Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-90

48 Az országgyűlés képviselőházának 90. kedelemnek rendszeres és állandó háttérbe szorításáról nem lehet, beszélni. Az anyaggazdálkodás^ kedvezőtlen hatásait valamennyi kereskedő és nemcsak a keresztény kiskereskedő érzi. Hangsúlyoznom kell, hogy a kereskedelmi aruelosztást állandóan gondos figyelemmel kísérem és a lehetőségek határai között arra törekszem, hogy az egyes cikkek forgalmában bekövetkezett fennakadásokat mielőbb áthidaljam. Ez eddig minden esietiben sikerült is. Az áruforgalomban eszközölt hatósági beavatkozás egyik legnagyobb gondom nemcsak az, hogy a fennakadást megszüntessem, hanem, ha már beavatkozom, úgy egyszersmind a mérleg nyelvét a lehetőség határai között a keresztény kiskereskedelem javára billentsem. Azt a panaszt illetően, hogy a zsidó nagykereskedők állítólag a keresztény kiskereskedőknek drágábban adják az árut és számlát sem adnak, legyen szabad hivatkoznom arra, hogy ilyen általánosságban tartott wanasz alapján intézkednem nem áll módomban. A közszükségleti cikkek árait a kormány kellő időben rögzítette, aki ezeket az árakat túllépi, ártörvény szigoraival 'büntetendő. Az árellenőrzés országos kormánybiztosa az áralakulást állandóan figyelemmel kíséri és ahol visszaéléseket tapasztal, azonnal kellő eréllyel közbelép. Kérem a t. Házat, hogy válaszúimat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940 február hó 9-én, Varga s. k.« Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter úrnak Grúber Lajos képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát tudomásulvenni? (Igen!) A Ház a választ tudomásiulveszi. Következnek az interpelliációk. Az első Maróthy Károly képviselő úr interpellációja &, miniszterelnök úrhoz és a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Maróthy Károly: Érthetően!) Nagy Ferenc iegyző (olvassa): »Van-e tudomásuk a miniszterelnök és a belügyminiszter uraknak arról, hogy az 1939 tavaszi országos választások ellen beadott petíciók többsége nem juthat el a Közigtazgatási Bíróság ©lőtt az érdemi elbírálásig? Felismerték-e és miben ismerték fel ennek okát a miniszter urak? Akadályversenynek vagy alkotmánybiztosítéknak tartják-e a miniszter urak a peticiós jogot? Szükségesnek tartják-e a választások tisztaságát hatékonyabban biztosítani? Hajlandók-e e végből választójogi törvény ümk peticiós eljárását, novella letárgyalasával átalakítani akadályversenyből tényleges joggá? Addig pedig hajlandók-e a peticionálókat kötelességüket teljesítő, a közért áldozatot hozó magyar embereknek tekinteni és szükségesnek tartják-e ezeknek lelkiismeretben szabadságát minden ureßszioval szemben megvédeni?« Elnök*. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Ház! A képviselőválasztások érvényessége felett külön bíróság, a Kúriával egyenrangú Közigazgatási Bíróság dönt, hogy azonban ez a fórum csakugyan abban a helyzetben is lehessen, hogy ezekben a kérdésekben bíráskodbassék, ahhoz az szükséges, hogy a petíciók el is jussanak a Közigazgatiátsi Bírság elé és onnan idő előtt vissza ne vonassanak, tehát ez a bíróság érdemben dönthessen. A helyzet a&onban, sajnos, az. ülése 19W március 6-án, szerdán. hogy a Közigazgatási Bíróság nem dönthet érdemben es én úgy látom, hoigy ezért a felelősség egyrészt a helytelen és rossz választójogi törvényen, másrészt pedig a kormány és a kormány mögött álló píáirt tevékenységén nyugszik. T. Ház! Nem érdektelen az, hogy az 1935-ös hírhedt választások után a Gömbös-féle rendszer, amelyet annak idején diktatúráé rendszernek szoktak volt nevezni, sokkal bátrabban, és komolyabban nézett szembe a Közigazgatási Bíróság ítéleteivel, mint az a kormány, amely magát alkotmány védő kormánynak tartja. (Mozgás a jobboldalon.) Itt van a kezemben az elintézett petícióik Összeállítása, Átnéztem a Közigazgatási Bíróság ítéleteit. Megdiöbbenéssel állapítottam meg azt, hgoy míg az 1935-ös petíciók sorsa az volt, hogy formai okokból visszautasítottak 11 petíciót és érdemileg elintézést nyert 31 petíció, tehát a 42 képviselő ellem beadott petíciókból 31-et, vagyis 73-8%-ot érdemileg bíríált el a Közigazgatási Bíróság, addig a most beadott petíciók közül döntés alatt áll még ez idő szerint 5 és idáig letárgyal tátott 35. A 35 letárgyalt petícióból érdemi elintézés alá mindössze 10 petíció került, a többi 25 petíció nem került érdemi elbírálás alá, mert formai okokból utasították vissza. (Mozgás.) Ezek között a formai okok között szerepel az a helytelen törvényi intézkedés, amely amiatt utasíttatja vissza a petíciókat, mert azokhoz nem a választói névjegyzék kivonatát, hanem ennél töibbet, magát a választói névjegyzéket csatolják. A törvényből folyó ilyen formai visszautasítási esetek száma 8, míg a visszavonásos visszautasítások száma 14, és mondanom sem kell, hogy mindezek a nem érdemi elintézések, ezek a formai elintézések mindenkor olyan petíciókra vonatkoztak, amelyek kormánypárti képviselők ellen iriámyultak (lah) és így tulajdonképpen kormánypárti mandátumokat, összesen 24 kormánypárti mandátumot mentettek meg. (Mozgás a középen.) T. Ház! Suma summarum, méltóztassék megnézni... (vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Ezek számok, igen t. képviselőtársam (vitéz Lipcsey Márton: Számok, számok!) és boldog volnék, ha igen t. képviselőtársam megcáfolna. (Sigray István: Ne kritizálja a Közigazgatási Bíróságot !) Az eredmény tehát az, hogy 1935ben a petíciók 74%-a érdemi elbírálás alá került, (Keck Antal: Kérdezzék meg Iloyszkyt!) a most elbírált petírciókból pedig mindössze 28%, azaz a petíciók egynegyed része, míg 1935-ben a petíciók háromnegyed része került érdemi elbírálás alá. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget, — vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Kérem t. képviselőtársamat, hogy a 15 percre való tekintettel ne zavarjon. (Derültség a jobboldalon.) T. Ház ! A magyar népnek negyvenéves küzdelmébe került, amíg végre a titkos választójogot elérte és azt a magyar törvénytárba tudták beiktatni. Kompromisszum ez a titkos választójogi törvény is. Abból indul ki, hogy minél kevesebb embernek kell megadni a választójogot és abból indul ki, hogy veszedelmes a titkos választójog: ezért a korrektivumoknak, a kautéláknak, a kaucióknak, a pénzügyi és közjogi akadályoknak egész sorát állítja fel a magyar nép akaratmegnyilatkozása előtt. Mi mégis azt. mondottuk és gondoltuk magunkban, sokkal jobb, ha azok a korrektivumok bennfoglaltatnak a törvényben, mintha a törvényből kimaradnak és egyes személyek,