Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

Az országgyűlés képviselőházának 90. kérdéseket, amikor a kormányhoz határozott válaszért fordulok. (Paczolay György: Ha őszintén akarják, csinálják meg! — Maróthy Károly: Ha őszintén?! — Elnök csenget. — Br. Vay Miklós közbeszól. — Keck Antal: De miért fáj ez Vay Miklós képviselőtársunknak? — Maróthy Károly: Neki jogosan fáj!) En -mélyen megdöbbenve állok itt, hogy a magyar ikormányzat, — mindnyájan tudjuk, hogy, sajnos, milyen erők miatt — egyáltalán nem tanul azokból a szörnyű eseményekből, amelyek világszerte lejátszódnak. Itt van egyfelől Lengyelország, másfelől Finnország példája. A 200.000 holdak és a zsidó varsói vezetés Lengyelországa ellenállás nélkül hullott - porba, az egészséges, kisparaszti finn állam pedig már négy hónap óta vívja élet-halál harcát az ötvenszeres túlerővel szemben. (Paczolay György: Világos dolog!) Ennek a konzekvenciáit sürgősen le kell vonni s ezt a kegyelmi időt ki kellene használni arra,, hogy a magyar népet megkössük ezen a földön és megerősítsük ebben a nagy viharban. (Ügy van! Ügy vam! — Taws a szélsőbaloldalon. —- vitéz Lipesey Márton: Honmentő beszéd! — Maróthy Károly: Igen, honmentő! Maguk nem akarnak hont menteni! — (vitéz Lipcsey Márton felé): Kikérem magáimnak, én nem politikából, hanem meggyőződésből beszélek, — vegye tudomásul a képviselő úr! — vitéz Lipcsey Márton: En is abból beszélek, nyugodt lehet! Évtizedek óta! — Egy hang jobb felől: Mi csináljuk! — vitéz Lipcsey Márton: Kikérem ma/ gamnak ezt a fölényeskedést! — Elnök csenget. — vitéz Hertelendy Miklós: Mi csináljuk meggyőződésből! — Paczolay György: Hát csinálják meg! — Nagy zaj. — Maróthy Károly (vitéz Lipcsey Márton felé); Álljon fel és beszéljen már egyszer! Soha nem hallottuk — vitéz Lipcsey Márton: Maguk csak beszélnek! — Keck Antal közbeszól.) Elnök: Keck képviselő urat rendreutasítom a Ház méltóságához nem illő hang miatt! (Paczolay György: A túlsó oldalról is kiabálnak!) Matolcsy Mátyás: Én ezt a kérdést azért hoztam ide, mert meggyőződésem, — de mindnyájan is tudjuk — hogy a magyar nemzet, ez a maroknyi nép új megpróbáltatások előtt áll, mert nagy nemzeti célkitűzéseinket meg kell és meg fogjuk valósítani. Ebben az esetben pedig nem közömbös az, hogy amikor fegyvert adunk a kezükbe, földet is adjunk a talpuk alá, mert akkor majd tudják, miért harcolnak. Nagy különbség úgy harcolni és végigszenvedni a nagy megpróbáltatásokat, ha tudják, hogy odahaza otthon, tanya, ház, család van és azért véreznek, nem pedig a Wimpffen-gróf okért, az Elek-zsidókért és a Pallaviciniakért. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez magyar politika és nemzeti politika. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a nevek említését mellőzni; ne méltóztassék — pláne általánosságban — a Ház színe előtt családokat megbélyegző hangon említeni. Matolcsy Mátyás: Ami a törvényjavaslat sorsát illeti, — ezzel a kérdéssel fordultam ide — tragikus összehasonlítást fogok adni. 1939 október 27-én mondta el a földmívelésügyi miniszter úr (vitéz Lipcsey Márton: De a jövő héten már itt van!) a kishaszonbérleti javaslat során záróbeszédét ésjaz a javaslat október 27-e után felkerült a felsőház elé. Én csak annyit tudok, hogy a javaslat onnan mindezideig nem ülése 1940 március 6-án, szerdán. 65 érkezett le, mindezideig nem tudjuk a sorsát, de ugyanakkor leteszem a Ház asztalára a nagy olasz baráti népnek, a fasiszta Olaszországnak birtokpolitikai tevékenységéről szóló elvitathatatlan hivatalos dokumentumokat. Október 28-án kezdték meg Szicíliában a telepítést — amikor itt az utolsó beszéd elhangzott — és a hivatalos olasz adatok szerint Szicíliában január végéig 3029 telepes ház építését kezdték meg, — a fényképek is ezt mutatják — május végéig pedig 4000 telepes házat át kell és át is fognak adni és vele 4000 olasz családot, 20—25.000 olaszt kötnek a szicíliai földhöz 100—180.000 hold területen. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a fajvédelem!) T. Ház! Amíg Olaszországban felismerték a fejvédelmi politika legfontosabb útját és október 28-ától májusig, de már eddig is, óriási lépésekben haladtak előre, addig nálunk az október 27-én elhangzott beszéd uián újra csak színfalaik mögötti politikai taktikázás és tárgyalás folyik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldaton.) Megrendítők ezek a tények, mert hiszen nekünk is ugyanolyan ütemben, mint az olaszok, mindent el kellene követnünk a magyar faj megerősítésére. (Felkiáltások a s'zélsöbaloldalon: Gyorsabb ütemben! Sokkal gyorsabban! — Br. Vay Miklós: Cementet keverni nem. lehet télen! — vitéz Hertelendy Miklós: Még eövekelni sem lehet!) Kénytelen vagyok ebben a felszólalásomban azt a meggyőződésemet is leszögezni, hogy a földjavaslatnak ez a sorsa az egész magyar politikai élet tökéletes metszetét adja, meri: arról van itt szó, hogy hiába akarunk egy nagy kérdést — mint a földkérdést, vagy a szociális kérdéseket — megoldani és a kormány is hiába szánta rá magát, ha rászánta magát,, arra, hegy megoldja ezeket a kérdéseket, mert politikai, közéleti és közjogi felépítettségünk következtében a felsőház Maginot-vonalánál minden megtörik. (Br. Vay Miklós: Ugyan! Frázisok! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ne beszéljen! — vitéz Hertelendy Miklós: Primadonnáskodás, semmi más! — Elnök csenget!) Ha ez a törvényjavaslat nem ilyen hosszú tárgyalásokat igényelne^ hanem ngy, mint Olaszországiban, a kapavágás után építés indulna meg, akkor mi meg lennénk nyugodva és nem beszélnénk, mert akkor — megnyugtatom a kormányt és a miniszterelnök urat — ott találnának minket az építésnél, éppenúgy, mint, minden nagy építő munkánál, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert mi mindig csak komoly munkáért harcoltunk és harcolunk. (Mozgás jobbfelöl. — Br. Vay Miklós: Tudjuk nélkülözni!) T. Ház! Felfogásom szerint igenis a magyar élet fejlődésének egyenesen tehertétele, minden megmozdulást akadályozó fékje a velünk egyenrangúvá vált felsőház. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Ezért innen is újra támadást kell hirdetnünk a felsőházzal szemben, mert az a felfogásunk, hogy egy olyan felépítésű törvényhozás, amelynek felsőházában á gazdarámtár adatai szerint 118 tag kezén 1,058.000 hold van és a 60 tagú földmívelésügyi bizottságában 50 érdekelt nagybirtokos szerepel, nem tudja megoldani a nagy magyar szociális kérdéseket. (Ügy van!- Ügy • van! a széU'őbaloldalon.) Szerintem minél gyorsabban és sürgősebben meg kell oldanunk a magyar sorskérdése" ket. Ezért azzal a tiszteletteljes kéréssel fordu-