Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-114

172 Az országgyűlés képviselőházának 114. ülése 1910 június 7-én, pénteken. Ez oknál fogva tartom én ezt a törvényjavaslatot, amely törvényjavaslat hivatva van arra, hogy ,

a magyar ember tudásának és ami a legfontosabb, nemzeti érzésének, nemzeti nevelésének alapjait lerakja, rendkívül fontosnak. Nagyon jól tudom, mennyire felesleges itt a t. Háznak bővebben fejtegetnem, hogy a nemzeti érzés kialakítása, fejlesztése és a fanatizálás szempontjából mit jelent az elemi iskola, mit jelent a népiskola, ezzel szemben azonban azt is tudom, hogy különösképpen a mai rohanó időben erről a kérdésről mindig kell beszélni és e tekintetben mindenkor bőségesen van tenni- és fejleszteni való. (Ügy van! a középen.) Nagyon jól tudjuk és általában hangoztatni is szoktuk, hogy az iskolának nemcsak tanítania, hanem a tanítás mellett nevelnie is kell, (Ügy van! a középen.) nevelnie kell erkölcsi alapon és fanatikus nemzeti érzéssel, ahhoz azonban, hogy az iskola azt végrehajthassa és hogy az iskolától ezt megkövetelhessük, feltétlenül meg' kell adni az iskolának erre a lehetőséget. Azt hiszem, talán még nem volt a t. Ház előtt olyan törvényjavaslat, mint ez, amelynek indokolása olyan gyönyörűen, olyan egyenesen mutatta volna meg azt az utat, amelyen menni kell, azt az irányt, amelyet követni kell, ha mi a keresztény jobiboldali törekvéseket és célkitűzéseket a gyakorlati élet minden vonalán valóra akarjuk váltani, amely irányban haladnia kell a keresztény jobboldali kormányzatnak és amiért dolgoznia kell a törvényhozásnak, hogy a nemzeti érzésből, az erkölcsből és becsületből fakadó és a becsületes munkából táplálkozó minden magyar törekvés érvényesülhessen és megerősödhessék. Amit ennek a javaslatnak általános indokolása mond, annak nemcsak alapját kell jelentenie az elemi oktatásnak, a népoktatásnak, hanem annak igenis b,e kell idegzodni és a vérévé kell válnia az egész magyar oktatási rendszernek, (Ügy van! a középen.) hogy az iskola tényleg elérje célját^hogy tudniillik ne csak tanítson, hanem a tanítás mellett még neveljen is, még pedig száz százalékig magyar szempontokból neveljen. Ha a magyar célokat el akarjuk érni, akkor annak, amit a javaslat általános indokolása mond, be kell idegződnie minden magyar emberbe, de különösképpen be kell^ idegződnie a tanítást és nevelést végző tanítói karba, hogy az a magyar ember és különösen az a magyar tanító mindig érezze az ő nemzeti missziójának a siílyát és sohase felejtse el, hogy a nemzet, a haza iránt mi a kötelessége. Tisztában kell lenni ezért azzal, amit az általános indokolás mindjárt az elején mond, hogy tudniillik (olvassa): »A társadalmi szervezet és az állami gépezet zavartalan működését, nemzetünk eszményi céljainak és gyakorlati törekvéseinek kifogástalan szolgálatát csak az összes nemzeti erők összefogásával, teljes^ kifejtésével, alapos kihasználásával biztosíthatjuk.« Még fontosabb és még lényegesebb azonban az, amit e tekintetben a továbbiakban mond, hogy (olvassa): »A társadalomnak és az államnak arra kell törekednie, hogy a nemzet minden fia a nagy nemzeti munkaközösség tagjának érezze magát... Ne csak életpályát, hivatást lásson foglalkozásában, bárhova állítsa^ is a sorsa, önmaga műveltségének gyarapítására és a legtökéletesebb munka végzésére törekedjék. Kell, hogy a nemzeti élet minden fontos vezető állásába és minden őrhelyére odavaló, tudás és erkölcs tekintetében egyaránt alkalmas emberek kerüljenek s a nemzeti élet minden ágazatában kiművelt munkások dolgozzanak.« Milyen gyönyörű, milyen nagyszerű meghatározásai ezek a nemzeti jövő legelső és legfontosabb követelményeinek! Hiszen ha ez tényleg így volna és ha mindezek az életben, a gyakorlatban száz százalékig érvényesülnének, akkor mennyivel egyszerűbb lenne azoknak a keresztény jobboldali törekvéseknek a végrehajtása! Akkor mennyivel egyszerűbb lenne azoknak a törvényeknek végrehajtása, amelyek a nemzet felemelését és megerősödését, a dolgozó magyar tömegek felemelését és megerősödését vannak hivatva szolgálni és akkor nem fordulna elő az, amivel, sajnos, a gyakorlati életben nem egyszer találkozunk: ezeknek a törvényeknek egyéni érdekekbői és egyéni kapzsiságából való állandó kiaknázása és kihasználása. A tudás, az erkölcs és a lelkiismeret — ez és csakis ez érvényesülhet a nemzeti életnek minden vonalán. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Mindenkinek, bárhova is állította a sors, az ő egyéni érdekeinek és egyéni kapzsiságának félretevésével tudását és képzettségét csak és kizárólag a nemzet egyetemes érdekének szolgálatába kell állítani. Hogy ez a gyakorlatban meglegyen és érvényesüljön, ennek alapját a népiskolai oktatás rakja le és ha ez az alap jól, helyesen van lerakva, akkor erre fel lehet építeni a nemzetnek erős és maradandó épületét. Ahhoz azonban, hogy ez az alap jól és helyesen, kifogástalanul legyen lerakva és hogy az elemi iskolában a tanításnak, de a tanítás mellett a nevelésnek az elve is érvényesülhessen, — véleményem szerint két szempontnak figyelemibevétele, két szükségességnek megoldása nélkülözhetetlen. Az egyik szükségesség, hogy megfelelő és kellő idő álljon rendelkezésére a tanítást és nevelést végző oktatónak, hogy az iskolában azt a gyermeket tényleg tanítani és nevelni is tudja. Tanítani és nevelni tudja különösképpen és legfőképpen abban az időben és akkor, amikor az a gyermek a testi és szellemi fejlődésnek legsúlyosabb, legnehezebb és legkritikusabb időszakát éli. A másik szükségesség, hogy a nevelést végző tanító, aki munkájával a legnehezebb, a legnagyobb és a legsúlyosabb alapkövét rakja le a nemzet jövő épületének, ezt a nagy, ezt a nehéz, ezt a súlyos és felelősségteljes munkáját lehetőleg nyugodt és_ gondoktól súlyosan meg nem terhelt körülmények között tudja végezni és száz százalékosan teljesíteni. A jelen törvényjavaslat akkor, amikor a népoktatásban bevezeti a nyolcosztályos oktatást, az első szükségességről gondoskodik, mert hiszem lehetőséget ad a tanítónak, hogy a gyermekeket éppen a legnehezebb, legkritikusabb időben tudja a helyes irányba terelni. De azáltal, hogy a tanítási időt felemeli, lehetővé teszi azt is, hogy az iskolában a tanítás mellett a nevelési szempont is fokozott mértékben érvényesülhessen. Hangsúlyozom, hogy »nevelés«, mert hiszen tisztában vagyunk ugyan azzal, hogy tudás és képzettség nélkül egyetlenegy ember sem lehet hasznos tagja a nemzetnek, de vájjon mit ér a legnagyobb tudás, vagy mit ér a legnagyobb képzettség, ha az nemzeti szempontból nem áll maradéktalanul a jiemzeti érdekeknek szolgálatában. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) A nyolcosztályos népiskolai tanterv megállapításánál meg kell, mert meg lehet találni a lehetőséget arra, hogy ne csak tanítsunk, de fanatikus nemzeti érzésű polgárokat is neveljünk a hazának. Az elemi iskola az elsősorban, ahol a gyermekek fejlődését he-