Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 19 UO június 11-én, kedden. 225 En a magam részéről azért tartottam szükségesnek, hogy ebben a kérdésben felszólaljak, hogy egy percig se legyen kétséges kifelé, hogy a mi fajtánk nagy többsége — ezt állítom — a legélesebben szembenáll ezzel a tervezettel, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldaton.) mert nemcsak a magyarságsak érdeke, hanem maguknak a nemzeti kisebbségeknek is érdekük, hogy az ilyen törvényjavaslatból törvény ne legyen. (Ugy van! Ügy van! a jobb- ég a baloldalon.) És áliiítom itt harmadszor, hogy a nagy német birodalomnak sem lehet ez erdeke. (Ugy van! Ügy van! a jobb és a baloldalon.) A nagy német birodalomnak csak egy érdeke lehet: az, hogy egységes, hatalmas, erős Magy or ország legyen, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) és nem öt-hatféle nemzetiség, a különböző nemzetiségi államok szomszédságában, hogy oda kacsingassanak és egykét Gauleiter vagy vezető árulója volna a magyar ságnak. Szinte felesleges fejtegetnem, hogy milyen veszedelmet jelentene a jövőre az, ha öt nemzetiségnek mint külön népcsoportnak, külön jogi személyiségeknek az elismertetése^ volna lehetséges, mert ez ugyanakkor minket és a mi gyermekeinket kirekesztené a mai közösségből. Isimét állítom, hogy talán én vagyok az, akire ez az expresslevél célzott és ma is állítom, hogy nekünk, sváboknak is, a legnagyobb sérelmünk volna ez, anert kirekesztene bennünket ebből a magyar államközösségből, amely bennünket kétszáz éven át megbecsült, érvényesülésünkre minden lehetőséget megadott. Ennek a javaslatnak törvényerőre emelése visszataszítana bennünket egy gettóba, ahonnan gyermekeink és unokáink nem mehetnének sehová, vagy árulóknak kellene lenniök, vagy máshová kellene kivándorolniuk. Mi itt akarunk maradni! (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Mi itt voltunk és itt akarunk maradni továbbra is, de a magyarság körében és nagy szomszédunkkal, a nagy német birodalommal a legnagyobb megértésben és szövetségben .akarjuk szolgálni Európa érdekeit is. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Vezérének is ez a felfogása?) Megengedem, hogy külpolitikai kérdésekben más állásponton lehet, az nem jelent semmit, hogy nekem, egy másodiknak vagy harmadiknak milyen álláspontunk van, becsülete? magyar ember lehet azért mindenki, aki akár külpolitikai, akár más kérdésekben más álláspontot foglal el. Egyébként mindenesetre mindig úgy szabad támadni és akkor szabad támadni, ha valaki védekezhetik, de nem ágy, ha neki nem áll módjában védekezni. Niem vagyok ügyvédje, de pártjának tagja vagyok és én meg vagyok győződve arról, hogy ha helytelen utakra menne, nemcsak én, hanem pártom nagy többsége sem követné. Furcsa támadni és ugyanakkor hibákat elkövetni valakinek, hiszen Rajniss Ferenc legutóbbi nagyszerű cikkében már rámutatott arra, hogy éppen Huhay Kálmán képviselőtársam 1932-ben milyen Hitler-ellenes volt. (Ügy van! balfelöl.) Ilyen sal'to mortalet mi sohasem csináltunk. Én a magam részéről mindenkor a népi politikának, a külpolitikában pedig igenis határozottan a tengelypolitikának voltam a híve és ha ezzel szemben pártomnak más programmja lenne, én abban a pillanatban levonnám a konzekvenciákat ésj nem maradnék a párt tagja. Minthogy ezekben a kérdésekben^ azt hiszem elmondottam mindazt, amit fajtám érdekében szükségesnek tartottam itt leszegezni (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobbotdalon.) mtbst már röviden rátérek arra, hogy én a kormánnyal szemben, habár itt ülök ezen az oldalon a mai időkben miért nem tartok helyesnek egy éles kritikát, miért nem tartom helyesnek azt az ellenzéki álláspontot, amelyet a jobb, a nyugoldtabb, a békésebb időben ez a párt, a kisgazdapárt vezérével együtt igenis gyakran hirdetett, rámutatok arra, hogy igenis az ország érdekében való ma az, hogy ne gáncsoljunk, ne dobjunk ide tűzcsóvákat, hanem segítsünk abban, amiben lehetséges. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Például nemrég tárgyaltuk a nyolcosztályos népiskodáról szóló törvényjavaslatot, amellyel én nem értettem egyet, még sem "tartottam szükségesnek támadást intézni ellene, sokkal fontosabb és súlyosabb dolgok vannak szerintem most, mintsem hogy ilyen törvényjavaslatokkal foglalkoztassuk a Házat, amikor még a hatosztályú elemi iskolát sem tudtuk keresztülvinni. (Ügy van! Ügy van! bal felelői.) Éppen az én vidékemen is vannak felekezeti iskolák, amelyek még osztatlan iskolák, hat elemi együtt van és 80 meg 100 gyermeket egy tanító tanít. Ha tehát van pénz, először a hatosztályú népiskolákat kell szétosztanunk. (Ügy van! úgy van! balfelől. — Rajniss Ferenc: Akkor hol a reformtörvény? — Palló Imre: Klein Antal felé: Mégis elfogadta!) Én nem fogadtam ell. Ez — amint mondottam — detail-kérdés, bagatell-kérdés. Vannak még ilyen kérfdésék, amelyek például minket vidéken érintenek, hogy csak arra mutassak rá, hogy a cükorjegyrendszert a legélesebben elítéljük, de ezekkel most ideállni, most nehézségeket okozni a kormányzatnak és még felizgatni a vidéket, nem tartottuk helyesnek. (Zaj.) Minthogy látom és tudom azt, hogy a kormány legtöbb tagja a legnagy/öbb jóindulattal kezeli ezeket a kérdéseket és meg vagyok győződve róla — bár pártpolitikailag szembenállók velük, — hogy mint becsületes hazafiak szolgálják ennek az országnak és ennek a nemzetnek az érdekét, mondom, minthogy ezt látom, és erről meg vagyok győződve, éppen azért a felhatalmazási javaslatot a magam részéről is megszavazom. (Éljenzés és taps t jobbfelöl, a középen és a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Pánidi Antal! Elnök: Pándi Antal képviselő urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! (Zaj. — Elnök csenget.) A vita során felszólalok azért, hogy hangot adjak annak az érzésnek, amelyet egy magyar országgyűlési képviselő lelkében támasztanak az elhangzottak, egy olyan országgyűlési képviselő lelkében, aki magyar, az volt, az lesz, aki nemizetiségd családiból származik, hogy érezzék meg azt, hlogy az. ilyen viták micsodla lelki sebet ejtenek azok lelkén, akik ezt a hazát szerették, szeretni fogják és ezért a hazáért szívesen meghalnak. Nemzjetiségi kérdést vetnek fel. az uijlságok vihart aratnak, zsongj az egész nemzet, amikor össze kellene fogni és össze kellene kulcsolni a kezeket és a lelkeket. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Fájdalmasan érint ez bennünket, akik nemzetiségből lettünk szikla-szilárd magyarok. Lelkem képét