Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

92 Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 19 W június 5-én, szerdán. tudok akkor én odaállani, mint nevelő, amikor az a gyermek már kora zsenge korban kell hogy érezze és kell hogy lássa saját környezetében azt, hogy hiszen nem mondok igazat, mert az élet számára egészen mást mutat. Hiába állítom én mint nevelő benn az iskolában a legszebb nevelési céllal, a legjobb szándékkal az igazságokat, ha én az életben nem tudom nekik bebizonyítani azt, hogy igenis az élet is ilyen, hiszen azt látja, hogy ott az ösziszeköttetés, a protekció, ennek a rendszernek átkos valamije érvényesül, és azt látja, hogy neki elsősorban vagy papáját kell, jól megválasztania, vagy a nagybácsiját, vagy ezt vagy azt kell felkeresnie, hogy oda tudjon jutni, ahová ő képességeinél fogva joggal mehet, vagy pedig olyan politikai párthoz kell csatlakoznia, amely az ő legjobb meggyőződésével ellentétes gyakorlati megoldásokat juttat számára. Elismerem, hogy ebben az országban igen sokszor hangoztatjuk a keresztény nemzeti szellemű politikát, de én arra kérem a miniszter urat, hogy ha már ebben az indokolásban ilyen szempontból hangsúlyozza, hogy ennek a keresztény és nemzeti szellemű politikának kell érvényesülnie ebben az országban, akkor méltóztassék elsősorban a saját kormányzatának megmagyarázni azt, hogy mi az a keresztény és nemzeti szellemű gyakorlati politika, (Wirth Károly: Egy kicsit nehéz feladat!) mert ezt csak hangoztatjuk, de a nádpálcán kívül semmi más gyakorlati eredményét nem látjuk. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Közi Horváth József: El van törölve a pedagógiában! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Palló Imr-e kívánta! — Wirth Károly: De egy kivétellel! Ne a miniszterelnök úr kezében! — Keek Antal: A miniszterelnök úr most már rántottát süt, nem ér rá a nádpálcával bánni! — Mozgás és zaj.) T. Ház! Egészen természetes követelménye a fejlődésnek az, hogy a fejlődés szempontjából számbavegyük mindazokat a körülményeket, amelyek az életben jelentkeznek és azokból a hasznosat a nemzet életébe beállítsuk, a károsat pedig kiküszöböljük. Ilyen szempontból azt mondhatnám, hogy a nemzet nagy tömegei számára majdnem semmi sem áll rendelkezésre, mert ebben az országban ezidőszerint az a helyzet, hogy van egy meggyökeresedett politikai felfogás és annak van egv ma már a gyökereiben nagyon lazuló képviselete, ez a rendszer és ezenkívül nines semmi más lehetőség, hogy az életszemlélet gyakorlati formálását a nagy nemzeti közösség számára biztosítsuk. Én nyiltan és őszintén megmondom, roppant fontosnak tartom például azt, hogy ha egy olyan elv vagy eszme merül fel a nemzet életével kapcsolatban, amely nemcsak e nemzet életén belül jelentkezik, hanem jelentkezik európaszerte, akkor a kormányzatnak feltétlenül módot kellene adnia arra és elő kellene mozdítania azt, hogy az a koreszme, amelynek ma már látjuk a gyakorlati eredményeit, de mindenkor, minden koreszmével kapcsolatban, amely mutatkozik, az volna kívánatos, hogy az a koreszme eljuthasson a nemzet minden egyes rétegéhez azért, hogy a nemzet minden egyes rétege helyesen és alaposan tisztában legyen ezzel az eszmével. E helyett azonban mi történt, t. Ház? Az történt, — és ezt a múlt igazolja — hogy Európán a hosszú évszázadokon keresztül át- meg áthullámzottak különböző koreszmék, részben hasznosak, részben károsak, azonban meg a leghasznosabb koreszméből is csak annyit vagy annyit sem tudott a mi országunk leszűrni és a maga hasznára fordítani, amennyit a maga élete és életének fejlődése megkívánt volna. (Mozgás a középen. — Mester Miklós: A kereszténység jól érvényesült! — Wirth Károly: Csupa zsidókézben van minden!) Igaza van képviselőtársamnak, hogy jol érvényesült, (Keek Antal: Szellemileg is, lelkileg is lenne keresztény!) azt hiszem azonban, igen t. képviselőtársam sem fogja állítani, hogy ebben az országban megvolna a szellemiség gyakorlati érvényesülése, — ami pedig szorosan együvé kellene hogy tartozzék az elmélettel — hogy a keresztény felfogás gyakorlati téren is érvényesülne. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rapcsányi László : Délután az interpellációmmal kapcsolatban majd gyakorlati példával fogom bebizonyítani, hogy mennyire nem érvényesül a keresztény szellem. Méltóztassék megengedni, hogy ez után a kis intermezzo után tovább folytassam azt, aminek megemlítését feltétlenül szükségesnek tartom. Igenis vádolom a kormányzatot azzal, hogy a nemzetnevelésnek ilyen szempontból a leghatározottabban kerékkötője. (Ügy •• van ! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, r miért fél a kor

: raányzat a jelenlegi koreszmének, a nemzeti szocializmusnak a nép, a nemzet legszélesebb rétegei közt való elterjedésétől, nem tudom, hogy milyen következményektől tart a kormányzat evvel kapcsolatban. Egyet azonban tudok, még pedig azt, hogy maga a kormányzat fél ennek a gyakorlati megvalósításától azért mert ó már nem tud lépést tartani az idővel, mert benne már nincs meg az a dinamizmus, amely pe dig ennek az eszmének a tulajdona és ennek az eszmének a gyakorlati életben segítő keze. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget) Méltóztassanak megengedni, hogy még egynémely dolgot elmondjak. Amikor a javaslat indokolása azt mondja, hogy meggyőződéses nemzeti életet biztosítsunk, illetőleg alakítsunk ki és szilárdítsuk meg a keresztény erkölcsiséget, ugyanakkor — elismerem, nem a .kultuszkormány intézkedésével, hanem ^ inkább a belügyi kormányzat asszisztenciájával — ezt a kialakítást nagyszerűen végzi a jelenlegi kormányzat, oly kitűnően, hogy e tekintetben a belügyminiszter úr. akit nincs szándékom támadni, hiszem az élet eléggé támadja, — külön tanszéket állíthatna fel. De* hogy enneik a tanszéknek a működése mivé fajulhat, azt majd a következményeiben, azt hiszem, neki is módja lesz szemlélnie és ez nemzeti szempontból éppenséggel nem fog sem az ő működéséről, sem az általa képviselt rendszerről olyan bizonyítványt kiállítani, amelv díszére válnék. Meggyőződéses nemzeti életszemléletet próbálunk kifejleszteni. A kétségtelenül jószándékú indokolás sürgetően írja elő e»zt számunkra. De hogyan valósuljon ez meg, amikor a kormány a világnézlet kialakítását hatalmi szóval egyszerűen rendészeti kérdésként kezeli 1 Amikor tehát mi tiltakozunk a nádpálcával való nevelés módszere ellen, akkor íme, itt van a rendészeti kérdés nádpálcája (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter : Hiszen Palló akarja ! — Wirth Károly : No de nem a miniszterelnök kezébe ! — Zaj.) A miniszterelnök pádpálcát tart a kezében és pzzel a nádpálcával óhajtja egy egész nemzet fejlődését megakadályozni szellemi si-