Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

Az országgyűlés képviselőházának 1 termelte az édes anyaföldből a mindennapi kenyeret, azután a búzát felszállították Budapestre és neki, aki fáradt, aki dolgozott, küldtek inségbúzaadományt. Csodálkoznunk kell a magyar ember birkatürelmén, fegyelmén és jóindulatán, hogy ezt is elnézte. Vigyáznunk kell tehát, hogy hasonló dolgok elő ne forduljanak. Itt van a földreform kérdése. Én egy negyedszázad óta foglalkozom, mint politikus, a magyar földmívelőnéppel és mindig azt az álláspontot képviseltem, hogy itt, a parlamentben kell radikálisan beszélni, odakint inkább megnyugtatókig. (Helyeslés jobbfelől.) Egész politikai életemen át ezt az utat jártam, — erre tanukat tudok állítani — mert semmit sem utáltam úgy, mint a nyomor vám szedőit, akik az elesettséget használják ki. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Nehéz harcokat vívtam a választásokon, de ezt az elvet saját rovásomra is megtartottam, mert ezt tartottam az egyetlen tisztességes, lelkiismeretes, magyar álláspontnak. De akkor tessék azt a földreformot valóban megcsinálni. Tessék lehetővé tenni a végrehajtási utasítással, hogy ezt a kicsit, ezt az alig megfoghatót is fogja megmar egyszer az az egyszerű, kis falusi szegény ember. Törődjünk velük többet, lássák, hogy szeretjük őket, hogy gondoskodunk róluk. Itt vannak a zsidóbirtokok. Mást sem hallok, mint hogy kibúvókat keresnek. Szaladgáló zsidó földbirtokosok igazolványokat hajszolnak, hogy ki tudjanak bújni és földjüket megmentsék. Itt radikálisan kell intézkedni. Nem akarok idegen példákra hivatkozni, — mint ahogy idegen nagyságokra sem szeretek hivatkozni, mert van elég nagyságunk, akit odaállíthatunk ifjúságunk elé — nem szeretem az idegen példákat, de azt mondom, tessék megoldani ezt a kérdést. Tessék összeírni, hogy az Icignek mennyi földje van, a Kohnnak menynyi van, itt vannak a jelentkezők, szóval tessék ezt a kérdést a legrövidebb idő alatt megoldani, (vitéz Zerinváry Szilárd: Benne vagyunk!) Szóbakerült az 1920-as földreform; egy kissé én is találva érzem magam. Abban az időben földmívelésügyi majd belügyi államtitkár voltam, s meg kell állapítanom, hogy akkor is megfogták azokat a kezeket, amelyek alkotni akartak. Hiszen az a Nagyatádi-féle t földbirtokreformjavaslat nem olyan volt eredetileg, ahogyan a t. képviselő nrak a törvénytárban láttáik ;az eredeti törvényjavaslatban arról volt szó mindenekelőtt, hogy a 10 holdas kisgazdából 15 holdas kisgazdát kell csinálni, a kis tőkével rendelkező falusi exisztenciákat meg kell erősíteni, hogy mindegyik őrszeme legyen a nemzeti gondolatnak, mert akié a föld, azé az ország. Ezt a javaslatot is lefaragták azonban. Ugyanezt látom a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr munkáságával kapcsolatban is. Ellenzéki mivoltom ellenére, szentül meg vagyok győződve róla, hogy ő is többet szeretett volna. Sajnos azonban, ennek az épületnek egy másik része is van és ott bizony nem szívesen látták ezeket a javaslatokat. Előfordult például, — neveket nem szoktam említeni, de készséggel bizonyítom — hogy az egyik nagybirtokos, a Mép. egyik vezető embere, — majdnem kimondtam a nevét — azt mondotta nekem Imrédy idejében: ez az Imrédy nagyabb kommunista, mint Meskó. (Derültség.) Amikor ilyen szellemmel találkozunk, akkor elő kell vennünk a csáklyásokat 15. ülése 19W június 11-én, kedden, 217 kifüstölő szerszámokat. (Derültség. — Gr. Apponyi György: Hol vannak a csáklyásoklÖ Hol vannak a csáklyások? Láthatatlan kezek fogják a miniszter kezét. (Felkiáltások jobbfelől: Disszidensek? — vitéz Várady László: Disszidált az illető?) Nagyon jól tudjuk, hogy az egész javaslat alku tárgya volt, szaladgáltunk ide, , szaladgáltunk oda és a végén megszavaztuk a javaslatot, mert azt mondtuk, inkább ezt, mint semmit. így gondolkoztak a másik oldalon is, (Felkiáltások jobbfelől: Nem mi!) ahol haladószellemű képviselőtársaim azt mondották, inkább fogadjuk el ezt a keveset, mert ha nem fogadjuk el, nem lesz semmi (Zaj.) Azt hiszem, egészen világosan^ beszéltem, amikor a kapcsolt részekről említést tettem. (Derültség. — vitéz Várady László: Az disszidens volt!) Elnök: Csendet kérek. Meskó Zoltán: Mi ellenzékiek vigyázunk, hogy ne rakjanak petárdákat a miniszter úr széke alá. Én magam húztam ki alóla néhányat, amikor robbantásra állt már a földmívelésügyi miniszteri szék, mert más kívánkozott bele, Vagy mást akartak beültetni. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ejtőernyősök'?) Elég szomorú, hogy nem egyszer mi ellenzékiek voltunk kénytelenek odaállni, (Rapcsányi László: Ez igaz!) és azt mondani, hogy nem engedjük, mert ritkán jön utána jobb. (Derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Lődd le az e jtőerny ősöket ! ) A földreformmal végeztem. Az igazságos és szociális adóztatás, a progresszivitás nagyobbmértékü megvalósítása, az álláshalmozás megszüntetése és a' többiek mind olyan kérdések, amelyeknek megoldása nélkül nincs magyar feltámadás. Azzal fejezem be beszédemet, hogy minél vérzivatarosabb idők vannak odakinn, minél erősebben fújdogálnak a szelek, annál inkább kell az egységes magyar öntudatnak kifejlődnie, (Elénk helyeslés.) mert amikor arról van szó, hogy esetleg innen vagy onnan olyasvalamit találnának kívánni tőlünk, ami a mi nemzeti létünket ha nem is veszélyezteti, de legalább erősen érinti, akkor akármilyen mágnessel szemben egy erős magyarság álljon helyt. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) A javaslatot pártállásomnál ífogva nem fop gadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Ilyen szép beszéd után! — Derültség.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Gr. Anponyi György. Gr. Apponyi György: T. Képviselőház! A most tárgyalás alatt álló javaslatban foglalt felhatalmazást, amelyhez hasonlót vagy azzal azonosat az elmúlt években többízben megszavazott a Ház többsége, 1931 óta első esetben szavazza meg az a párt. amelyhez tartozni szerencsém van. (Meskó Zoltán: Ha a lutrin is ilyen szerencséje lesz. akkor gyenge az eredmény! — Derültség) Pártom álláspontja mindig az volt. hogy az ország szempontjából nincs feltétlenül szükség arra, hogy a kormánynak ilyen széleskörű felhatalmazást adjunk, legfeljebb magának a kormányzatnak a kényelmét szolgálja az ilyen javaslat, hogy bizonyos kérdésekben gyorsabban, a törvényhozás megkérdezése nélkül, csak a törvényhozás által delegált bizottságban való utólagos bemutatás kötelezettsége mellett hozhasson intézkedéseket. Mi ezt a kérdést sohasem tekintettük pártkérdésnek, mindig abból a szem-