Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának zsidóbirtokoknak a zsidótörvény szerint fizetendő feltételeinek megváltoztatása és rendezése tárgyában. Tekintettel arra, hogy a szóbanforgó interpelláció a vezetésem alatt álló minisztérium ügykörét érinti, a miniszterelnök úr annak másolatát azzal a kéréssel küldötte meg hozzám, hogy arra a választ helyette adjam meg. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő : Az 1939 : IV. te. 16. §-a értelmében átengedésre kötelezett ingatlanok felhasználásának feltételeit az 1936 : XXVII. te. és az 1940 : IV. te. rendelkezései szabják meg. Ezeknek a rendelkezéseknek megfelelően fogok eljárni. A becsértéket és, a haszonbérleti feltételeket szakértői becslés alapján állapítom meg. Szakértőim figyelmen kívül hagyják azokat a körülményeket, melyek egyes vidékeken mutatkozó földhiány, egyes ingatlanokhoz való különös ragaszkodás és egyéb okok miatt a földárak túlzittt emelkedését okozzák. Gondoskodni fogok a törvény azon rendelkezéseinek megtartásáról is, mely szerint az ellenértéket a nyereség kizárásával kell megállapítani akkor, ha az 1914. évi július hó 28. napja ntán szerzett zsidóingatlanokat a tulajdonos az eladó szorult helyzetének kihasználásával vagy árverésen olyan előnyösen szerezte, hogy a teljes becsértékkel mél têv y talán nyereséghez jutna. Mindezeknek a törvényes rendelkezéseknek betartásáról már csak azért is gondoskodni lógok, hogy a törvény végrehajtása a t. képviselőtársam által hivatkozott közvéleményt megnyugtassa. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940 április 29. Gróf Teleki s. k.« Elnök: Méltóztatnak-e az imént felolvasott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a földmívelésügyi miniszter úrnak ugyancsak iff. Tatár Imre képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Ifj. Tatár Imre országgyűlési képviselő úr 1940. évi április hő 3-án interpellációt intézett hozzám a zsidótörvény keretében a zsidófajúaknak megszerezhető kivételezések által a nemzet nagy kárára elkövetett káros tevékenykedések meggátlása tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Azokat a kivételeket, amelyeknek igazolása esetén az 1939:IV. te. rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, a törvény taxatíve felsorolja. Már most meg lehet állapítani, hogy a törvényes kivételek folytán a zsidótörvény alapján földbirtokpolitikai célra felhasználható terület a számításba vett fémillió kat. holdnál lényegesen kevesebb lesz. A törvény rendelkezésein azonban nem áll módomban változtatni s kénytelen vagyok a törvényben felsorolt kivétel szabályszerű igazolása esetén az átengedésd eljárást mellőzni. Egyébként megnyugtatom t. képviselőtársamat, hogy — mint ezt már több izben kijelentettem — a zsidótörvény földbirtokpolitikai rendelkezéseit a lelhető legsürgősebben s a legteljesebben kívánom végrehajtani s nem vagyok hajlandó kivételként elfogadni olyan körülményeket, amelyeknek kivételként alkalmazását a törvény nem teszi kötelességemmé. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940. évi április hó 26-án, vitéz Teleki Mihály gr., s. k.« 2. ülése 19iO június 5-en, szerdán. 95 Elnök: Méltóztatnak az imént felolvasott választ tudomásul venni? (Igen.) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a pénzügyminiszter úrnak Maróthy Károly képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (oldassa): »Válasz Maróthy Károly országgyűlési képviselő úrnak a Károlyi Imre és Károlyi Gyula grófok zalaszentgTÓti és érdi parcellázásával kapcsolatosan elmondott interpellációjára. A képviselő úr azt az interpellációt intézte hozzám • »1. Van-e tudomásom arról, hogy a Nya raló-Epítő és Parcellázó Rt., azaz dr. Fuchs Pál és Fuchs Mihály 'budapesti lakosok adásvételi szerződéssel tulajdonukba vették gróf Károlyi Imre zalaszentgróti és környéki birtokait, ezeket igen nagy haszonnal parcellázták, de ezután adót nem fizettek, sőt a parcellázást gróí Károlyi Imre nevében és megbízásából eszközeitek, így az. adás-vételi illetékkel is megkárosították a kincstárt; 2. Van-e tudomásom arról, hogy ugyanezen cég gróf Károlyi Imrétől s gróf Károlyi Gyulától ölenként 50 fillérért megvásárolta ezek érdi 800 holdas birtokát ós 4—12 P napi vételáron adták toiválbb, de a parcellázásnál is a kincstárt súlyosan megkárosították; 3. Van-e tudomásom arról, hogy mindkét visszaélést, az elsőt 1939. évi március hó 22-én, a másodikat 1939. évi november hó 2-án szavahihető, tanúk kellő bizonyítékokkal hozták tudomásaira dr. Csilléry Béla m. kir. pénzügyigazgató úrnak, akit külön még arra is figyelmeztettek, hogy ezen adó- és illetékcsalási ügygyei kapcsolatban az érdekelt Fuchs-család likvidálja vagyonát és így akar a konzekvenciák elől anyagiakban menekülni: 4. Hajlandó vagyok-e a kincstár érdekeit a Fuchs-családdal szemben is megvédelmezni? Az interpellációra válaszom a következő: A beszerzett hiteles bizonyítékok szerint gróf Kártolyi Imre nagymágócsi lakos a Zalaszentgrót környéki (Csáford, Kehida, Zaiaszentlászló, Kisszentgrót és Zalaudvarnok községekbeli) birtokait 1924—1931. években önmaga parcellázta, de nem adta el azokat sem a Nyaraló-Építő és Parcellázó Bt.-nak, sem dr. Fuchs Pál és Fuchs Mihály budapesti lakosoknak. A parcellázásból származó vételárhátralékok) is eredetileg gróf Károlyi Imre javára voltak telekkönyvileg biztosítva és nevezett csak az 1930. év végén engedményezte a még fennállott és mintegy 50.000 pengőt kitevő vételár hátralékot a Nyaraló-Építő és Parcellázó Rt.-ra. Ezek szerint közbeeső vétel, illetve eladás nem történt, így vétel eltitkolása miatt adócsalási eljárást sem lehetett indítani. Mivel továbbá a régi tulajdonosnál az ingatlan elidegenítése folytán kézhez kapott bevétel adóköteles bevételnek nem számít és mert dr. Fuchs Pál és Fűchs Mihály a beszerzett adatok szerint a parcellázásban nem vettek részt, az engedményezés pedig r egymagában adózási kötelezettséget nem állapít meg — ezzel a parcellázással kapcsolatosan adómegrövidítés sem történt. Való tény azonban, hogy dr. Fuchs Pál, Fuchs Mihály és Fuchs Éva 1933. évi május havában Csáford községben — tehát ugyanott, ahol a Károlyi-féle parcellázás is folyt — vettek egy birtokot, az eladó azonban nem gróf Károlyi Imre, hanem Szakáll Hajnalka és Szakáll Ilona férjezett Szluha Dénesné csáfordi lak'osok voltak, Dr. Fuchs Pál és tár-