Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

166 Az országgyűlés képviselőházának lié. ülése 1940 június 6-án, csütörtökön. a felnőttek népművelése terén is puuuk, hogy a társadalom és az egyház is odaáll és ennek a munkának nagyrészét elvégzi az állam anyagi erejének elvonása nélkül sikeresen, eredményesen. Szándékosan nem beszélek a javaslat hiányairól. Előttem szólott t. képviselőtársam beszélt róluk. Az előző hozzászólók szintén megemlékeztek róluk. Hiszen az indokolás maga is felhozza mindazokat a nehézségeket, amelyeket képviselőtársaim felhoztak. Éppen azért én elsősorban a már eddigi eredményekre szeretnék rámutatni biztatásul azok részére, akik látják a hajóikat, de viszont érzik, hogy itt egy nagy nemzetnevelésről van szó, egy szükséges nemzetnevelésről. Magam láttam azt, hogy azok a gyerekek, akik elvégezték a hetedik és a nyolcadik osztályt, egészen más emberekként kerültek ki az iskolából. Az a két esztendő, merem állítani, többet jelent, mint jelentett az előző hat esztendő, azért, mert ebben az időben a gyermeknek már jobban kinyilik az esze, jobban látja az életet, erkölcsileg is nemcsak inkább rászorul, de jobban is lehet hatni rá, már a felnőtt kor felé halad, legalább is öntudatában. Erlkölcsi tulajdonságok, megemésztett tudás tekintetében ezek a gyermekek szinte kész emberekként jöttek ki és én figyeltem a saját tanítványaimnál az eredményt, megtartottáik később is ezt a tudástöbbletet, ezt az erkölcsi többletet, amelyet az iskolából hoztak. Még a legszegényebbek közül is aránylag igen kevesen kallódtak el, szemben azokkal, akik csak hat elemit végeztek. Ezért arra szeretném kérni mindazokat, akik majd foglalkoznak ennek a törvénynek végrehajtásával, hogy ne sajnálják se az anyagi áldozatot, se a pedagógiai munkát, mert itt az egész nemzetnek magasabb erkölcsi síkra, magasabb tudásbeli szintre való felemeléséről van szó. Én hiszem azt, hogy a hatosztályos elemi iskola elhagyása és a nyolcosztályos elemi isfcola megvalósítása az egész vonalon többet fog használni a nemzetnek, mint amennyit a négy elemi használt. Többet fog használni azon a téren is, amit annyira panaszolunk, hogy az intelligencia és a nép közt szakadék van. Tudásban, megítélésben, megbecsülésben, gazdasági, erkölcsi és lelki téren egyformán közelebb fogja őket hozni egymáshoz, a nemzetet magasabbra emeli, többé teszi a magyart és hiszem azt, hogy ennek eredményeképpen közelebb jutunk egy lépéssel ahhoz az ideálhoz, amelyet el akarunk érni, hogy a magyarság, ez a kis nép újra nagy nemzet legyen. A javaslatot örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Eajniss Ferenc! Rajniss Ferenc: T. Képviselőház! Harminc évvel ezelőtt a szegedi királyi katolikus tanítóképzőben egy fanatikus, tüdőbajtól kínzott papi embertől, az igazgatómtól, Gallér Kristóftól hallottam először nagyon sokszor a nyolcosztályú elemi népiskoláról. Az elmúlt harminc év alatt a magyar pedagógusok, tanítók, tanárok ezrei dolgoztak és küzdöttek ezért a célért. Sok könyvet, értekezést, cikket írtak erről a kérdésről és még sem lehetett harminc esztendőn keresztül ezzel a nagy munkával sem megzavarni azt a szép zsíros nyugalmat, amely az alsóbbfokú népoktatás körül Magyarországon terjengett. Sokan voltak ennek a törvényjavaslatnak névtelen előharcosai, akiknek az volt a szerencsétlenségük, hogy amiért mint egyszerű kisemberek, mint névtelen katonák 30—40 éven keresztül küzdöttek, nem tudták a valóságban megérni. Ezeket az úttörőket nálunk mindig bizalmatlanság, harag és düh fogadja, az a helyzet, I hogy aki valamit újítani akar, azt felforgató forradalmárnak nevezik, addig-addig, míg azután a végső szükséglet következtében azt, ami miatt embereket üldöztek és nyugtalan embereknek neveztek, végül megvalósítják. T. Ház! A nyolcosztályos népiskoláról szóló törvényjavaslat a Ház elé került. Nem szabad lebecsülni semminek az értékét, ami Magyarország kulturális haladását csak egy lépéssel is előhbreviheti. A törvényjavaslatot éppen ezért bírálatomtól függetlenül haladásnak, kul- < túrértéknek, új népművelési lehetőségek forrásának tekintem és meggyőződésem, hogy a kultuszminiszter urat lelkes jószándék fogja vezetni ennek a magyar törvénykönyvbe bekerülő javaslatnak végrehajtása során is. Éppen ezért nem okvetetlenkedés vezet felszólalásomban, hanem a magyar néptanító és törvényhozó jogos aggodalma. T. Ház! Ennek a 18 oldalas és 18 szakaszból álló törvényjavaslatnak gondos átolvasása után az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a törvényszerkesztési és törvényindokolási munkálat két-három szakember igen kényelmesen számított körülbelül egyheti szellemi munkájának eredménye, beleértve a csiszoló és egyeztető munkákat is. Lehetséges, hogy ez az egyheti szellemi munka hetekre, hónapokra vagy évekre volt szétosztva, ez azonban semmit sem változtat a befektetett munka mennyiségén. A törvényjavaslat pontosan négy nyomtatott oldal. Az általános indokolás tíz oldal. Ennek első része egy igen lendületes vezércikk, második része pedig egy bekezdés nélküli szabványos, korrekt hivatalnoki szövegmagyarázat. Ezt a két részt nem választja el egymástól sem csillag, sem római szám és így az olvasó minden előzetes figyelmeztetés nélkül zökken át a vezércikkből a hivatalnoki stílusba. A részletes indokolás so vány négy oldal és csak az az érdekessége, hogy csontvázszerűen megmutatja a javaslat sok alapvető hibáját. A 18 törvényszakasz közül a 3., 5., 8., 9., 13., 14., 15. és 16. § legnagyobb részében az 1921 : XXX. te. 6., 7;, 8., 9., 10. és 11. §-ának szórói-szóra való átvétele, részben pedig a fennálló jogszabályok korlátozó és büntető* rendelkezéseinek • enyhe eltérésekkel történő, de lényegében gépies alkalmazása. Marad ilyenformán tíz törvényszakasz, talán két nyomtatott oldal, amely legalább részben új törvényalkotási munkálatnak számít. Ennek a tíz rövid szakasznak a lényegét úgy határozhatnám meg, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr egy felhatalmazási törvény keretében alkotmányos jogot kap a vázlatosan körülírt nyolcosztályos népiskola új rendszerének megteremtésére. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Még csak kerettörvénynek sem nevezhetem ezt a kétségtelenül törvényerőre emelkedő javaslatot, mert az új népiskola résziben vagy határozottan megjelölt tagozatán túl csak korlátozó rendelkezések és a végrehajtás során százféleképpen magyarázható általánosítások sejtetik a leendő keret homályos vonásait. A törvényjavaslat szerint a jövőben a kilenc esztendeig tartó nyolcosztályos népiskola gondoskodik a 6—15 éves magyar nemzedékek