Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
120 Az országgyűlés képviselőházának parlamentáris kifejezéseket méltóztassék használni, (ifj. Tatár Imre: Ezek nem érdemelnek mást! — Derültség.) Ne méltóztassék vitába szállni megállapításaimmal. (Bakv László: Pedig igaza van!) Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi és pénzügyminiszter úrnak. Következik Szögi Géza képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a Szeged melletti Somogyi-telepen épült lakóházak átruházával kapcsolatban nagy tömegben — 400—500 esetben — szabálytalanul kirótt ingatlan vagyonátruházási illetékek és súlyos bírságok tárgyában. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a Szeged szabad királyi város tulajdonát képező, s a szegedi körtöltés mellett lévő igen nagy területen 1918. év óta fokozatosan kiépült úgynevezett Somogyi-telepen, — melyen túlnyomórészt szegény munkásnép lakik — 1938. év eleje óta nagyszabású illetékfolyik? 2. Továbbá arról, hogy a városi adóhivatal egyik Bózsó nevű tisztviselője immár két év óta házról-házra járva különféle csalafinta ürügyekkel szerzi meg a házbirtokosoktól azokat az adatokat, amelyeknek birtokában a királyi adóhivatal egyik — zsidószármazású — tanácsosa az illetékeket és azok egytől-ötszöröséig terjedő 'bírságait kirójál 3. Továbbá arról, hogy az illeték és bírság kiszabása terén teljes jogbizonytalanság uralkodik, mert tizennyolc éven keresztül illetéket senkinek sem kellett fizetnie? 4. Továbbá arról, hogy a visszamenőleg! kivetett illetékek és bírságok erélyes behajtása sok jóhiszemű család anyagi tönkrejutását eredményezi? 5. Mindezek alapján végül megkérdezem: hajlandó-e a pénzügyminiszter úr sürgősen intézkedni aziránt, hogy a vexatórius eljárások megszűnjenek és hogy a szabálytalanul kivetett illetékek és bírságok elengedtessenek? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szögi Géza: T. Ház! A Szeged szabad királyi város melletti települések békéjét is egy olyan ember zavarta meg körülbelül két esztendő óta tartó munkájával, akire Tatár Imre előttem szólott képviselőtársam inparlamentáris kifejezést használt. (Derültség. — r Baky László: Azt mondta, hogy: piszkos zsidö!} Aki ismeri Szeged város körülményeit és a Szeged váiros mellett létesült telepeket, az talán tudja, hogy az első földbírtokreformtörvény idején igen nagy számban osztottak ki 250 négyszögöles telkeket az arra. jogosult kispolgárok, kisigénylők, a szegedi munkásnép tagjai között. Erre a felek a bérleti szerződés szerint épületeket emelhettek és az iigyneyezett örökbérleti szerződés rendelkezései szerint ez az ingatlan nyomban a város tulajdonába ment át. Ök maguk csak lakáshasználati vagy lakásszolgalmi, vagy haszonélvezeti jogot kaptak annak ellenére, hogy ilyen korlátozott tulajdonjogot élvezhettek. Most derült ki, bátr 18 éven- keresztül semmi néven nevezendő panasz nem volt, az, hogy ezeket az ingatlan felülépítményeket, amelyeknél a tulajdonjog a földié vonatkozólag a városé a felülépítményre pedig ezeké a szegény kisegzisztenciáké, az adóhivatal éppen úgy szabályszerű ingatlanvagyona truházási illeték alá vonja, mintha ezek korlátlan és valóságos öröktulajdonjogot szereztek volna* Itt látjuk -a sérelmet, szegedi Somogyi112. ülése 19UO június 5-én, szerdán. telepiek, mert bár a város hatósága 18 éven keresztül a legnagyobb türelemmel és megértéssel kezelte ezt az ügyet és egyszerű közös kérvényre hozzájárult az átruházáshoz minden kincstári és városi illeték igénylése nélkül. 1938-ban, amikor egy kikeresztelkedett zsidó pénzügyi tanácsos került Szegedre, ez ömtevékonyén illetékrazziát rendelt el ezen a Somogyi-telepen és egy másik tisztviselővel társulva, azt házról-házra küldve, az embereket megkérdezte, hogy mikor szerezték a házat, ejnye, de szép ház, mennyiért vette, nem is volt drága, van-e róla szerződés és^ amikor a szerződést a jóhiszemű telepi bérlők elővették, komoly arcot vágott, jegyzőkönyvet húzott elő és kivetette az illetékbírságot. Az illetékbírság felvétele pénzügy^ hatósági aktus, ez nem tartozik a t. Ház elé. Nem tartozik a t. Hátz, elé az ügynek abban a szakában, amikor ez ellen fellebbezéssel élünk és a fellebbezési hatóság elleMétes döntéseket hoz. Akkor sem tartozik a t. Ház elé. amikor egészen a legfelső fórumig jutunk, a közigazgatási bíróságig. A közigazgatási bíróság szintén ellentétes döntéseket hoz ebben a kérdésben. Közben pedig kiróják az egyszeres, kétszeres és háromszoros bírságot, azonkívül az illetékek erejéig folytatják a végrehajtásit, kitűzik az árveréseket és nagyon sok telepi 'bérlő feje felől már el is árverezték azt a kis családi házat. Most az árvíz összeomlasztotta nagyon sok kisbérlő házát, de a kiszabott illetékbírságért továbbra is zaklatják ezeket a szerencsétlen embereket. A t. Ház elé akkor tartozik a dolog, amikor a közigazgatási bíróság elvi jelentőségű állásfoglalása alkalmával most már egységesen feloldotta ezeket a bírságokat kiszabó határozatokat és kimondotta, hogy az illeték kiszabása és a bírságolás szabálytalan. Ezért jöttem a t. Ház elé és pedig azért, mert három esetet különböztetnek meg: az első alkalommal kiszabják a 7-5%-os illetéket, a másodiknál a 36%-os ingó átruházási illetéket szabják ki, ha okirat fel van véve, ha pedig okirat egyáltalán nincs róla, akkor nem szabnak ki semmit, mert a törvény akként rendelkezik, hogy ingó adásvételi szerződéseknél illetéket fizetni, ha okirat felvéve nincs, nem kell. Kétségtelen tehát, hogy körülbelül 500 ilyen esetben történtek illetékkiszabások és 500 ilyen esetben szabtak ki horribilis bírságokat. Nem kutatom az okát, mi indította ezt a nemkeresztény szellemű, hanem csak kikeresztelkedett szellemű pénzügyi tanácsolt ezeknek az eljárásoknak lefolytatására, habár azt hallom, hogy anyagi előnye is származik ebből, Mindenesetre arra kívánom kémi a pénzügyminiszter urat, szíveskedjék odahatni, hogy a törvény 57. §-ában foglalt jogkörénél fogva adjon ezeknek a jóhiszemű kisbérieknek illetékamnesztiát, törölje az illetékbírságokat, még pedig ne várja meg azt, hogy ezek a jogban járatlan emberek tönkremenjenek és elárvereztessenek, hanem hivatalból vizsgáltassa ki az összes ügyeket és hivatalból adja meg nekik ezt a szükséges kedvezményt. Ezzel be is fejezem interpellációmat, hiszen ennek semmi politikai szinezete nincs és bízom abban, hogy ezt a Szeged városát érdeklő ügyet a pénzügyminiszter úr alapos megfontolás tárgyává teszi és kedvező döntést fog hozni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Vájna Gábor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz.
