Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

210 Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 194-0 június 11-én, kedden. újra, amíg csak le nem telik ' a" hat. nap. Bo­csánatot kérek, miféle eszközök ezek, amelye­ket dolgozó' nőkkel, asszonyokkal szemben al­kalmaznak, akiknek rendlesen napi fizikai munkájuk után otthon még a háztartás mun­káját és gyermekeik nevelését is el kell látniok. , Egyes urak, akik aláírják magukat, — s ilyenkor legalább hat rangot írnak oda ëP végül az üzemi parancsnoki minőségüket . ~ m egállapítják, hogy az illető üzemben bolst"* yista működés van. Ezért az illető munkásp kat elbocsátják azonnali hatállyal és még azokat is kitiltják a gyár területéről, akik ott laknak, bár ma kormányrendelet intézkedik olyan értelemben, hogy lakást felmondani nom lehet. Szerintem ez a rendelet ezekre- ar urakra is vonatkozik, akik ennek ellenére ilyen rendelkezéseket adnak ki. - -De, ha ilyen jelenségek vannak, akkor kér­dezem: meginduit-e a közigazgatási eljárás vágy a bírói eljárás az illetők elleni Miféle tényező volt az, amely ezt a körülményt meg­állapítottal Hatósági intézkedés, feljelentés, bírói ítélet szolgált-e az intézkedés alapjául, vagy egyszerű besúgás? Besúgásra mégsem lőhet, munkásokat elbocsátani! Ezeknek az in­tézkedéseknek a sürgős vizsgálata és megszün­tetése az üzem nyugodt menetének biztonsága szempontjából tehát feltétlenül kívánato^s volna. Tessék azokat az urakat olyan pozí­cióba helyezni,, ahol ők alkalmasaik lehetnék. Mit tudom én, talán a méntelepen alkalma­sabbak lesznek, mint a telefongyárban. Min­denkit a maga helyére kell tenni, ki mihez ért. Aki egész életében a csődörösöknel volt, aligha alkalmas arra, hogy mechanikai finom műsze­reket gyártó üzemnek legyen a vezető je vagy ellenőrzője. (Ügy van! tlgy van! half elől.) Mi­után közkeletű jelszó az, hogy »Minden embert a-.megfelelő helyre!«, kérem, méltóztassék ezt a jelszót itt is érvényesíteni és alkalmazni. (Meskó Zoltán: Eggyel több helyekre! Sajnos!) Igen, ezekről a helyekről is akarok! be­szélni, mert ezekről a helyekről is lehet né­hány szót mondani és nem osztozom abban a kormánypolitikában, amely itt- érvényesül, amikor azt mondják, hogy mindenkinek áldo­zatot kell hozni, mert ma rendkívüli időket élünk. Áldozatot kell hoznia a kisembernek, áldozatot kell hoznia a vagyonnak a vagyon­váltság és egyéb címeken, egy terület maradt Magyarországon évtizedek óta érintetlenül — éppen csak valami általános rendezés követ­keztében történt ott valamelyes intézkedés — és ez a nyugdíjkérdés. Én nem akarom senki­nek sem kétségbevonni azt a jogát, hogy ha megöregszik, semmiféle jövedelme sincs és munkaképtelen, ha nyugdíjjogosultságot szer­zett," ezt a nyugdíjat meg is kapja. Én egy bizonyos életkorig vagy életkoron felül lévő embereknél nem is kutatnám, nem is vizsgál­nám azt, hogy az illetőknek szükségük van-e, joguk, van-e erre a nyugdíjra. Az lehetetlen azonban, hogy fiatal», egészséges, munkabíró emberek - "összeköttetéseik r igénybevételével nyugdíjaztassák magukat és, azután elmenje­nek más ipari és egyéb üzemekhez és ott töb­bet keressenek, mint amennyit a miniszterük keres. (Máté Imre: Keres?) Bocsánatot kérek, a kifejezés talán rossz volt, mert nem az álta­lános értelemben vett keresetről van.szó, ha­nem arról, hogy valaki a munkásságáért kere­setet* fizetést kap. _(Meskó Zoltán: A nélkül kap,, hogy keresne!) Mi ezt így s-zoktuk ne­vezni." -. > ' •'-• •" Méltóztatik-e azt helyesnek tartani, hogy vannak ma nyugalmazott kegyelmes, méltósá­gos és nem méltóságos urakj- akiknek, sikerült összeköttetéseik révén olyan .állásokat szerez­ni ök, hogy álmodni nem mertek volna valaha olyan jövedelemről, ha megmaradnak hivata­lukban. Ismerek egy volt miniszterelnököt, aki a fiával együtt bekerült az egyik gyarmatáru­kereskedésbe. Úgy informáltak engem, hogy havonta hétezer pengőt visz haza. (Tost László: Ki az?) Lexikont mégsem hozhatok ide. A nevek. sohasem fontosak ... (Felkiáltások a. középen: Dehogynem! A nevek mindig fo\ntoi sak!) esetleg egész kötetet kellene idehoznom. Vannak, akik nem ennyit^ keresnek, Ihanem valamivel kevesebbet, de bőven jut nekik is. Ezek drágítják meg az üzemi. költségeket. Az egyik üzletben az alkalmazott azt.mondja ne? kem, hogy: hiszen szívesen dolgozom reggeltől­estig, nem kifogásolom, azt, hogy nem adnak fizetés javítást, de ha ma. nekem nem adnak több fizetést, akkor miért kell havonta három­szor 500 pengőt betennem egy-egy borítékba és elküldeném olyan uraknak, akik közül ket­tőt eddig még nem is láttunk, (Meskó Zoltán: Az a vállalat szerencséje! — Derültség.) <^z egyik bejön havonta, a nyugtákra valamit rá­f irkál, ezt elvégezi egy negyedóra alatt és. el­megy. Ez végeredményben valamit drágít, mert vagy a fogyasztást drágítja, vagy a munka­bérre hatnak ki ezek a közvetítő dolgok. Eze­ket meg kell szüntetni. Tessék az illetékes ha­tóságnak, a kormánynak fegyelmi felelősség terhe mellett felhívni az illető tisztviselőket, hogy jelentsék be, kinek van ma mellékesén jövedelme közüzemektől, rész vény társaságoktól, állami koncessziók vagy egyebek révén. Tessék azután a beérkezett jelentések alapján valamit kigondolni, hogyan lehet ezt a jövedelmet meg­fogni. Én itt à felhatalmazási törvényjavaslat­tal kapcsolatban azt ^mondtam, hogy az, akinek több a jövedelme, mint amennyit kitenne az a fizetés, amelyet aktív létére kapna, Iha tovább maradna szolgálatban, ennek a jövedelemnek 80% -át adóban fizesse be. Elég ha 20% meg­marad, még mindig: érdemes közéleti tevékeny­séget kifejtenie valakinek, ha a közélet iránti szeretet viszi őt oda. Tessék megnézni a számokat- A régi Nagy­Magyarország nyugdíjterhe, nyersen mondom a számokat, 40 milliót: tett ki, ma a nyugdíj­teher kitesz 240 milliót. . Ha van egy terület, ahol takarékoskodni % lehet, ha vanv egy terület,-­ahol szükség van beavatkozásra, akkor méltóz­tassék erre a területre is rálépni. Bethlen ide­jében mondtam azt^ _— vannak itt képviselő urak, akiknek nem új ez a felfogásom — hogy. ez a generáció ezt a terlhet nem bírja el. Ha pedig hozzányúlnak a vagyonhoz, — a magán­tulajdonnak hirdetett szentsége: ma m ár. csak egy elmélet —'ha az emberi életet odabodják, • ha kell küzdeni és fel kell az életet áldozni egy magasabb és nemesebb cél érdekében, akkor azok, akik itthon vaunak, ne akarjanak akkor, amikor mások nyomorognak, szenvednek és ál­dozatot hoznak, egy olyan jövedelemtöbbletre szert tenni, amilyenről álmodni sem' mertek volna, soha, amilyet a régi liberális korszakban fel sem mertek volná tételezni. (Egy hang a középen: Ebben igaza van!) Abban az időben .égy miniszterelnök meg­bukott , ; azért, • mert- á- saját házát eladta a kincstárnak. Hol- vagyunk- ma .mái*- azoktól az időktől, .'hol vagyunk .ma .már -attól a. felfogás- . tói, hogy egy ilyen csekélységért megbukik egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom