Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-114
Az országgyűlés képviselőházának HU. ülése 19W június 7-én, pénteken. 177 a belépődíj nélküli úgynevezett Össztáncokon vesznek részt, ahol nem a magyar nóta zeng, hanem a »Stux úr« és a »Parisban huncut a lány«, ahol idegen szellemet szív magába a magyar fiú és a magyar leány. (Ügy van! Ügy van! — Baky László: Destruktív zsidó szellemet!) Szükség van tehát arra, hogy az iskola, mint fegyelmi hatóság nemcsak a tanítási időben, hanem a szünidőben is ott álljon a gyermek háta mögött. A 7. § a népiskola alsó tagozatában tízhónapi tanítási időt állapít meg, a felső tagozatban pedig hathónapi tanítási időt, amely három hónappal meghosszabbítható. A törvényjavaslat tanulmányozása közben beszélgettem a tanítási időre vonatkozólag egyházmegyénk tanítói karával s beszélgettem a szülőkkel. A tanítói kar egyöntetű véleménye az, hogy legalább az V.— VI. osztályban maradjon meg a kilenchónapi tanítási idő, a szülők véleménye pedig, gazdasági és szociális problémáikra hivatkozva az, hogy a félesztendei tanítási idő maradjon meg a felső tagozatban. Éppen ezért vissza kell utasítanom azt a vádat, mintha a tanítási idő megrövidítése egyedül a nagybirtok céljait szolgálná. Én, aki egy egyszerű háromholdas kis parasztnak vagyok a tizeaegyedik gyermeke, (Éljenzés a jobboldalon.) magam teszek bizonyságot arról, milyen nagy szükség volt otthon a 10—12 esztendős gyermek munkájára a libaőrzéstől kezdve egészen a szüretig és arról, hogy később gimnazista koromban is gyakran meg kellett fognom édesapám kicsiny gazdaságában az eke szarvát, hogy segítsek a szülőkön. A törvényjavaslat különben is lehetőséget nyújt a szociális éa gazdasági helyzet javulásával a kilenc hónapi tanítási időnek a felső tagozatban való visszaállítására is. A kilencedik év szorgalmi idejét 40 gyakorlati tanítási napban állapítja meg a javaslat — az indokolásban bizonyára sajtóhiba a »40 tanítási óra« kitétel. — Ezt is örömmel fogadom el, de egyben kérem, hogy mivel nyolcesztendőn keresztül nagyobbrészt elméleti ; oktatásban részesül a tanuló, — hiszen október 15-től ápriKs 15-ig nem láthat semmit a mezőgazdaság életéből, s így a mezőgazdaság életével kapcsolatban nem tanulhat semmit — a kilencedik esztendei gyakorlati tanítás a nyári és őszi hónapokra tétessék. Iskolai mintagazdaságokra gondolok, amelyekben gazdaságilag képzett tanító vezetése mellett megtanulhatja a gyermek mindazt, amire neki az életben szüksége van. Fáj a lelkem, amikor Pest környéikén és az orszáig különböző helyein a bolgár-kertészeteket látom. Miért ne végezhetné ezt a munkát és miért ne élvezhetné annak gyümölcsét a mi derék, szorgalmas, látástól vakulásig dolgozó magyar népünk, amikor minden természeti adottsága megvan hozzá, csak meg kell erre tanítani 1 ? A kilencedik év tanítási munkáját feltétlenül szakképzett tanítókra kell bízni; ezért örömmel vettem a miniszter úr tegnapi bejelentését, amely szerint gazdaságilag szakképzett tanerőket fog majd beállítani a népiskoi.i felső tagozatába. A javaslat 11. §-a módot nyújt a kiváló tanulóknak arra, hogy felvételi vizsga sikeres kiállása esetében mezőgazdasági középiskolába léphessenek, örömmel vettem ezzel kapcsolatban a miniszter úr tegnapi bejelentését, amely szerint mód és lehetőség fog kínálkozni nemcsak a mezőgazdasági középiskolába való belépésre, hanem a többi középiskolába való belépésre is felvételi vagy különbözeti vizsga sikeres kiállása esetén. Nagyfontosságúnak tartom ezt, mert szükség van egy egészséges társadalmi kiválasztódásra, szükség van arra, hogy népünk köréből minél több értékesebb elem vegye át a munkát és irányító szerepet az iparban, a kereskedelemben, a sajtó és a művészet életében, hogy minél több Kis Jánost es Szabó Istvánt lássunk ott. Fontosnak tartom az új népiskolát azért is, mert a több tudás és a több erkölcsi erő közelebb hozza egymáshoz a magyar nemzet tagjait, akiket sajnos, ma még igen sok válaszfal különít el egymástól. Az új népiskolának nagy misszióját abban a gondolatban látom kicsúcsosodni, hogy a völgyek felemelkedjenek, a hegyek és halmok pedig szálljanak ala. % A 12. § arról rendelkezik, hogy (olvassa): »A vallás- és közoktatásügyi miniszter — a községek (városok) által fenntartott népiskolák tekintetéten a belügyminiszterrel egyetértően — állapítja meg azt, hogy az iskolafenntartók népiskoláikat mily sorrendben és időben kötelesek e törvény rendelkezéseinek megfelelően átszervezni.« Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy ha a községek által fenntartott iskoláknál a mindenkori belügyminiszterrel egyetértően intézkedik az átszervezés ügyében, az egyházak által fenntartott iskolák átszervezése az egyházi főhatóságokkal egyetértően történjék. A 12. § (2) bekezdésében foglalt ama rendelkezés, hogy ha a felső tagozat osztályaiban nincs megfelelő létszámú tanuló, a miniszter elrendelheti, hogy a kislétszámú osztályok tanulói az állami vagy községi népiskola felső tagozatát látogassák, szerény megítélésem szerint a gyakorlatban súrlódásokra vezethet. Akár római katolikus, akár protestáns hitvallásos iskolába járt a gyermek, az alsóbb tagozatban magába szívta az iskola szellemét, megszokta az iskolát és a tanítóit, zökkenő áll be a gyermek életében, ha a felsőbb tagozatot más iskolában kell elvégeznie. Nagyon kérem a miniszter urat, találjon módot arra, hogy a kislétszámú felekezeti iskolák növendékei a felső tagozatban, ha összevontan is, de abban az iskolában végezhessék be tanulmányaikat, amely iskolában megkezdették. És itt hadd szóljak röviden a íhitvallásos iskolák szerepéről. Jól tudjuk mindnyájan és örömmel hallottuk tegnap a miniszter úrtól is, hogy állami szempontból kimondhatatlanul fontos, hogy a hitvallásos iskolák továbbra, is megmaradjanak. Amikor népünk adója befizetésével közvetett úton hozzájárul, az állami iskolák fenntartásához, ugyanakkor közvetlenül saját iskoláinak fenntartására is súlyos áldozatokat hoz. Görcsösen ragaszkodik még a legkisebb falusi gyülekezet is saját iskolájához és vannak helyek, ahol az állami egyenesadók 70—100%-át. tevő egyházi adójuknak, 60—80%-át iskolai célokra fordítják. Jól tudom, hogy terhet jelent majd a nyolcosztályú népiskola bevezetése az egyházakra, szükség lesz új tantermekre és új tanítókra. Vállalják is az egyházak ezt a megterhelést, de mély tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy az úgynevezett, sokat hangoztatott kultúradó bevezetésével méltóztassék könnyíteni az iskolafenntartókon. Vannak helyek, ahol zsidó földbirtokos vagy iparteleptulajdonos gyermekei s alkalmazottainak gyermekei járnak felekezeti iskolába és az a zsidó földbirtokos vagy iparteleptulajdonos egy fillérrel sem járul hozzá a _felekezeti iskola fenntartásához. (Ügy van! "Ügy -van! jobbfelől.) Segíteni kell ezen a helyzeten a fcaltúradó bevezetésével, hogy a tandíj-kárpótló
