Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának . Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Koyách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir, belügyminiszter úrhoz a zsidó és az országra káró« más elemek őrizetbe vétele és munkatáborokba küldése tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy: 1. az 1914—18-as világháború alatt a magyarországi szabadkőművesség tagjai és a zsidóság voltak azok, akik évtizedes hosszú munka alatt az ezeréves Magyarország ellen a legnagyobb szellemi szabotázst követték el, mely a magyar társadalmat annyira lezüllesztette, hogy az egyébként vitézül és hősiesen harcoló hadsereg teljesen szótzüllött, az országban fejetlenség támadt, amiáltal Magyarország trianoni sírja megásatott, — 2. hogy ugyanez a zsidóság és szabadkőműves szervezetek már huzamosabb idő óta programmszerűleg foglalkoznak egy, az előbbihez hasonló szellemi szabotázs előkészítésével, rémhírek terjesztésével, német-olasz tengelyellenes propagandával, melyek valamennyien alkalmasak arra, hogy az országot a feltámadás helyett egy újabb katasztrófába taszítsák, — 3. hogy munka nélkül csavarogva, magyar emberek véres verejtékét kiszipolyozva, a II. zsidótörvény rendeleteinek ellenére magyar emberek kenyerét elveszik, hogy ezáltal a keresztény magyarság előtérbe jutását gazdasági téren is lehetetlenné tegyék, — 4. hogy a Kárpátokon át sok-sokezer galíciai és lengyelországi zsidó özönlött be Kárpátaljára és onnan az ország keleti részébe, valamint Budapestre, akik az itteni zsidósággal és velük együtt tartó magyar elemekkel a nemzetvédelmet komolyan fenyegetik, — 5. hogy az elítélt kémek és bolseviki szervezők 40, illetőleg 80%-a zsidó, akik a tengelyellenes hatalmakat, valamint Troczkij hírszerző szerveit lelkiismereti urdalás nélkül kiszolgálják. Hajlandó-e a miniszter úr arra, hogy az országra nézve mindenképpen káros, fentiekben megnevezett zsidóságot és velüktartó destruktív elemeket őrizetbe Vetesse, hogy 1018 október 3I-ike ne ismétlődhessék meg? Továbbá hajlandó-e ezeket az elemeket a produktív munka elősegítése érdekében munkatáborokba kényszeríteni és hajlandó-e odahatni, hogy az állammal kapcsolatos mindenféle hivatal, vagy intézmény kötelékéből azonnal eltávolíttassanak? Vajna Gábor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T, Ház! Interpellációm lényegét előttem szólott Maróthy Károly és Hubay Kálmán igen t. képviselőtársaim tulajdonképpen már elmondották és így alkalmat adtak nekem arra, hogy interpellációm rövidebb lehessen. Mielőtt interpellációm lényegére térnék, két tényt kell leszögeznem és pedig először azt, hogy a magyarországi zsidó vezetőszemélyek által 1929-ben kiadott Zsidó Lexikon előszavában a második oldalon a következők vannak leszögezve (olvassa): »Az együvétartozás energiaegysége illeszti össze az emberi munkának ezt a nagy tömegét, mindazokat pedig, akik személy szerint sorakoznak fel, a közös származás vérkapcsolatai állítják egymás mellé. Ezért is nem tesz a lexikon különbséget a felekezet kereteiben élő zsidók és a felekezetből kilépett zsidók között. Az alkotó tehetség nem változik a vallásos érzések megmásulásával és mi itt a munkát mértük meg, nem pedig az egyéni élet '2. ülése 19AO június 5-én, szerdán. 121 belső vívódását és változásait. Egyébként a hagyományos zsidó felfogás sem tűr ilyen szelektálást, mert a zsidósághoz való tartozást nem a vallás, hanem a származás dönti el.« Ezt tehát maguk a zsidók mondták 1929-ben, az első és második zsidótörvény előtt. A zsidóságnak a világ-szabadkőmívességgel kapcsolatos munkáját pedig Ágoston Péter, a nagyváradi jogakadémia volt tanára, később bolseviki népbiztos és páholynagymester, a »Zsidók útja« című munkájában a következőképpen állapítja meg (olvassa): »A magyar szabadkőművesség és a zsidóság összeforrt, mert amikor Magyarországon a kor a szabadelvűséget követelte, akkor a zsidóság állt melléje a legnagyobb tömegekben. Ha tehát magyar ember a zsidóságról ír és a magyar zsidóság sorsát tárgyalja, akkor a szabadkőművesség külső történetét is írja meg benne.« Ezt a kapcsolatot szabadkőművesek és zsidó'k egyöntetűen állapították meg. Ezzel kapcsolatban legyen szabad idéznem, egy szabadkőműves volt országgyűlési képviselő irataiból — 1890-ben keltek — a következőket (olvassa): »A történelem bizonyítja, hogy azok a fajok tudtak naggyá fejlődni és hatalmukat meg is tartani, amelyeik az. emberiség szempontjából hasznos munkát végeztek. Azok a külföldi szabadkőműves szervezetek, amelyek ezt a szempontot vették figyelembe, tudtak küzdeni az emberisági célokért, f

de egyúttal az illető nemzetért is. Magyarországon a szabadkőművesség erre a fokra emelkedni soha nem volt képes.« Ezt is megint egy szabadkőműves állapítja meg. T. Ház! Szükséges volt mindezeket idéznem azért, hogy interpellációm hivatalosan bejegyzett szövegében foglaltakat igazoljam. A szellemi szabotázs, amelyet a világ-szabadkőművesség s a magyarországi szabadkőművesség és a magyarországi zsidóság bizonyos rétegei közösen készítettek elő 1918 október 31-éig széjjel züllesztette a veretlen magyar csapatokat sajtótermékek és propaganda-röpiratok útján és olyan hírek által, amelyeket az Est-lapokban és hasonló szennynyomtatványokban a harctérre küldtek és, itthon a laktanyák melletti kocsmákban és más találkozóhelyeken ingyen teriesztettek. (Baky László: Osztogatták!) T. Ház! Néhai Verhovay Gyula 1890-ben megállapította, hogy miután a zsidóság az 1867~es kiegyezés ^után a szabadkőműves aknamunkát megindította, etetéssel és itatással megvásárolta a szavazók lelkét és azt mondotta, hogy ez a lélekvásárlás tönkre fogja tenni a szabadelvű uralmat. Legyen szabad itt egészen röviden néhány sort idéznem tőle (Halljuk! Hall'tuk! a szélsőbaloldalon.'— olvassa): »A választási rendszernek megtisztítása a hozzátapadt sár- és salakrétegektől egyenlő a népi erőnek felszabadításával; a megtisztítás annyi, mint felszabadítani a lelkiismereteket, annyi, mint lehetetlenné tenni a vesztegetést, a hamisítást, erőszakot. Fel kell szabadítani a polgár lelkiismeretét, hogy szabadon, függetlenül nyilatkozhassak meg...« Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell a házszabályoknak arra az intézkedésére, hogy idézeteket tartósan olvasni nem szabad. Méltóztassék a szükséges idézeteket felolvasni, egyébként azonban méltóztassék inkább a < szellemét elmondani azoknak, amikre hivatkozik. Vajna Gábor: Egy sort csak, ami még hátra van, ezt talán szabad lesz felolvasnom. (Olvassa): »Ez a legelső és legfőbb feladat,