Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-107

532 Az országgyűlés képviselőházának egy pesti bérház jövedelme 2—3%-kal felülmúlja kamatozás tekintetéhen egy vidéki bérház jövedelmét. Pedig fontosabb volna ennek éppen az ellenkezőjére törekedni és a vidéki házak bérjövedelmét kellene emelni, mert hiszen az a helyzet, hogy Pesten főleg nagy bérháztulajdonosok kezében vannak a házak, vidéken pedig a háztulajdonosok rendszerint kisemberek, akik az ő házukban részben maguk laknak, részben kiadják azokat s akik ezeket a házakat az ő két kezük munkájával keresték meg. Htozzá kell tennem azt is, hogy itt Budapesten sokkal kisebb a községi pótadó, mint a vidéki városokban. Méltóztassék megnézni: ít legtöbb vidéki városban 50%-on jóval fe lüli pótadót fizetnek. Hozzá kell venni még azt is, hogy Pesten az építkezések felfelé történtek a szűk hely és a drága telek miatt, tehát sokkal kevesebbe került a csatornázási költség, sokkal kevesebbe került a közművek létesítése és sokkal kevesebbe került az útés a járdaburkolat, mint a vidéki városokban. (Helyeslés.) Példákat tudnék felhozni, t. Ház, azokat az igen t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlva, amelyek éppen az én szülővárosommal, Nyíregyházával függnek össze. A városnak három utcáját részben keramittal, részben pedig kiskockával kikövezték. Az ott lévő háztulajdonosok, akik annakidején úgynevezett kertes házakat építettek maguknak, olyan helyzetbe kerültek, hogy kertjüknek az utak felé eső része sokkal nagyobb, mint házuk utcafrontja és így a kövezések miatt olyan teherrel vannak megróva, amely a felnövekedett kamatokkal együtt most már sokkal nagyobb, mint magának az ingatlannak az értéke, amely mellett az utat és járdát építették. (Egy hang bál felől: Városi szabályrendelet kérdése. — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszteri Ez szabályrendelet kérdése! Az autonómia ügye!) Hiszem, hogy még meg fog változni ez a helyzet és nem fognak azok az igazán ártatlanul az árverezésnek odadobott házak elkótyavetyélődni éppen azoknál a tulajdonosoknál, akik a legszegényebbek, ehhez a kövezéshez nemcsak hogy hozzá nem járultak, hanem megkérdezésük és tudtuk nélkül végezték el ezt a munkát. Legyen szabad most a törvényjavaslattal kapcsolatban a pénzügyminiszter úr szíves figyelmét felhívnom egy elgondolásomra, amely az úgynevezett kultuszadóval vagy iskolaadóval függ össze. Ez az iskolaadó, amelyet az egyházak vetnek ki, a fundált adóknak, tehát a föld- és házadónak, illetőleg a kereseti adónak bizonyos százaléka. Az egyes egyházak ezt kivetik az ő híveikre és bár országos érdek az, hogy az elemi és a középiskolákban, illetőleg a főiskolákon minél több gyermek és minél értékesebb elem nevelődjék ki, végeredményben nem járul hozzá országosan mindenki ehhez a kultuszadóhoz és nem viseli minden adózó ennek terhét. A fundált adóknak rendszerint 20— 30%-ában állapítják meg az egyházak az isko laariót, illetőleg kultuszadót, de mentesülnek ez alól a jogi személyeknek állami egyenesadói, a házközösségek adói, a pénzintézetek kezén levő föld és házadók, a pénzintézetek, ipari vállalatok és vasutak kereseti adója és egyéb intézmények jövedelmi és vagyonadója. Ugyanis ezeknek az itt felsorolt vállalatoknak nincs felekezetük, nincs tehát kultuszadójuk és így nem lehet rájuk kivetni ezt az iskolaadót, így kicsúsznak az adóztatás alól. Ha országos 107. ülése 19U0 május 7-én, kedden. viszonylatban nézem a dolgot azt mondhatom, hogy 300 millióra tehető ezeknek az adóknak összege; ha ez után általánosságiban 10%-ct vetnénk ki, odajutnánk, hogy 30 millió pengőt jövedelmezne ez országosan, amely összegből nemcsak a középiskolákat, hanem talán még a főiskolákat is fenn lehetne tartani. Ha ezt az országos példát szembeállítom a helybeli lokális példával, Nyíregyháza példájával, ott azt látom, hogy minden egyes egyháznál 20—30—40% adót rónak ki iskolaadóként. Ha abban a megyében, amelynek szaporasága a legnagyobb, de amelyben, sajnos, az analfabétizmus is a múlt éveikig a legnagyobb volt, amely tehát több iskolát kíván, 15%-os kultuszadót vetnénk ki, még akkor is sokkal jobb volna a helyzet és még mindig kevesebb volna a megterhelés, mint a fundált adók után kivetett jelenlegi százalék mellett. Mély tisztelettel kérem az igen t. pénzügy/miniszter umL méltóztassék ezzel az elgondolással foglalkozni és azt megfontolás tárgyává tenni, mert úgy hiszem, hogy az igazságos és méltányos megadóztatás mellett olyan szép és nagy volna az eredmény, amely arányban állna a ráfordított munkával. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Már tegnap be is jelentettem, hogy foglalkozom vele!) Mélyen t. Képviselőház! Legyen szabad néhány szóval foglalkoznom még azzal, hogy milyen hatása lesz ennek a törvényjavaslatnak a községekre és más közületekre. Megint, lokális szempontból nézem ezt a kérdést. Nyíregyháza városában a napszámosok tulajdonát képező egyszöba-konyhás lakások adóösszege ke reken 12.200 pengőt tett ki, ami megfelel 2'5%-os pótadónak, illetőleg ennyivel kellett emelni a város pótadóját. Ha most azt nézzük, hogy a kétszobás lakások adója — minthogy ezek bizonyos adórögzítést kapnak -sokkal kisebb lesz, úgy számítom, hogy 2'5— 3%-os pótadóemelkedéssel kell számolnunk, bár még egyelőre nincsen megállapítva a tanyasi településeken lévő házak adóalapja. Ha ezt az előbbi rendelkezéshez és az előhhi adóalap öszszegéhez viszonyítom, akkor így újabb 5%-os emelkedést látok. A pótadóemelkedést illetőleg a közületi háztartás bevételének bizonyos összegű visszaesését látom a kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó földhaszonbérlőknek adott kedvezményben, ugyancsak azoknak a kézműiparosoknak adócsökkentésében, akik egy tanulót, illetőleg egy segédet tartanak, valamint a községi háztartás bevételeinek csökkentését látom a kereseti adó átutalásával kapcsolatos rendelkezésben is. Nagyon helyes az, hogy azok a községek és városok kapják meg az illető vállalkozók kereseti adóját, amelyekben a munkát végzik, mert, most rendszerint az a helyzet, hogy a községekben a városi vállalkozók végzik eze fcet a munkákat, a városokban pedig rendszerint a fővárosi vállalkozók. Legyen szabad itt arra hivatkoznom, hogy olvastam a Magyar Városok Országos Szövetségének tavalyi jelentésében közölt kimutatását, amely szerint 46 közül 7 városban 7%-os. 16 városban 6%-os és 23 városban — köztük Budapesten is — csak 5%-os az általános kereseti adó. Ezzel valahogyan meg tudom magyarázni azt, hogy miért áll elő az a helyzet majdnem minden vidéki városban, hogy bár azok a szegény vidéki városi vállalkozók, amenynyire csak lehet, lenyomják az árakat s remélik, hogy elnyerhetik azokat a nagy munkákat* amelyek sorra kerülnek, — különösen