Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-113

Az országgyűlés képviselőházának ilB. 615 férfi és 1547 női tanerő. Ezt is az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlom, mert ez magában véve nagyon visszás körülmény, (Human Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ügy van!) ez a protekció túltengését jelenti, amire pedig nincs semmi szükségünk. Itt Budapesten 2162 tanítóra 46.000 tanuló esik, vagyis 22 tanuló jut egy tanerőre. A nagyobb vidéki városokban 40 tanuló jut égy tanítóra, a falukban pedig 60—70 tanuló, (Wirth Károly: Meg nyolcvan!) nem akarok túlzásokba esni és 80 meg 100 tanulóról beszélni, pedig akad azért ilyen iskola is falun. A magyar állam 1938/39. évi költségvetésében a népoktatásunkra előirányzott kiadás 84 millió pengőt tesz ki, középfokú és szakiskolai, valamint főiskolai kiadásokra pedig hozzávetőleg 43 millió pengőt látok feltüntetve. (Mozgás a középen.) Körülbelül ennyi van, Azt akarom ebből kihozni, hogy a középfokú iskolákra, szakiskolákra és főiskolákra együtt sokkal többet áldozunk, mint a népoktatásra. Ezt elmondottam már a miniszter úrnak egy másik javaslat vitájában és a miniszter úr akkor helybenhagyta ezt az állításomat; nem tudom, mi történt azóta. A helyzet az, hogy egy tanulóra az elemi iskolákban 28 pengő költség, > a főiskolákon és a középfokú oktatásban pedig 200 pengő költség esik. Még rendben lenne valahogy a dolog, ha a 28 pengős elemiiskolai költség arányosan oszlanék meg, ámde ha a fővárost összehasonlítjuk ebből a szempontból a vidékkel, akkor azt látjuk, hogy míg a fővárosban egy elemiiskolai tanulóra 42 pengő költség esik, addig falun mindössze 14 pengő költség jut egyre. (Gruber Lajos: Óriási aránytalanság! — Közi Horváth József: De ez csak az állami rész!) Ebből csak azt akarom kimutatni, hogy a magyar falu kulturális viszonylatban még ma is mostohagyermek. T. Képviselőház! Legyen szabad most egy másik dolgot megemlítenem. Az a gondolat, hogy szegény ember vízzel főz, tanítói vonatkozásban végeredményben elfajult és a javaslat tulajdonképpen úgy akarja megoldani a kérdést, hogy a tanítók létszámát ne kelljen nagyon emelni. Ennek eredménye, sajnos, az lesz, hogy a tanító kénytelen lesz több terhet viselni, mint amennyi már eddig is reáhárult. Ismerem a Javaslatot, igen t. miniszter úr (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A költségvetést is?) s ismerem azt a rabulisztika határán mozgó nagyon ügyes indokolást is, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A kétezer új tanítót is ismeri a képviselő úr?) amellyel azt méltóztatnak igazolni, hogy tulajdonképpen nem lesz több teher a tanítókon. Leszek bátor rámutatni arra, hogy több teher lesz rajtuk. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Akkor ne tessék leleplezni! — Derültség.) T. Ház! Egészen kétes értékűvé teszi a tanítás eredményét az a körülmény, hogy a javaslat az alsó és a felső tagozatot bonyolultan összekeveri, más és más tanító vezetése alá helyezi ugyanazt az osztályt, ezenkívül pedig különböző tartamú szorgalmi időket állapít meg .ugyanazon az iskolán belül. A dolog vége az lesz, hogy a gyermeknek tavasszal és ősszel más lesz a tanítója, mint télen, télen pedig a tanítónak száz kezet kell majd növesztenie, hogy el tudja végezni azt a rengeteg munkát, amely eddig^ is reáhárult s amelyet a javaslat ezenkívül még reáhárít. Kirívó hibája a javaslatnak az is, hogy ugyanakkor, amikor beleszól az új tanterv megvalósításának némelyik részletébe és például ülése 19 40 június 6-án, csütörtökön. 151 nagyon helyesen megemlíti a turnus os rendszert, amely egyébként helytálló, megemlíti az őszi és tavaszi tanítócserét, ami szintén csak a tanterv dolga, ugyanakkor nem emlékezik meg egy szóval sem a tanyai iskoláztatásról és a leánynevelés problémájáról, pedig azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a 10—14 éves leánygyermeket egészen másra kell nevelni, I mint a 10—14 éves fiúgyermeket. Jól mondotta Mester képviselőtársam, hogy amíg valóban nincs rendezve iskolánkívüli népmüvelésünk, addig nem lehet mellőzni egy ilyen fontos törvényjavaslatnál ezt a problémát sem. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tantervi kérdés!) Eddigi bírálatomat összegezve, a következőket kell megállapítanom: Elhanyagolnak látom a falusi népoktatást a városival szemben, elhanyagoltnak a gazdasági oktatás ügyét, kevés a szorgalmi idő, sok az osztatlan iskola és sok a gyermekek száma egy osztályon belül. Ezen a módon nem adunk mezőgazdasági államunk jellegének megfelelő mezőgazdasági művelődést és szakműveltség nélkül bocsátjuk el a gyermekeket a nyolcosztályú tanítás után is. T. Ház! Szóvá kell tennem még egy nagyon fontos hibát a törvényjavaslattal kapcsolatban: a túlzsúfoltság kérdését. Szerencsém volt az 1936. évben egy interpelláció kapcsán a Ház elé és a miniszter úr elé hozni az egytanerős osztatlan iskolák tanítóinak hallatlanul nagy megterheltségét, különösen az 1935 : VI. törvénycikkel, annak 7000. számú végrehajtási utasításával kapcsolatban megnövekedett hallatlanul nagy munkáját. Gondolok itt a várható írásbeli előkészületekre, amikre a tanító most már kötelezve van. Készséggel koncedálom, hogy ezek az előkészületek az elsiő évben sokkal súlyosabbak voltak s most már kevésbbé súlyosak, de mégis be kell látni, hogy arra a falusi vagy tanyai tanítóra, aki falujának nemcsak tanítója, hanem ha nincs pap, a papja is, ha nincs jegyző, a jegyzője is és egyben szövetkezeti vezető is, aki kántor is, mind egy személyben, mondom, az egytanerős iskolának erre a szerencsétlen tanítójára, a magyar kultúrának e kikülönített őrszemére nem lehet már több terhet róni. Nem is nagyon csekély az egytanerős, is- [ kólák száma. Az előttem fekvő kimutatás szerint —• s azt hiszem, ez nem téves — a csonka ország 6873 iskolájából osztatlan 3147, tehát 457 százalék, részben osztott 3127, tehát 45*4 százalék, teljesen osztott pedig mindössze 599, tehát 879 százalék. Amint méltóztatnak tudni, a. mi kiindulásunk, sajnos, legtöbbször a teljesen osztott iskolákra vonatkozik, ezeknek a száma pedig mindössze 8'79 százalékot tesz ki. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az osztatlanra is! tfgy, mint Németországban is! Ott is körülbelül ez az arány!) Ismétlem: alapvető hiba ezért, hogy az osztatlan népiskolát ez a javaslat a nyolc osztály bevezetése után is továbbra is teljes mértékben fenntartja. Jól tudjuk azt, hogy ezáltal önkéntelenül is arra a tanítóra, aki eddig hat osztályt tanított s ezután nyolc osztályt fog tanítani, mégis csak még több terhet fogunk majd róni. De a falusi iskolák ezután is, különösen ebiben a vonatkozásban, mostohagyermekek lesznek. Ezzel szemben az én indítványom más, tudniillik az, hogy ilyen erőltetetten keresztülhajszolt javaslat helyett, amelyet à keret ,