Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

294 Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 19 W április 24-én, szerdán. nem jelentő eljárás, van hivatva arra, hogy a lakosság, a nép egyedeinek ezt a borzalmas lelki megmételyezését elkerülhessük. Azokban az országokban, ahol ezt az eljárást bevezették, rendkívül kedvezőek a tapasztalatok. Még a dolog gazdasági oldalát akarom kissé megvilágítani. Méltóztassék elképzelni, az ápolás alatt álló elmebajosok száma 15.000, — ez egy állandó szám — tehát napi 4 pengős ápolási díjat számítva, évente 21 millióba kerülnek az országnak, nem számítva az öröklékeny idegbajosokat, nem számítva az aszociális elemeket, amelyek esetleg más réven kerülnek kórházi ápolás vagy más felügyelet alá és szintén« borzalmas terhet jelentenek az államra. Nem nagyítás, ha azt mondom, hogy mindez együtt az országnak 40 millió pengőjébe kerül. Amikor egy újszerű, korszerű intézkedéssel az ország válláról le lehet venni ezt a térhet, amikor így el lehet érni a nép és a nemzet faji sajátságainak javítását, akkor kötelessége a parlamentnek ezzel a kérdéssel foglalkozni. Az öröklékeny ség az, amivel éppen ennek az eljárásnak, ennek a tudományosan indokolt és az egyén szempontjából sem lelkileg, sem fizikailag káros hatást nem jelentő eljárásnak segítségével eredményesen szembeszállhatunk. Nem akarok történelmi példiákat állítani azok elé, akik bizonyos, esetleg jogi, esetleg erkölcsi aggályokat támasztanak,' csak arra méltóztassanak visszaemlékezni, hogy mindenkinek az érdeklődését leköthette az a küzdelem, amelyet a himlőoltás bevezetésekor folytattak a haladást képviselő, a himlőoltás szükségességét hirdető orvosok és a köréjük csoportosult társadalmi rétegek a retrográd irányzatúakkal szemben. Hiszen még 10 vagy 20 esztendővel ezelőtt is volt olyan állam Amerikában, ahol forradalom tört ki a,himlőoltás kötelezővé tétele miatt. Ennél, azt hiszem, mi sem bizonyítja jobban azt, hogj- egy ilyen apró fizikai beavatkozás semmiesetre sem vonható efféle jogi vagy erkölcsi aggály alá, hanem azt korlátok nélkül, az ilyen apró gátMlsok kikapcsolásával kell mcgvalósí tanunk. Az elmebajosok 35^40 millió pengőbe kerülő tömegén kívül igen nagy tömeget képviselnek azok a betegségek, amelyek nem _ az elmebajok, hanem az öröklékeny idegbajok csoportjába tartoznak, nevezetesen azok a degenerálódással járó és a gerincvelő rostrendszerének elfajulásával összefügigő 'betegségek, amelyek 10—20 éves fekvő, munkaképtelen állapotra kényszerítik a beteget. Ha valaki járt faluü, láthatta, hogy minden faluban van 3—i család, ahol ilyen magával tehetetlen beteg fekszik, aki eleinte csak mozgásában akadályozott munkaképtelen, később azonban... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Jandl Lajos: Kérnék meghosszabbítást. {Nagy zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Nem lehet! Elég volt! — vitéz gr. Takách-Tolvaj József: Sajnáljuk, nem adhatjuk meg! — Hubay Kálmán: Ez az új házszabály!) Elnök: A beszédidő meghosszabbításának helye nincs. Méltóztassék beszédét befejezni. Jandl Lajos: Befejezem. Kérem a belügyminiszter úr gondoskodását, hogy mielőbb lásson napvilágot egy olyan törvényjavaslat, amely ezeket a kérdéseket rendezi. (Hubay Kálmán (a, jobboldal felé): Nem szeretnek hallani az elmebetegekről! — Zaj.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a Nyaraló-Építő és Parcellázó Rt. (Fuchs-család) adó- és illetékcsalási ügye tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak, hogy a Nyaraló-Építő és Parcellázó Rt, azaz Fuchs Pál és Fuchs Mihály adás-vételi szerződéssel tulajdonukba vették gróf Károlyi Imre zalaszentgróti és környéki birtokait, ezeket igen nagy haszonnal parcellázták, de ez után adót nem fizettek, sőt a parcellázást gróf Károlyi Imre nevében és megbízásából eszközölték, így az adás-vételi illetékkel is megkárosították a kincstárt? Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy ugyanezen cég gróf Károlyi Imrétől és gróf Károlyi Gyulától Ölenként 50 fillérért megvásárolta ezek érdi 800 holdas birtokát és 4—12 pengő napi vételáron adták tovább, de e parcellázásnál is a kincstárt súlyosam megkárosították? Mindkét visszaélést, az* elsőt 1939 március 22-én, a másodikat 1939 november 2-án szavahihető tanuk kellő bizonyítékokkal hozták tudomására dr. Csílléry Béla m. kin*, pénzügyigazgató úrnak, akit külön még arra is figyelmeztettek, hogy ezen adó- és 'illetékcsalási üggyel kapcsolatban az érdekelt Fuchs-család likvidálja vagyonát és így akar a konzekvenciák elől anyagiakban menekülni. 2. Hajlandó-e a miniszter úr a kincstár érdekeit a Fuchs-családdal szemben is megvédelmezni 1« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Taps a szélsőbalt)ldalon.) Mikszáth Kálmán »Egy választás Magyarországon« című művében elmosódhatatlan emléket állított aranyos humorával a politikai svihákság számára. Ha most erre gondolok, azt kell mondanom, hogy ez a téma, amellyel foglalkozom és amelynek azt a címet lehetne adni, hogy »Egy parcellázás Magyarországon«, a közgazdasági svihákság számára teremthetne hervadhatatlan és soha el nem téphető babérokat. (Rapcsáníi László: Sajnos, nem egyediüli eset!) T. Ház! A gróf Károlyi Imre-család egyik birtokát Zala megyében Szentgrót környékéin parcellázta a Nyaraló-Építő és Parcellázó Rt., magyarul a Fuchs-család, mert ez egy családi részvénytársaság. (Mozgás. — Rapcsáníi László: De jó magyar! Fajmagyar!) Annaki dején, 1926-tól 1929-ig, amíg a parcellázás folyt, az eladása a legmagasabb földárak mellett történt ,mégpedig olyképpen, hogy a föld éhes zalai lakosságot valósággal beleikényszeorí tették a vételbe azzal, hogy a vételárnak legfeljebb 20, vagy 10%-át kérték előre, sőt olyan vevő is volt, akitől egyáltalán nem kértek előleget, vagy vételár-részletet, mert csak az volt fontos számukra, hogy az akkor fennállott magas földárak alapján megkössék az adásvételi szerződést. A föklléhes zalai nép természetesen vásárolta a birtokokat. Két-három év múlva bekövetkezett a földárak és a gabonaárak katasztrofális zuhanása és ezeknek az embereknek, akik a vételárat félig kifizették, ottmaradtak nyakukon a terhes adásvételi szerződések. Az egyik községből például 90