Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-115
Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 19^0 június 11-en, kedden. 20? felhatalmazás alapján életbeléptetve, amelyeket mi nagyon hosszul időn keresztül itt a Házban 10—15 évvel ezelőtt .követeltünk, melyeknek megvalósítása elől azonban a legmeremebben elzárkóztak. (Rajniss JFerenc: Most legalább megvan!) Megvalósítják, azonban hogyan néz ki ez a megvalósítás? Egyike a legfontosabb kérdéseknek az élelmiszer-ellátás. Nem térek ki olyan cikkekre, amelyekre azt méltóztatott mondani, hogy fényűzési cikkek. Nem hiszem, hogy a Ház egyetlen tagja is a burgonyát fényűzési cikknek minősítené. Egyike a legfontosabb néptáplálkozási cikkeknek és a burgonyaellátás, kérdése nemcsak itt, hanem más testületekben is szigorú bírálat tárgyává tétetett anélkül, hogy a fennálló bajokon valami módosítás vagy változtatás történt volna. Nem tudom, kik azok a tényezők, akik olyan védőleg kiterjesztik a kezüket az újburgonya lánckereskedők felett, de én, aki a fogyasztók nagy tömegeit képviselem, mondhatom, hogy azoknak elsősorban nem az a döntő, hogy hurgonya Schlesinger útján, vagy valiami jó fajmagyar nevű egyén útján kerül-e hozzájuk, hanem az, Hogy milyen áron kerül hozzájuk? Ha pedig ezt az árat vizsgálom, akkor azt látom, hogy a burgonya olyan karriert futott meg, hogy egy jó szakmunkásnak két órát kell dolgoznia, hogy egy kilogramm burgonyát megkeressen. Nyolcvan filléres burgonyaárat Magyarországon el mert-e valaki képzelni? El sem tudta volna hinni valaki, hogy ilyesmi létezik. Méltóztassék kimenni azokra a piacokra, ahonnan a szegény emberek szerzik be a maguk élelmiszerszükségletét, a Lehel-piacra, a Garai-piacra s megnézni, hogy miféle árak vannak kiírva. amely árakat az új rendelkezés szerint fel kell tüntetni, tehát nem is kell külön megkérdezni; mindenki megállapíthatja rövid séta alatt, mit kell fizetnie azokért a nélkülözhetetlen főzelékfélékért, amelyek valamikor fillérekért voltak beszerezhetők és amelyekért ma olyan árat kell fizetni, amilyent dolgozó ember keresetéből nem tud előteremteni. Miért kell a burgonyaegykéznek olyan kiváltságos monopóliumot biztosítani, hogy a burgonya a termelőtől négy kézen megy keresztül, amíg a fogyasztóhoz kerül? És vannak előkelő összeköttetéssel rendelkező urak, akiknek semmi egyéb dolguk nincsen, mint a burgonyaelosztó hivatalnál átvenni a kiutalást, azt odaadják annak a szakembernek, aki ért is hozzá és ez a munka az előbbi úrnak 5—£00 pengő munkanélküli jövedelmet biztosít. Itt nagyon sok szó hangzott el a lánckereskedés, a közvetítő kereskedelem ellen. Miért nem méltóztatik erélyesen fellépni ezekem a területeken is, amikor megítélésünk szerint talán nem zsidók, hanem jól bevezetett, megfelelő összeköttetésekkel bíró, sokszor a kérlekaliássant hangoztató urak azok, akik ezeket a koncessziókat megkapják és akik ezt a legfontosabb népélelmezési cikket annyira megdrágítják, hogy ma már luxus^ burgonyát enni Magyarországon. (Tost László: Az újburgonya!) A régire is vonatkozik ez, régit csak. megfelelő összeköttetéssel bíró ember tud már szerezni. ^ . v ' Folytathatnám ezt tovább is. Amíg a nyersanyagellátás más területein valamelyest nagyobb gondossággal járnak el és ott ezek a visszaélésszerű jelenségek nem tapasztalhatók, addig az élelmezésnél, nemcsak ennél az egy cikknél, hanem más cikkeknél, is ugyanez tapasztalható. A kiiviteli engedélyekkel kapcsolatban hagymaközpontokat csinálnak. Legutóbb egy lapban olvastam, hogy az angóranyúl szőrére is pályázik egy érdekeltség. Vannak ilyen kigondoló emberek, akik kigondolják azt, hogyan, lehet minden munka és tudás nélkül nagy jövedelemre szert tenni. Az illető kigondol egy ideát, megszerzi hozzá az illetékes testület hozzájárulását és ezzel a dolog be van fejezve, többet nein is kell dolgozni. .Szólnom kell még bizonyos őrségváltásokról is. Az-újabb időkben ugyan kissé elhalkultak ezek a kiabálások a sajtóban "és egyéb heilyeken, de mégis csak beszélni -keik 1 róla, mert az volt a cél, hogy azokba a pozíciókba, amelyeket ztsidóvallású emberek töltenek be» keresztény emberek kerüljenek. Ha egyenértékű keresztények kerülnek, oda, akik. szak^ emberek, akkor ezt senki -—-legalábbis-más szempontokból vizsgálva — nem ; kifogásolhatja, de én, aki á gazdasági életnek egy csomó területén járok és azokat ismerem, tudom, hogy igen felelős pozíciókba, olyan - helyekre, ahová egy élet tapasztalata szükséges az üzem vezetéséhez^, olyan helyekre,, amelyek nagy szaktudást igényeinek, olyan embereket ültetnek^ akik egy osztály élén sem felelnének meg, akik meg sem tudják közelíteni azt á munkakört, amelyet reájuk bíznk. És ennek az egész állapotnak visszásságait nem ma érezzük, hanem majd akkor érezzük, amikor ezek a kivételes állapotok megszűnnek, amikor a szabadverseny megint útnak indul; akkor fogjuk érezni azokat a bajokat, amelyeket ezek az urak előidéznek. Mért ma mi a helyzet?' Ma ezeknek az üzemeknek az élén a -'legtöbb'. esetben kevés ésszel bíró ember is tud vezető pozíciót betölteni. A rendelést az állam adja, az anyagot az állam utalja ki, az árat is az állam állapítja meg. Itt tehát, valami nagy versenyre ,semmi kilátás .sincs, de ha majd megszűnik ez az állapot, újabb létesítmények bevezetésével • kell az üzem termelését és versenyképességét fokozni, majd akkor ki fog tűnni az, hogy mennyire csődöt mondott az äz egész rendszer, amely ma itt van. Nekem munkásszempontból sem közömbös ez, mert nekem nem közömbös az, h/ogy egy üzem jól van-e vezetve vagy -rosszul, mii már nagyon sokszor elmondtam, hogy csak egy jól vezetett és jól jövedelmező üzem ké-: pes az alkalmazottainak tisztességes munkabért fizetni. (Rassay Károly: Ez már igaz!) Mert mi a helyzet? Amint' &gy üzem veszteséggel dolgozik, az első terület, amelyen valamelyes megszorításokat tesznek, a munkabér, a mukabéreket kell redukálni. Nem azt nézik, hogy a munkabér arányban van-e a megélhetési költségekkel, nem azt f/ veszik figyelembe, hogy a munkabér elegendő-e ahhoz, hogy bizonyos életnívót teremtsen annak, aki ott benn dolgozik, hanem egyszerűen redukálják ennyi és ennyi százalékkal a munkabért, mert kiszámították, hogy a termelési költség plusz rezsi ennyi, a ráfizetés egy évben ennyi, a munkabér ennyi ezer vagy ennyi millió pen^ gőt tesz ki, ha redukálom a munkabért í '5%-kai vagy nem tudom mennyivel, akkor adeficit be van hozva. Nem azt nézik meg,, hogy ezt a deficitet mi okozza, nem az üzem helytelen, rossz vezetésében van-e a hiba és nem lehetne-e ott tökéletesíteni sok olyan dolgot, amellyel nem ennyit, hanem lényegesen többet lehetne keresni. -r •» '» Ezeknek az üzemeknek nagyrészébe olyan embereket helyeztek be, akiknek még; a szakszerűség szempontjából sincs hozzá semmi közük, életükben nem foglalkoztak- -ilyen»
