Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-115
Az országgyűlés képviselőházának miniszterelnök? Volt egy i<iő, amikor egy belügyminiszternek azért kellett lemondania, mert amikor világítási tilalom volt, éjjel vacsora alkalmából meggyújtotta a lámpát és több lámpát égetett, mint amennyi szükséges volt. Ma eloltják az összes lámpákat, mert a sötétségben érzik jól magúikat. Méltóztassanak tehát a gazdasági életnek erre a területére is rálépni, mert ha kiszámítja a pénzügyminiszter úr azt, hogy a kávé és a tea adójának, a forgalmiadénak, a fázisadónak felemelése és a többi következtében ennyi millió bevételre lehet szert tenni, akkor méltóztassék egyszer megnézni, hogy a nyugdíjtehernek, illetőleg ezeknek a jogosulatlan jövedelemtöbbleteknek a megfogásával milyen nagy jövedelemre lehetne szert tenni. Ez senkinek sem fájna, ezáltal senkivel szemben sem történnék igazságtalanság. Mert amikor az a tisztviselő elindult a hivatali pályáján, akkor csak azt számította, hogy neki 40 évi szolgálat után ennyi nyugdíj fog járni, de nem számította azt, hogy a nyugdíj csak arra lesz elegendő, hogy belőle a mtllékes kiadásait fedezze és a fő kiadásaira a jövedelmet tulajdonképpen máshonnan szerzi meg. Ezek azok a problémák, amelyeket ennek a kérdésnek tárgyalásával kapcsolatosan fel kellett említeni. Szükségesnek tartom, a bérek rendezését, • szükségesnek tartom azt, hogy a mezőgazdasági termények ára nivelláltassók és ne engedtessék meg az, hogy ott teljesen szabad árdrágítás folyhassék, vagyis arányba kell hozni a megélhetést a munkabérekkel. Miután a kormány intencióival és cselekedeteivel szemben bizalmatlan vagyok, bár a rendikívüli intézkedések szükségességének fennforgását magam is elismerem, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés bal felől) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok sorából 1 ? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Nagy Ferenc. Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: T. Ház! Rendkívül súlyos és aggodalmat keltő időikben kéri a kormány a magyar képviselőiháztól a 36-os országos, gazdasági bizottság működésének egy évi meghosszabbítását. Nincs a magyar ikölz életben, de künn a magyar életben sem senki, aki a mai idők súlyát, nehézségét és veszedelmeit is át ne tudná teljes mértékben érezni. Éppen ezért joggal vetődik fel, vájjon van-e ^helye vitának aíkkor, amikor egy olyan törvényjavaslatról van szó, amelyiket békésebb időkben is évről-évre meg szokott szavazni a képviselőház a kormány kívánságára. Parlamentáris rendszerben élünk és a parlamentarizmus^ lényege a vita. A parlamentarizmus lényegéhez tartozik az, hogy az ország nagy kérdései nyilvánosan vitattassanak meg és a 'közvélemény akarata ezekben a vitákban kifejezésre jusson. Ha van nekünk valamink, amit féltenünk kell nemzeti értékeink iközül ezekben a veszélyes napokban, akkor nekem az a tiszteletteljes felfogásom sok más véleménnyel szemben, hogy a parlamentarizmusra, mint magyar értékre, feltétlenül vigyáznunk kell. (Helyeslés és taps a baloldalon. — Rassay Károly: Egyetértünk!) Én azt szeretném, ha itt ez a vita bebizonyítaná azt, hogy még veszedelmes és nehéz időkben sem jelent veszélyt a parlamentarizmus egy ország életében aíkkor, ha ahhoz józan, felelősséget ismerő és érett emberek szólnak hozzá. (Úgy van! Ügy van! u baloldalon.) TerKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VI, 115. ülése 1940 június 11-én, kedden. 211 mészetesen nem lehetünk hivei annak, hogy ezekben az időkben a képviselőház olyan szófecsérlésnek legyen helye, amely szófecsérlés esetleg alkalmas arra, hogy most, a legnagyobb egység szüksége idején, megbontsa a mi sorainkat. (Úgy van Ügy van a jobb- éb a baloldalon és a középen.) Ez az utolsó vita a nyári parlamenti szünet előtt (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem biztos! — Mozgás.), legalább is mi képviselők itt úgy tudjuk. Természetesnek találom azt, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, amely politikai természetű javaslat és amely módot nyújt a magyar közéletnek széles területen valló bírálatára, igyekszik mindenki a maga kifogásait a (kormányzattal szemben megtenni. Nem csodálkozom azon sem, Ihogy most állunk elő a követelésekkel, mert hiszen felhatalmazást adunk a kormány kezébe arra, hogy egy szűkebb bizottsággal gyorsabban intézze a nemzet nagy kérdéseit, gazdasági i problémáit. Szükséges is tehát egy bizonyos mértékig felhozni a legégetőbb (kérdéseket és arra kérni a kormányt, hogy igyekezzék a 36-os bizottság munkád ával kapcsolatban ezeket a kérdéseket is megoldani. T. Ház! Egészen csodálatos módon az utóbbi esztendőkben lángolt fel itt a képviselőházban, benn a törvényhozásban a szociális problémák hangja. Ügy érzem, hogy a képviselőháznak egyetlenegy tagja sincs, bár : melyik oldalon ülünk is, aki ma azt merné mondani, hogy nincs szükség a nagy népi problémák mielőbbi megoldására. Lehetnek olyanok, akik lelkükben ellenzik a nagy kérdések megoldását, de annak az eszmeáramlatnak a hatása alatt, amely az utóbbi időben kényszeríti a magyar közéletet arra, hogy a szociális problémákkal elevenen és éberen foglalkozzék, mindenki a szociális gondolat, a népi politika hívének vallja magát. Igen gyakran azt látom, hogy ki is állanak ezzel a kérdéssel, hangulatot próbálnak a népi politika kérdéseivel, a szociális problémák kérdéseivel kelteni sokan olyanok, akikre úgy emlékszem vissza tíz esztendő óta, azóta, amióta Magyarországon a népi politika gondolatát é B a szociális reformok gondolatát a Független Kisgazdapárt először hozta be a magyar közvéleménybe, hogy abban az időben viszont nagyon élesen elítélték azokat, akik a mi sorainkból a magyar nép jogos követeléseit szóvá merték tenni. Ha tehát itt a felhatalmazási vita során joga van valakinek számonkérést intézni a kormányhoz s joga van a kormányzat felé szemrehányásokat tenni azért, hogy még mindig vannak megoldatlan népi kérdések, amelyekbe egyesek bele tudnak kapaszkodni és nyugtalanságot tudnak kelteni néha még a többségi párt sorain belül is, akkor úgy érzem, nekünk lenne a legtöbb jogunk ahhoz, hogy számonkérjük a kormányzat elmúlt idejét és azt mondjuk: úgy-e, mennyivel jobb lett volna ezeket a kérdéseket akkor megoldani, amikor még idő volt rá, amikor külső veszedelmek még nem akadályozták ebben a magyar nemzetet, mert akkor ma már ezeken a kérdéseken régen túl lehetnénk és most mindnyájan egy akarattal készülhetnénk a jövendő feladataira, a nélkül, hogy ezt a kérdést itt a képviselőházban fel kellene hozni. (Vályi Lajos: A húszas években lett volna idő!) T. Ház! Matolcsy Mátyás igen t. képviselő31
