Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-114
182 Az országgyűlés képviselőházának 11 Nagyon kérem az igen t. kultuszminiszter urat, de kérem a belügyminiszter és a pénzügyminiszter urakat is, hogy amikor a miniszterközi bizottságba urakat küldenek ki, hívják fel a figyelmüket arra, hogy a községi költségvetésből az egyházi iskolák részére szóló^ segélyt ne töröljék, hanem hagyják meg és 1 a miniszter urak hassanak oda, hogy az egyházak minél nagyobb segélyben részesüljenek. Ugyancsak kérem a kultuszminiszter urat arra is, hogy a községi költségvetésbe felvett azon összegeket, amelyek kulturális célt szolgálnak, amelyek könyvtárak létesítésére vannak felvéve, ne töröljék, mint ahogy sok esetben ezidŐszerint van, mert népünknek és gyermekeinknek a nyolcéves iskoláztatás után is tanulnia, olvasnia kell (Ügy van! Ügy van! a középen.) és a községek csak úgy vásárolhatják meg a jó könyveket, h községi költségvetésben fedezet van, máskülönben nem. Hiszem és remélem, hogy a kultuszminiszter úr jó szíve megtalálja az igazi utat a falusi és tanyai néphez. A nyolcosztályú r iskoláról szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: vitéz Makray Lajos ! vitéz Makray Lajos: Igen t. Ház! Mondhatom, hogy a legmegnyugtatóbb és legfelemelőbb érzésekkel hallgattam igen t képviselőtársam imént elmondott beszédét, amelyben: csakugyan a magyar vidék józan, komoly, értelmes, keresztény és magyar lelkülete nyilatkozott meg. Ez a lélek, ennek a léleknek a kicsiszolása, művelése és tökéletesítése tényleg megérdemli a nyolcosztályú elemi iskolát. Ami előttem szólott t. képviselőtársam egyes megállapításait illeti, abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy ezekhez fenntartás nélkül, teljesen hozzájárulhatok. Nevezetesen, ami az iskolafenntartó felekezetek támogatását illeti, én, aki benne élek ebben a munkakörben, nagyon jól tudom azt, hogy igen jelentős az a támogatás, amellyel az állam segíti az egyes felekezeteket iskolafenntartói kötelezettségük teljesítésében, azt is tudom azonban nagyon jól, hogy helyenként ezek az iskolai terhek olyan szörnyű^ magasak, hogy szinte már az anyagi teherbíróképesség összeomlásának határáig értek el. Nekem is van egész csomó iskolám, mégpedig felekezeti iskolám és tudom, hogy vannak községek, amelyekben 60—70% az az iskolai adó. ez azonban még, hogy úgy mondjam, kisebb százalék, mert tudomásom van 100—200%-os, sőt 400%-on felüli iskolai adóról^ is. Feltétlenül szükséges tehát ennek az adónak, az iskolai adóztatásnak méltányosabbá, egyenletesebbé és elviselhetőbbé tétele. Ahányszor felszólaltam a kultuszköltségvetés tárgyalásánál, mindenkör szóvátettem ezt a kérdést, hogy a miniszter úr méltóztassék foglalkozni az iskolai adó kérdésének megoldásával. A miniszter úr pedig, valahányszor felvetődött ez a kérdés, kijelentette, hogy ezt megfontolás tárgyává teszi, állandóan foglalkoznak vele, ellenben adótechnikai nehézségei vannak. Most, amikor a legutóbbi adótörvény tárgyalásánál a pénzügyi bizottságban ez a kérdés »érintve lett«, — jó magyarsággal (Derültség.) — akkor a pénzügyminiszter úr maga említette, hogy ennek a kérdésnek megoldása tényleg szükséges és nem lehetetlen. Van egy egészen tökéletesen kidolgozott 4. ülése 19 W június 7-én, pénteken. tervezet, amelyet a kalocsai felszentelt segédpüspök úr a felsőházban és azután a szaklapokban is ismertetett, amely lehetővé teszi az egyenletes iskolai adónak, az egyetemesen kivetendő iskolai adó bevezetését. Ez nem jelent ú^ adónemet. A magyar ember meglehetősen fázik az adóktól, s azt mondja: inkább egy rossz régi adó, mint egy jó új. Ez azonban nem jelent új adónemet, ellenkezőleg ez egy régi súlyos adó egyenletes elosztását jelenti és azt fogja eredményezni, hogy a teherbíróképességhez mérten róják majd ki a kötelezettségeket és így ennek az adónak fizetése elviselhetőbbé válik. Ami előttem szólott igen t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy kint a vidéken is kilenc hónapban kellene megállapítani az iskolai évet, azt hiszem, ennek semmiféle akadálya nincs. Ezt több képviselőtársam szóvátette és amint én ismerem ezt a törvényjavaslatot, minden egyes iskolafenntartónak joga van egészen kilenc hónapig meghosszabbítani az iskolai tanévet, tehát teljesen az illető községtől, falutól vagy várostól függ, hogy milyen hosszú tanítási időt fognak a hét-nyolcosztályú elemi iskola VII. és VIII. osztályában bevezetni. Méltóztassék most megengedni, hogy nem a közvetlenül előttem, hanem az azelőtt szólott igen t. Jandl képviselőtársamnak egy megállapítására szintén kitérhessek. A képviselő úr úgy állította be a németnyelvű tanítás kérdését, mintha ez egyrészt új követelés lenne, másrészt mintha ennek a kérdésnek megoldatlansága bizonyos ellentéteket támasztott volna a németség és a magyarság között. (Jandl Lajos: Sajnos, így van!) Én ott élek ugyanabban a vármegyében, amelyben az igen t. képviselő úr képviselő, ismerem vármegyém belső életét és tudom, hogy voltak ugyan ellentétek, amelyek most már hála Istennek szünőfélben vannak, ezek azonban nem e miatt keletkeztek, (Jandl Lajos: Ez az alapja!) hanem bizonyos politikai velleitások következményei voltak. Az iskolai oktatás terén nincs szükség semmiféle új intéz kedésre, mert ott, ahol német nemzetiségűek vannak, ott igenis megvan a német nemzetiségű iskola, vagyis a tanítás az alsó osztályokban német nyelven kezdődik (Jandl Lajos: Nem arról beszéltem!) és csak később térnek rá a magyar nyelvre, amikor is mindazt, amit német nyelven tanultak, magyar nyelven átismétlik. Én benne élek ebben, nekem is van német iskolám (Jandl Lajos: Elhiszem!) és pedig egy olyan községben, ahol a lakosságnak csak a 14%-a német, s ahol ennek ellenére, amint mondom, mégis van német iskola. (Jandl Lajos: Én általában a nemzetiségi iskolákról beszéltem! Vannak új követelések!) Ennek a kérdésnek intézményes rendezése megvan. (Jandl Lajos: Sajnos, vannak új követelések és azokkal szembe kell nézni!) Elnök: Méltóztassék a vitát abbahagyni. vitéz Makray Lajos: E mellett újabb követelés legalább is kulturális és néuoktatási téren, azt hiszem, nem indokolt. Ami már most magát a törvényjavaslatot illeti, szeretnék in médias res belenyúlni, mert liiszén ennek a törvényjavaslatnak, hogy úgy mondjam, világnézeti vonatkozásait, kapcsolatait, feladatait, jellegét és szellemét egyes szónokok igen kimagaslóan és tökéletesen megvilágították. Mielőtt azonban magával a javaslattal szakszerűen foglalkoznék, egy igen kellemes megállapítást kell tennem: a legutóbbi időben több aiagy körzet tanítógyűlésén vettem