Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-115

204 Az országgyűlés képviselőházának Szeder János jegyző: vitéz Magasházy László! Elnök: vitéz Magasházy László képviselő urat illeti a szó. vitéz Magasházy László: T. Ház! (Hall­juk! Halljuk! jobb felől.) Azzal kezdem beszé­demet, hogy a lelkem elszáll a német-francia határra, ahol a germán hősök (Elénk fel­kiáltások: Éljen a tengely! — Altalános éljen­zés, helyeslés" és taps. — A Ház tagjai felállva éljeneznek és tapsolnák. — Egy hang a balol­dalon: Éljen Hitler! — Elénk éljenzés és taps. — Pándi Antal: Éljen Mussolini és Hitler! — Élénk éljenzés és taps. — Meskó Zoltán: Él­jen Horthy, Mussolini és Hitler! — Altalános éljenzés és taps. — A Ház tagjai felállva tap­solnak.) a világtörténelem legnagyobb csatá­jában győzelemről-győzelemre haladnak és amint teuton őseik, ők is csak győzni tudnak és győzni akarnak s le pillanatban száz és száz közülük az utolsót sóhajtva saját nemzetéért és fajáért. (Ügy van! Ügy van!) Azután elszáll a lelkem Olaszország na­rancs- és pálmaligetei közé, ahol a régi ró­maiak utódai a nagy vezér parancsára (Elénk éljenzés és taps a Húz minden oldalán.) me­netkészen állnak, hogy diadalra vigyék ennek a kornak legnagyobb eszméjét, azt az eszmét, amely a szőke Tisza partján sarjadozott ki elő­ször (Ügy van! Ügy van!) s amelyet keresz­tény, nemzeti fajvédelmi iránynak hívtak. (Elénk helyeslés és taps. — Bodor Márton: Es szociális!) Senki annyi jogosultsággal nem beszél­het itt a német barátságról, anint éppen én. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Az én őseim a keresztes lovagok korától kezdve együtt küz­döttek, együtt voltak ezzel a néppel Palesz­tina síkságain, Budavár ostrománál és együtt voltak az egész történelem folyamán, amely történelem Magyarországot Szent István óta mindig a német mellé állította. Az én őseim évszázadok óta a német-római szentbirodalom nemesei közé tartoztak, engem tehát nem vá­dolhat meg senki sem azzal, hogy nem állok szívvel-lélekkel amellett a nagy férfiú mellett, aki ezt a győzelmet és ezt a csodálatot az egész világ előtt kivívta. (Éljenzés jobb felől.) Őszintén megvallom: azoknak a szép sza­vaknak a hatása alatt állok, amelyekkel f Ma­tolesy t. képviselőtársam (Elénk éljenzés és taps.) beszédét bevezette. A keresztény nemzeti irányról negyvenéves multam beszélni tudna. Ebben a Házban, akár a házelnök úr, akár a miniszterelnök úr személyét látom, felújul bennem egy emlék: a jövő évben negyven éve lesz annak, hogy egy ködös áprilisi reggelen a Galilei-Kör szabadkőműves zsidó világában a keresztet kifüggesztettük az egyetem falaira (Elénk éljenzés.) és kimondottuk azt, hogy ke­resztény, nemzeti irányt akarunk. (Elénk él­jenzés és taps.) Amikor az akkori szabadikőműves kormány felszólított bennünket arra, hogy mondjuk meg, mi rendbontók mit akarunk, azt mondottuk, — felírtuk a táblára, talán ma is megvan még a kultuszminisztériumban — olyan Magyarorszá­got, amelynek alapja a keresztény vallás, tá­masza a nemzeti érzés és polgárai szívvel-lélek­kel magyarok. (Helyeslés.) »A magyar faj szupremáciája«, ez a kifejezés akkor keletkezett s azután elment a szőke Tisza partjára. Sokat álmodoztunk akkori nagy vezérünkkel, Gömbös Gyulával erről a kérdésről- Hiszen ez volt. az egyedüli, ami ebből a Jászi Oszkár-féle szabad­kőműves-elgondolásból az utódokra maradt. 115. ülése 19W június 11-én, kedden. Már-már azt láttuk, hogy lehetetlen volt meg­mondani, hogy: magyar vagyok, hogy keresz­tény vagyok, mert Übermensohek, emberfeletti erők működtek közre a lebujokban, a Galilei­körökben és másutt, úgyannyira, hogy szégyen volt a nemzeti érzés, a keresztény hit, a családi tisztesség, minden, ami ezer éven át a magyart lelkesítette és fenntartotta. Akkor elsőnek onnan indult meg a keresz­tény nemzeti irány s én büszke viagyok arra, hogy ennek megszületésénél ott lehettem. Büszke vagyok arra is, hogy nemcsak Musso­lini első programmját, hanem Hitler első Pro­gramm ját is még számkivetése alatt láthattam és ahhoz hozzászólhattam. A mi keresztény nemzeti irányunk azonban magyar, a mi faji felfogásunk elgondolásunk szerinti magyar. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A német egyéniségnek jObiban megfelel a nemzeti szo­cializmus, az olasz egyéniségnek a fasizmus, a magyar egyéniségnek pedis; a keresztény nem­zeti irány. Tehát ez tipikusan magyar. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon ) És én életem második felében büszke vagyok arra, hogy olyan ifjak vették át a küzdelmet az ellenzéki padsorokban is, (Eitner Ákos: Mint Teleki Pál!) mint az én Matolesy t. képviselő­társam, (Ügy van! — Taps a jobb- és a balol­dalon.) mert ha ő hangot mert ennek adini az ellenzéki padsorokból, mennyivel bátrabban merik azok, akik velem egy pártban ülnek, a hazafiságot hangoztatni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és^a baloldalon.) Én tehát nem féltem a nemzeti irányt, nem féltem a keresz­tény irányt, mert már ujjak nőttek fel, akik pótolják az apákat. (ŰQ3I van! Ügy van!) Ha pedig nem pótolják, majd visszajárunk a más­világról számonkérni tőlük a magyarságot. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Napok óta, a német győzelmek óta a mi egész pártunk, de az egész Ház, az egész or­szág ott él a küzdők között. Mi mindent meg­adunk nekik, amit csak lehetséges, mert a ma­gyar becsülettel ott állott a világháborúban is az utolsó percig a barátja mellett és most is beicsülettel ott fog állni, ha kell, az elbukásig, vagy a nagy sírig, mindig a tengely mellett, amelynek tulajdonképpeni szülőjét, Gömbös Gyulát innen termelte ki a magyar faj. (Taps a jobb- és a baloldalon.) A hős. a becsületes német katonát tiszteljük, tehát őszintén meg­mondjuk, hogy mi teljes lélekkel támogatjuk. Betevő falatunkat, mindent odaadunk, de ma­gyarok akarunk lenni itt a Duna medencéjé­ben. (Elénk helyeslés és taps a jobb- (% a bal­oldalon.) Ott hibázott Matolesy t. képviselőtársam, amikor azt mondta, hogy nem történt semmi. En, aki igenis az ország egyik legnagyobb választókerületének egyhangúlag megválasz­tott képviselője vagyok, (Éljenzés a jobbolda­lon.) aki választópolgárainiiniak több mint egy­harmadát németajkú, becsületes magyar ál­lampolgároknak látom, mondhatom, igenis sok történt. Nézzük csak meg az iskoláikat. Most állították fel a tanítóképző intézetet is. Senki el nem vitathatja azt, hogy a német bajtár­sak körül történtek intézkedések. (Matolesy Mátyás: Mit kaptak a magyar parasztok? — Meskó Zoltán: Miért fogják le a földművelés­ügyi miniszter kezét? — Zaj. — Elnök csenget.) Amikor itt járt a német belügyminiszter úr, megkérdeztem az én derék móri bírómtól, aki nekem a világháborúban káplárom volt, hogy mit kívánnak? Azt mondta: kegyelmes uram,

Next

/
Oldalképek
Tartalom