Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-112
Az országgyűlés képviselőházának téaében nem vezet sértő szándék, ez, nem akar bántó lenni feléjük, de óriási nevelői munkát kell végeznünk, lia csak olyan szintet akarunk a tömegnevelés szempontjából elérni, amely szir>t ebben a korszakban, amelyben nemcsak a fizikai fegyverek, hanem az ész fegyverei is döntően avatkoznak be a nemzet »lenni vagy uem lenni« kérdésébe, döntően fontos ahhoz, hogy utóiérjük, sőt elhagyjuk azokat, akiket ma utóiérnünk, illetve elhagynunk feltétlenül, életbevágóan szükséges. (Ügy van! Ügy van! a szélsőjobboldalon.) E tekintetben nem hagyhatunk semmiféle kívánnivalót sem magunk után, mert a mulasztás ezen a téren százszorosan üt vissza, hatásai, visszautaséi megismétlődő ütések és csapások, mert nemcsak egy alkalommal, hanem sorozatosan ütnek vissza a nemzetre és sorozatosan károsítják a nemzetet hosszú évtizedeken keresztül. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon) Ez, amit mondok, így van, mert az élet, amelyet magunK mögött hagytunk, ezt bizonyítja. Hogy menuyire í«y van ez és hogy milyen következményekkel jár az ezen a téren tapasztalható mulasztás, annak éppen tegnap egy igen szomorú évfordulója volt, (Lgy van! a szélsőbaloldalon) mert hatásaiban idaig juttathatja a nemzetet az. ha nincsen kellőképpen megnevelve. T. Ház! Ez volt — és ezt hatásaiban szomorúan erezzük — az úgynevezett liberál-kapitalista nevelési rendszer. Ezzel állítom szembe a ;jovo nevelési rendszerét, a nemzetiszocialista munkaallam nevelési rendszerét. Mit látunk ezen a téren, t. Ház? Azt, hogy a mi nevelési rendszerünk, tehát nemzetünk, hazánk jövendő nevelési módszere, a nemzetiszocialista nevelési â rendszer, legelsősorban is kötelességének tartja azt, hogy az élettel a legszorosabb kontaktusban, a legszorosabb érintkezésben legyen. Lehet, hogy ma még pillanatnyilag gondolkozásra r késztet az. hogy én ennél a szembeállításnál a nemzetiszocialista nevelési rendszert hozom ide, de méltóztassék nekem megengedni azt, hogv egy pillanatnyi kitérővel csupán csak utaliak arra, hogy miért tettem ezt. Ahhoz, hogy elvégzett munkaeredményeket bírálni tudjunk és az előddel szemben a fejlődést ilven szempontból biztosítani tudjuk, szükségünk van mindenkor arra, bogy egyrészt a múlt tárgvilasfos bírálata alapján, másrészt uedig a rendelkezésünkre álló és a jövőben biztosítandó legjobb módszerek «lapján a mwfelelő összehasonlítást meg tudjuk tenni. Erre nem kínálkozik semmi más jobban, mint ami a múlt és a jövő szempontjából a legjobb. Itt az f á.n lehet arról beszélni és lehetnek ebben a tekintetben eeryéni felfogások, hogy a nemzeti «zoeializmns. mint olyan, importeszme, — erről "lehetne vitatkozni — nekünk azonban kizárólag- *z lehet a feladatunk, hoey elbíráljuk: ha tényleg az volna- — mint ahogyan szerintem nem az —. akkor azokat a módozatokat, ame1 v^ket neknnk ez uyui it, mennyiben tud ink a mi sajátos, hogv úsrv mondjam, nemzeti beállítottságnnkhan hasznosítani, mennviben tudink fv^koHatilag a nemzeti közösség javára fordítani. Es ha mi találunk ilyesmit, ami megfelelő arra. hoar a nemzet- mint hasznos értéket felhasználhassa, akkor nekünk nem szabad különbséget tennünk a tekintetben, hogv vájjon az importeszme-e a szónak éhben az értelmezésóiKen, hanem két kézzel kell megragadnunk az alkalmat arra, hoky minden olyan hasznos dolgot, amèly e tekintetben számunkra is hasznot hoz, igenis alkalmazzunk. Hiszen különben megtagadnánk azokat az őseinket, akik a nemzetnek kiváló képességű vezetői voltak, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. 112. ülése 1940 június 5-én, szerdán. 91 akiknek minden vágyuk az volt, hogy sajátmaguk lássák a külföld hasznos intézményeit, hogy azokat azután itthon hasznosíthassák; megtagadnánk nemzeti fejlődésünk lehetőségét, és megtagadnánk mindazokat a segítő eszközöket, amelyek e tekintetben külföldi példák folytán részünkre itt állanak készen, csak azért, mert azok idegenek, mert importeszmék. Ugyanakkor nem röstellj ük hangsúlyozni a magunk elmaradottságában azt. hogy igenis a nemzetnek saját erejéből kell új erőre kapnia és a nemzetnek saját erejéből kitermelt új és nemzeti eszméivel kell mindenféle szempontból haladást biztosítania. T. Ház! Elismerem a nemzet erejét és e tekintetben az én álláspontom az, hogy talán egyetlen olyan népe vagyunk Európának, de talán az egész földnek is, amely csak önmagáiból meríthet erőt. Elismerem és vallom azt. hogy minden eredmény csak akkor értékes, ha annak kivívásában sajátmagunk izzadtunk, véreztünk és küszködtünk. De nem ismerem el azt a negáció álláspontjára helyezkedő véleményt, amely mindent eltol magától akkor is, amikor hasznos volna, kizárólag azért, hogy ezzel saját önző érdekeit védelmezze. Éppen ezért tartottam szükségesnek azt, hogy a múlt és a jövő szempontjából a liberal-kapitalista rendszert a jövő nemzetiszocialista munkaállam nevelési rendszerével hasonlítsam össze. Nézzük meg, t. Ház, azt, hogy e tekintethen mit mond számunkra az általános indokolás. Ne méltóztass aniak rossz néven venni tőlem, (ha túlságosan őszinte leszek, de ez kötelességem, és megteszem anélkül, hogy személyi vonatkozásban bárkit is célom lenne támadni. Mi nem személyeket támadunk, mi rendszert támadunk. Mi nem személyek ellen harcolunk, mi egy rendszerrel szemben küzdünk, egy jobb, boldogabb rendszerért^ a nemzeti szocialista munkaállamért. Ez a célunk és ebben a tekintetben nines szükségünk arra, hogy személyes vitákban merüljön; ki munkásságunk, csupán elvi fegyverekkel óhajtunk küzdeni elvi álláspontokkal szemben. Amikor az indokolással, annak általános részével foglalkozom, ezt szükségesnek tartottam előrebocsátani, mert ezzel is ilyen szempontból óhajtok foglalkozni. Az általános indokolás többek közt azt mondja, hogy társadalomnak és államnak minden körülmények között arra kell törekednie, hogy mindenki egyenjogú polgárnak érezhesse magát ebben az országban. Az egyenlő jog, t. Ház, annyit jelent, hogy a jog egyenlő mértékben^ illeti Pétert ugyanúgy, mint Pált. ha egyenlő feltételek állanak fenn. Be méltóztassék megmondani, hogy egyenlő jog uralkodik-e ebiben az országban, amikor a javaslat is: azt mondja, hogy az odavaló, tudás és erkölcs tekintetében kiművelt munkások dolgozzanak ennek az országnak minden egyes posztján, és akkor azt látjuk, hogy ezek a kiművelt és az élet különböző posztjainak ténvleg^ odavaló munkásai százszámra munkanélkül kénytelenek az országban élni, mert nines meg számukra az. ami őket odalendítse a nekik megfelelő munkahelyekre, nincs meg ezid őszeri nt az a munkalehetőség, hogy a mi értékeinket tényleg úgy alkalmazhassuk, ahogy azokat alkalmazni kell. De ha én nevelek és ha nevelői munkám kapcsán azt hangoztatom, hogy igenis a jellemes, a nagytudású, a mindenféle szempontból kifogástalan egyének a megfelelő helyen megtalálják a maguk életlehetőségeit, hogyan
