálatában. Mi történt a Beszkárt.-nán Az történt, hogy a szolgálat alól felmentették ezeket lkalmazotta'kat és ezek teljes illetményüket kapják a nélkül, hogy egyetlenegy napi szolgálatot is teljesítenének. Miért nem vétetett be a Beszkárt. - szabályzatba egy olyan rendelkezés, amely módot nyújt arra, hogy a tisztviselői