Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

224 Az országgyűlés képviselőházának oldani. Most is meg vagyok róla győződve, hogy igenis, a mai súlyos és nehéz időkben, bármilyen kormány üljön itt, lehetetlen volna pénzügyi szempontokból is nagy szociális re­formokat keresztülvinnie. (Ügy van! Ügy van!) Ezeket meg kell értenünk és éppen a mai idők­ben, amikor ilyen súlyos a helyzet itt Kelet­Európában, azt hiszem, aki igazságos bíró akar lenni, annak el kell ismernie, hogy Ma­gyarország ma az egyedüli föld egész Európá­ban, ahol a legjobb, legreményteljesebb^ és leg­biztatóbb állapotok vannak. A többi államok egymásután véreznek s másutt, a körülöttünk lévő államokban is, állítom, sokkal bizony­talanabb és nehezebb állapotok- vannak, mint Magyarországon. (Ügy van! Ügy van!) Szükségesnek tartom, hogy még egy má­sik kérdésre is kitérjek és röviden érintsek egy kérdést, amelyben azt hiszem, az Igen t. Ház meg fogja engedni, hogy a magam ré­széről is bizonyos kijelentéseket tegyek. (Hall­juk! Halljuk!) A nemzetiségi kérdéssel kap­csolatban a többi előttem felszólalt képviselő­társam már elmondotta az álláspontját és kü­lönösen nagy helyesléssel fogadta, azt hiszem, mindenki ebben a Házban az előttem felszo­lalt Rajniss t. képviselőtársamnak éhben a kérdésben nagyon helyesen (elfoglalt állás­pontját, amelyet valamennyiünknek magya­roknak, sváboknak, akik itt vagyunk ebben a parlamentben, osztanunk kell. (Helyeslés.) A mai nap folyamán egy igen impozáns, nagyszerű, szép megnyilatkozásnak voltam itt szemtanúja, amidőn az elnök úr is, de maga a parlament nagy többsége is elítélt egy olyan törvényjavaslatot, amely törvényjavaslat sze­rintem helytelen, rossz időben akart ide be­dobni egy olyan kérdést, amely tulajdonkép en tűzcsóva." (Ügy van! ügy van!) Minthogy azonban az előttem felszólalt igen t. képviselő­társaim nagyrésze a törzsökös, vagy úgyneye­ziett ős magyar fajhoz tartozik, én, aki egyike vagyok itt ebben a Háízban: azoknak, akik nemzetiségi kerületet képviselnek, aki sváb szülőktől származom és sváb ember, de ma­gyar érzésű vagyok (Hosszantartó élénk éljen­zés és taps a jobb- és baloldalon.), a magam részéről a legélesebben kell % hogy visszauta­sítsam Hubay Kálmán és társainak benyúj­tott törvényjavaslatát. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.), amely nem segít raj­tunk és amelyet nem kívántunk soha. (Éljen­zés.) Én talán ebben a kérdésben egyszerűen azzal tudnék válaszolni, hogy aiz 1860-as há­ború befejezése után Königgraetz után Bene­dek tábornokot hadbíróság elé akarták állí­tani és midőn az ügye odakerült Ferenc Jó­zsefhlez, a császár és király azzal tétette el az aktát, thogy »magas szellemi kéxuességek liiánya nem lehet bűncselekmény«. (Derültség és taps.) Én a javaslatot benyújtó igen tisz­telt urak képességeit nem vonom itt vitába, de hogy ehhez nemi értenek és hogy az urak, akik ezzel a kérdéssel előjöttek, egy König­graetzet teremtettek volna, arról meg vagyok győződve. (Taps.) Ilyen hadvezérekre nekünk, nemzetiségeknek ebben az országban, nincs szükségünk. Igenis, a nemzetiségi kérdés meg­oldása terén, amit mi alkarunk és kívánunk, az^. meg tudjuk értetni minden egyes kor­mányzattal, amely volt és ha vannak — és mint Rajniss barátom rámutatott, vannak, — kifelé basáskodó végrehajtó közegek, azokkal szemben, igenis itt vagyunk és föl fogjuk tudni emelni szavunkat, (ügy van! ügy van! a jobboldalon és középen.) 115. ülése 19W június 11-én, kedden. Lehet, hogy most a túloldalról nem fogok tapsot kapni és sok tekintetben talán nem fognak megérteni, de amikor elismerem, kü­lönösen Gömbös Gyulától kezdve most Teleki Pálig azt, hogy ia nemzetiségi kérdést szeren­csés kézzel iparkodtak megoldani s ebben a kérdésben nagyon helyesen cselekedtek, ugyanakkor rá kell mutatnom arra, hogy a miniszterelnökség kebelében működő kisebb­ségi osztály és annak felelős vezetői nem sze­rencsés kézzel vezetik ezt a kérdést. Rá kell mutatnom arra, hogy akár tetszik nekik, akár nem, hogy nekünk igenis súlyos kifogásainK vannak. A kisebbségi kérdések államtitkára nem megfelelően kezeli ezeket a kérdéseket. Tessék nyíltan és őszintén beszélni ezekben a kérdésekben. Nékünk ebben a kérdésben jogunk van tisztán látni. Amikor egy évvel a választások után ezekben a kérdésekben idejöttem és igen éles támadásokat intéztem egy helytelen irányzat ellen, utána augusztus végétől kezdve ezt a kérdést úgyszólván le­vettem a napirendről nem azért, mintha meg­másítottam volna ebben a tekintetben véle­ményemet, — az ma is száz százalékig ugyan­az, nem is változtatom meg —, de mert az or­szág érdekében levőnek tartottam, hogy ami­dőn Európában háború dul, akkor itt minden némuljon el. Ezeknek a kérdéseknek megol­dására, a visszásságok helyesbítésére majd el fog jönni az idő, majd rá fogunk mutatni a bűnösökre és hiszem, hogy meg fogjuk mu­tatni a helyes utat. (Helyeslés a középen.) En af&ért kifogásolom a (miniszterelnök­ségi államtitkár úrnak a nemzetiségi kisebb­ségek vezetése terén eddig követett politiká­ját, mert ő ebben a kérdésben tulajdonképpen soha sem volt őszinte. Ezeket a kérídéseket bátran, nyíltan kellett volna kezelni kifelé is, mert igenis, állítom és állítottam mindig, hogy mi tengelybarát politikát követeltünk mindlg — tengely barát politikát! — és hiába akarnak bennünket ma úgy odaállítani, mintha mi más irányzatoknak volnánk szószólói. Szó sincs róla. Szívvel-lélekkel tengelybarátok va­gyunk, mert meggyőződésünk, hogy ez a ma­gyarság itt a nyolcvanmilliós Németország mellett nem lehet boldfog és nem lehet meg­elégedett és szerencsés, csak úgy, ha azzal vállvetve, egymás mellett küzd s egymást megértve dolgozik. De, ugyanakkor, tisztelt barátaim, az ilyen törvényjavaslatokat, őszin­tén szólva, fölkinálkozásnak kell hogy tart­suk. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Fölkinál­kozásnak — és bár a hang lehet Jákobé, a szőrös kézről érzem, hogy az Ézsaué. (Taps.) Állítom, igen t. Ház, hogy mi ebben a kérdésben és ennek a kérdésnek helyes meg­oldása terén a magyar kormánytól, különö­sen Teleki Páltól megkaptunk már minden néven nevezendő nemcsak Ígéreteket, de lát­ható törekvést is. Törekvést a népiskolai tör­vény végrehajtása terén és lia vannak hibák és hiányok, ismételten rámutatok arra, hogy azokat ott az osztályon belül kell keresni, mert nem, hajtják végre, egyrészt tehát itt keresen­dők a hibák, másrészt pedig kint vannak ba­sáskodó kistisztviselők, akik nem érzik, mi a kötelességük, úgy gondolják, hogy ők pápáb­bak a pápánál, ' sovinisztábbak a soviniszták­nál és el akarják gáncsolni annak a nagyon helyes törvénynek tisztességes és becsületes végrehajtását. Kezeim között ma is vannak ilyen kíván­ságok és panaszok, amelyeket eddig idehoz­tunk a miniszterelnökség kisebbségi osztályá­hoz, de ott sajnos nem találtak meghallgatásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom