Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

Az országgyűlés képviselőházának senki sem tudja megmondani, hogy az életben mit csinált. Tele vagyunk kitűntetett emberekkel, akikről a lexikonban kell megnézni, hogy mi volt tulajdonképpen a szerepük a magyar életben. Elö>r,eigedettek vagyunk egész bürokráciánk felső vezetésében, mert oda jutottunk eil, hogy 45—46, 48 éves emberek lettünk és még ma is egy-egy megállapításunkért, amit egy élet tapasztalatai alapján mondunk ki, nemcsak a 70 évesek, de most már az ennél fiatalabbak is azt mondják; mit akarnak itt ezek a fiatalok?! Oda jutottunk, hogy a 45 éves ember fiatal, ha vala'hova odaáll cselekedni, alkotni és teremteni, mert az egész bürokratikus adminisztratív életünkben nincs többé semmi erő, mint adminisztrálni azt, ami van és amikor már nem lesz mit adminisztrálni, akkor azt is nyugodtan és szépen fogjuk tovább adminisztrálni. (Derültség.) Ez az adminisztratív élet azt jelenti, hogy a vezetésben nincs semmi néven nevezendő személyes felelősség. Méltóztassék megnézni az egyetlen kísérletet, amelyet megpróbáltak, Bonczos Miklósnak az árvédelmi kormánybiztosság élére való állítását, s akkor méltóztatnak látni, hogy magában az a tény, hogy egy embernek szabad keze van és dolgozhat, azt eredményezi, hogy olyan dolgokat tud teremteni, amelyeket hivatalos formában soha az életben nem tudna megvalósítani és keresztülvinni. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang a középen; Azért csináltuk!) A szervezeti formának egy óriási baja van: előmozdítja a szellemi lustaságot. Ezzel szemben, Iha valaki személyéiben felelős ennek az országnak egy nagy kérdésével kapcsolatban, az meggondolja, hogy mit csinál, (Ügy van! Ügy van!) különösen meggondolná akkor, ha ez a rendszer kifejlődnék és azt az embert, akire rábíznának egy »nagy nemzeti feladatot, idejében kitennék a ihelyéről, ha látnák, hogy nem tudja megoldani a kérdést, előbb azonban természetesen elegendő időt adnának neki arra, hogy abban a kérdésben önmagának személyét, akaratát, agyát és tudását kiélje. Igen t. Ház! Bajok vannak a törvényhozás körül is. Mit csinálunk ugyanis a képviselőházban? Végeredményben kész törvényeket kapunk, amelyeket a bürokrácia megcsinál s amelyeken alig változtathatunk, mert nagyon jól tudják a kormányzópárton, éppen úgy mint az ellenzéken ülők, hogy az azokon való változtatás milyen keserves dolog. Azon, amit ide kapunk legfeljebb a pontokon, a vesszőkön és néhány jelentéktelen dolgon lehet változtatni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Stiláris módosítások.), stiláris módosításokkal pedig nem megyünk semmire. Kint az országban pedig a nép mindenütt azt mondja a képviselőknek: ott ülnek az urak, csinálják a törvényt az országnak, miért nem csinálnak rendes törvényeket, miért nem iparkodnak azon, hogy előbbre vigyék ezt a szerencsétlen országot. Ez a vád, amelyet minden képviselő visel, még az ellenzéki képviselő is. nem vonatkozik sem a kormányzópárti képviselő urakra, sem az ellenzéki képviselő urakra, ez a mi sajátságos kormóinyzati rendszerünk miatt egyesegyedül és kizárólag csak a kormányra vonatkozik. Ezért volna nagy és szent kötelesség, nemcsak beszélni arról, hogy teremtsünk egymásközött rendet... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezi!i. 115. ülése ldhO június 11-én, kedden. 223 Ka jut ss Ferenc: Tisztelettel kérek 10 perc' meghosszabbítást. Elnök: A (házszabályok értelmében ennél a vitánál meghosszabbítás iránti kérelemnek helye nincsen. Rajniss Ferenc: T. Ház! Tekintettel arra, hogy még vezérszónokok vannak ihátra és kérelemnek helye nincs, egyetlen egy mondattal befejezem mondanivalómat. Néhány ok miatt, amelyet elmondottam és száz ok miatt, amelyet nem tudtam elmondani, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Klein Antal! Elnök: Klein képviselő urat illeti a szó. Klein Antal: T. Képviselőház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy előttem felszólalt Rajniss Ferenc t. képviselőtársam beszédének nagyrészével s annak okfejtésével teljesen egyetértek. Ennek ellenére a konzekvenciákban mégis eltérek tőle, mert ő ezt a törvényjavaslatot nem fogadja el, én pedig pártomnak vezérszónokunk által kifejtett álláspontjánál fogva a törvényjavaslatot igenis elfogadom. Azokat a hibákat és kifogásokat, amelyekre előttem felszólalt Rajniss Ferenc t. barátom rámutatott, sok tekintetben elismerem, de azt az álláspontját, amelyet ebben a kérdésben elfoglalt, hogy minél előbb és minél sürgősebben kormányváltozásnak kell bekövetkeznie, nem tudom elfogadni. (Mozgás a Szélsőbaloldalon. — Mosonyi Kálmán: Ezen nem csodálkozunk!) Tíz éven keresztül a kivételes felhatalmazásról szóló törvényjavaslatok tárgyalá&a alkalmával mind különböző pártvezéreim, mind pedig sajátmagunk a leggyakrabban élesen ellene foglaltunk állást a javaslatoknak és nem szavaztuk meg azokat. (Szöllősi Jenő: Mikor?) 1931-től kezdve. Ügy boldogult Uaal Giaszton, mint pedig Eckhardt Tibor pártvezérem ezen a helyen, az ilyen törvényjavaslatok tárgyalásánál azon az állásponton voltak, hogy azokat nem fogadhatják el. Amidőn ina pártom és mi ezzel ellentétben arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy igenis, a kormánynak ezt a felhatalmazást megadjuk, kötelességemnek tartom ezt megindokolni. Bár nagyrészben egyetértek Rajniss t. képviselőtársammal, abban a felfogásban azonban, hogy ő helyesnek, kívánatosnak és szükségesnek tartana ma egy kormányváltozást, sem én magam, sem pártom nem. tudunk osztozni. Azt hiszem, a mai súlyos és nehéz időkben nem lehet az ország érdeke egy kormányválság. (Helyeslés jobb felől.) Ellenben igenis az ország érdeke az, hogy kifogásainkat, amelyek kétségtelenül vannak az ellenzék részéről, megmondjuk; de ma éles támadásokat intézni afe amúgy is igen nehéz helyzetben lévő kormány ellen, nem az ország érdeke. Abban is teljesen egyetértek Rajniss t. barátommal, hogy igen gyakran azzal érveltek húsz év óta, hogy súlyos a külpolitikai helyzet és ez ennek vagy annak a kérdésnek 'megoldását lehetetlenné teszi. El kell isimerni, hogy igenis, húsz év óta ez az ország úgyszólván állandóan igen nehéz és súlyos helyzetben volt és van ma is. (Ügy van! Ügy van!) Trianon és annak bö!rtöniőrei állottak itt, meg volt a kisantant és az ezzel kapcsolatos külpolitikai nehézség, eltekintve a pénzügyi nehézségektől, amelyek m'iatt sokszor nem lehetett megoldani olyan kérdéseket, amelyeket valamennyien szívesen segítettünk volna meg-