Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

204 Az országgyűlés képviselőházának Szeder János jegyző: vitéz Magasházy László! Elnök: vitéz Magasházy László képviselő urat illeti a szó. vitéz Magasházy László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Azzal kezdem beszédemet, hogy a lelkem elszáll a német-francia határra, ahol a germán hősök (Elénk felkiáltások: Éljen a tengely! — Altalános éljenzés, helyeslés" és taps. — A Ház tagjai felállva éljeneznek és tapsolnák. — Egy hang a baloldalon: Éljen Hitler! — Elénk éljenzés és taps. — Pándi Antal: Éljen Mussolini és Hitler! — Élénk éljenzés és taps. — Meskó Zoltán: Éljen Horthy, Mussolini és Hitler! — Altalános éljenzés és taps. — A Ház tagjai felállva tapsolnak.) a világtörténelem legnagyobb csatájában győzelemről-győzelemre haladnak és amint teuton őseik, ők is csak győzni tudnak és győzni akarnak s le pillanatban száz és száz közülük az utolsót sóhajtva saját nemzetéért és fajáért. (Ügy van! Ügy van!) Azután elszáll a lelkem Olaszország narancs- és pálmaligetei közé, ahol a régi rómaiak utódai a nagy vezér parancsára (Elénk éljenzés és taps a Húz minden oldalán.) menetkészen állnak, hogy diadalra vigyék ennek a kornak legnagyobb eszméjét, azt az eszmét, amely a szőke Tisza partján sarjadozott ki először (Ügy van! Ügy van!) s amelyet keresztény, nemzeti fajvédelmi iránynak hívtak. (Elénk helyeslés és taps. — Bodor Márton: Es szociális!) Senki annyi jogosultsággal nem beszélhet itt a német barátságról, anint éppen én. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Az én őseim a keresztes lovagok korától kezdve együtt küzdöttek, együtt voltak ezzel a néppel Palesztina síkságain, Budavár ostrománál és együtt voltak az egész történelem folyamán, amely történelem Magyarországot Szent István óta mindig a német mellé állította. Az én őseim évszázadok óta a német-római szentbirodalom nemesei közé tartoztak, engem tehát nem vádolhat meg senki sem azzal, hogy nem állok szívvel-lélekkel amellett a nagy férfiú mellett, aki ezt a győzelmet és ezt a csodálatot az egész világ előtt kivívta. (Éljenzés jobb felől.) Őszintén megvallom: azoknak a szép szavaknak a hatása alatt állok, amelyekkel

f Matolesy t. képviselőtársam (Elénk éljenzés és taps.) beszédét bevezette. A keresztény nemzeti irányról negyvenéves multam beszélni tudna. Ebben a Házban, akár a házelnök úr, akár a miniszterelnök úr személyét látom, felújul bennem egy emlék: a jövő évben negyven éve lesz annak, hogy egy ködös áprilisi reggelen a Galilei-Kör szabadkőműves zsidó világában a keresztet kifüggesztettük az egyetem falaira (Elénk éljenzés.) és kimondottuk azt, hogy keresztény, nemzeti irányt akarunk. (Elénk éljenzés és taps.) Amikor az akkori szabadikőműves kormány felszólított bennünket arra, hogy mondjuk meg, mi rendbontók mit akarunk, azt mondottuk, — felírtuk a táblára, talán ma is megvan még a kultuszminisztériumban — olyan Magyarországot, amelynek alapja a keresztény vallás, támasza a nemzeti érzés és polgárai szívvel-lélekkel magyarok. (Helyeslés.) »A magyar faj szupremáciája«, ez a kifejezés akkor keletkezett s azután elment a szőke Tisza partjára. Sokat álmodoztunk akkori nagy vezérünkkel, Gömbös Gyulával erről a kérdésről- Hiszen ez volt. az egyedüli, ami ebből a Jászi Oszkár-féle szabadkőműves-elgondolásból az utódokra maradt. 115. ülése 19W június 11-én, kedden. Már-már azt láttuk, hogy lehetetlen volt megmondani, hogy: magyar vagyok, hogy keresztény vagyok, mert Übermensohek, emberfeletti erők működtek közre a lebujokban, a Galileikörökben és másutt, úgyannyira, hogy szégyen volt a nemzeti érzés, a keresztény hit, a családi tisztesség, minden, ami ezer éven át a magyart lelkesítette és fenntartotta. Akkor elsőnek onnan indult meg a keresztény nemzeti irány s én büszke viagyok arra, hogy ennek megszületésénél ott lehettem. Büszke vagyok arra is, hogy nemcsak Mussolini első programmját, hanem Hitler első Programm ját is még számkivetése alatt láthattam és ahhoz hozzászólhattam. A mi keresztény nemzeti irányunk azonban magyar, a mi faji felfogásunk elgondolásunk szerinti magyar. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A német egyéniségnek jObiban megfelel a nemzeti szocializmus, az olasz egyéniségnek a fasizmus, a magyar egyéniségnek pedis; a keresztény nemzeti irány. Tehát ez tipikusan magyar. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon ) És én életem második felében büszke vagyok arra, hogy olyan ifjak vették át a küzdelmet az ellenzéki padsorokban is, (Eitner Ákos: Mint Teleki Pál!) mint az én Matolesy t. képviselőtársam, (Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) mert ha ő hangot mert ennek adini az ellenzéki padsorokból, mennyivel bátrabban merik azok, akik velem egy pártban ülnek, a hazafiságot hangoztatni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és^a baloldalon.) Én tehát nem féltem a nemzeti irányt, nem féltem a keresztény irányt, mert már ujjak nőttek fel, akik pótolják az apákat. (ŰQ3I van! Ügy van!) Ha pedig nem pótolják, majd visszajárunk a másvilágról számonkérni tőlük a magyarságot. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Napok óta, a német győzelmek óta a mi egész pártunk, de az egész Ház, az egész ország ott él a küzdők között. Mi mindent megadunk nekik, amit csak lehetséges, mert a magyar becsülettel ott állott a világháborúban is az utolsó percig a barátja mellett és most is beicsülettel ott fog állni, ha kell, az elbukásig, vagy a nagy sírig, mindig a tengely mellett, amelynek tulajdonképpeni szülőjét, Gömbös Gyulát innen termelte ki a magyar faj. (Taps a jobb- és a baloldalon.) A hős. a becsületes német katonát tiszteljük, tehát őszintén megmondjuk, hogy mi teljes lélekkel támogatjuk. Betevő falatunkat, mindent odaadunk, de magyarok akarunk lenni itt a Duna medencéjében. (Elénk helyeslés és taps a jobb- (% a baloldalon.) Ott hibázott Matolesy t. képviselőtársam, amikor azt mondta, hogy nem történt semmi. En, aki igenis az ország egyik legnagyobb választókerületének egyhangúlag megválasztott képviselője vagyok, (Éljenzés a jobboldalon.) aki választópolgárainiiniak több mint egyharmadát németajkú, becsületes magyar állampolgároknak látom, mondhatom, igenis sok történt. Nézzük csak meg az iskoláikat. Most állították fel a tanítóképző intézetet is. Senki el nem vitathatja azt, hogy a német bajtársak körül történtek intézkedések. (Matolesy Mátyás: Mit kaptak a magyar parasztok? — Meskó Zoltán: Miért fogják le a földművelésügyi miniszter kezét? — Zaj. — Elnök csenget.) Amikor itt járt a német belügyminiszter úr, megkérdeztem az én derék móri bírómtól, aki nekem a világháborúban káplárom volt, hogy mit kívánnak? Azt mondta: kegyelmes uram,