Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

216 Az országgyűlés képviselőházának titkos, nyitottfülkés választás sem tiszta választás és igenis megfélemlíti az embereket, meghamisítja az eredményt. Az ilyen parlamentarizmusnak nem vagyok a híve. Tessék egy becsületes választójogi törvényt hozni, amely megadja a választójogot minden becsületes, tisztességes, dolgozó magyarnak és amely mellett az egyes hatóságok — amint sok helyen, a saját bőrömön is tapasztaltam — nem azt nézik, hogy aki az ellenzékre szavaz, azt kihagyják a névjegyzékből, a kormánypártit meg egyszerűen felveszik. Nem pártoskodni akarok, csak az igazságot és a tényeket szögezem le. Természetesen a becsületes magyarokra gondolok, mert a nemzeti felfbrgatóknak, a kommunistáknak még levegőt sem adnék, nemhogy választójogot. (Helyeslés.) Akinek én kardot, puskát adok a kezébe, annak megadom a választójogot s ha tisztán, becsületesen történik a választás, ez a parlament lesz az, amelyet nem lehet sem kívülről megdönteni, sem belülről kikezdeni. Az ilyen parlamentnek igenis a híve leszek, a híve maradok, mert akkor kivesszük a demagóg jelszavakat azoknak a szá jából, akik az osi alkotmányt —.úgy tudom, nagyon kevesen — meg akarják bontani ebben az 'országiban. De amíg nem a nép igazi képviselői ülnek a parlamentben, addig tápot adunk az olyan propagandának, amely a parlamentarizmus mindennemű formáját ki akarja kezdeni. T. Képviselőház! A forradalmakat nem mindig alulról csinálják. Legtöbbször felülről csinálták. A dolgos magyar ember nem ér rá forradalmakon törni a fejét. A becsületes magyar földmunkás-, kisgazdaember alig várta» hogy hazajöjjön és megint kezébe ve hesse az eke szarvát. A kommunizmust is, merem állítani felelősségem teljes tudatában, nem Kun Béla csinálta, az csak mint ügyes zsidó, kihasználta az elesettséget» kihasználta a nemzet fcábultságát és kihasználta a szociális igazságtalanság következményeit, — a magyar sohasem volt kommunista — csak összeszedte az elégedetlen elemeket és r ügyes zsidó trükkel bevitte a vörös zászló alá, ahol a magyar rosszul érezte magát. Mélyen t. Ház! Rendet fenntartani szuronnyal is lehet, de csak ideig-óráig. Tartósan a rend csakis szociális törvényekkel, szociális intézményekkel valósítható meg, amelyek a népet gyökereiben erősítik meg, amelyek a magyarságot erősítik meg elsősorban Itt most kiruccanást teszek nemzetiségi térre. Vegye tudomásul az egész világ, hogy itt a magyarnak egy jottányival sem volt jobb dolga, mint a nemzetiségnek. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a jobboldalon: Sőt!) Sőt, merem állítani, Bogy a magyarság rosszabb sorsban volt, mert iá nemzetiségekhez nem mertek hozzá se nyúlni. (Élénk taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Ha hozzájuk nyúltak, ha bármi módon előidézték más anyanyelvű magyar állampolgárok érdekeinek sérelmét, az mindjálrt nemzetiségi kérdés volt, az én fajtám meg szomorkodva lehajtotta fejét, tűrt és szenvedett. (Ügy van! Ügy van! — Zaj.) Ha (megnézzük a kisgazdabirtokok statisztikáját, •— én megnéztem —ha megnézzük a mezőgaz diasági munkások számát, ha megnézziük a kisgazdaportákat, a szépen épült kisgazdalakásokat a fel vak bari, akkor — nem akarok túlozni, de azt mondhatjuk — legaláblb annyit kaptak a nemzetiségek, mint amennyit ennek: az országnak az őslakói, (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások: 115. ülése 19hO június 11-én, kedden. Legalább!) Kérdem tehát, szabad-e ma felvetni ilyen kérdéseket, amikor azt sem tu.de juk^ mekkora lesz az országunk. Itt lesz az ideje. Majd, ha odakint a hősök, a mi szövetségeseink visszaadják nekünk azt a sok vért, amit mi magyarok értük áldoztunk és hullattunk évtizedeken át, (Felkiáltások a jobboldalon: Évszázadokon keresztül!) akkor, amikor biztosítottuk az ő kultúrájukat, amikotr a magyar ércfalként állt itt a Kárpátok alján, amikor mi tatárral, törökkel, mindenkivel szemben a kereszténység védbástyái voltunk, hogy ők nyugodtan terjeszthessék kultúrájukat. Én az isteni Gondviselés ujját és intézkedését látom a mai időkben. (Ügy van! Ügy van!) 11 . í Mi hűséggel és becsülettel, a magyar embert jellemző tisztességgel és jelliemességgel ott viagyunk szívvel és lélekkel azok közi akik ma a trianoni uraknak eszükbe juttatják az igazságtalanságot. De addig is, amíg nem látjuk, hogy ennek: a nagy igazságszolgáltatásnak mik lesznek a következményei, ezt a kérdést igenis meg kell oldani. Én szeretettel viseltetem az itt élő idegenajkú magyarországi nemzetiségekkel szemben. Szeretettel kell viseltetnünk irántuk, mert ők a magyar Szent Korona ékkövei. Mindegyik nemzetiség egy-egy ékkő a Szent Koronában, minden magyarnak, de az itt lakó nemzetiségeknek is tiltakozni kell tehát az ellen, hogy ebiből az egységes, szép Szent Koronából kivegyenek akár pártcélból, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akár más célból egy-egy ékkövet és külön mutogassák dbfben az országban. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon és a közéven.) Mélyen t. Képviselőház! Én a mai időkben nem vagyok talán pártember sem, A, mai időkben, amikor nem tudom, mit hoz a holnap, amikor nem tudom, hogy a legfelsőbb Hadurunk mit fog parancsolni, (Ügy van! Ügy van! a középen.) én csak magyar vagyok. (Ügy van! Ügy vom! — Taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Ez tehát azt jelenti. Ihogy amikor mi itt a belbékét hirdetjük, — hiszen a mai szavazás is megmutatta, hogy a nyilaskeresztes mozgalom számos kiválósága önökkel együtt szavazott, mert ezt a javaslatot nem tartotta tárgyalásra alkalmasnak (Helyeslés a középen.) — akkor nyíltan és bátran nem a népszerűséget akartuk kockáztatni, hanem az országot nem engedjük kockáztatni. (Ügy van! Ügy wnn! — Helyeslés a jobb- és baloldalon és a közéven) De amikor mi ezt tesszük, amikor hangfogót teszünk szavainkra, méltán és jogosan elvárhatjuk a kormánytól, hogy ő is hasonlóképpen viselkedjék. Neki kell elkerülnie minden támadási felületet, elsősorban neki, mint felelős tényezőnek kell mindent elkövetnie, hogy itt a szenvedélyek fel ne gyúljanak, hanem nvugalom, megnyugvás és megelégedés legyen. Ezt T>edig csak úgy lehet elérni, ha minél gyorsabban és minél nagyobb tempóban jönnek majd ide a szociális Javaslatok. Az isteni Gondviselés különös kegyelméből mi ma nem hadviselő állapotban vagyunk. Dolgozhatunk tehát és teljesítenünk kell kötelességünket népünkkel szemben is. Jöjjünk tehát azokkal a magyar fajtát a mai posványból kiemelő, a magyar fan ta nyugtalanságát megszüntető javaslatokkal, amelyek kenyerei adnak azoknak, akik becsülettel kitartanak, (Üav van! a közénen.) akik a mi számunkra keresik meg a mindennapi kenyeret. A régi. liberális korszakban bekövetkezhetett az az istenkáromlás, hogy a magyar ember szántott, vetett, ki-